Érdemes manapság Ferenc pápa napi Twitter-üzeneteit vagy prédikációit böngészni. Oly megrendítő és emberi, hogy egyetlen pillanatig sem lehet senkinek kétsége afelől: az arra legalkalmasabb személy ül Szent Péter trónján, akinek a mondandóját mintha tényleg a Szentlélek sugalmazná.
Miközben egyes országokban az újságírót közellenségnek kiáltják ki, a pápa többször imádkozott értünk. Ahogy fogalmazott, „a járvány idején sokat kockáztatnak és rengeteget dolgoznak”. Több alkalommal fohászkodott az orvosokért és ápolókért, a járvány áldozataiért, a családok békéjéért. Odafigyel mindazokra, akik elveszettnek érzik magukat a vesztegzár idején. Május elején a politikai vezetők összefogásáért imádkozott, „akiknek most a válság pillanatában az a felelősségük, hogy gondját viseljék a népeknek. Amikor pedig nézeteltérés alakul ki közöttük, akkor értsék meg, hogy a krízisben nagy összefogásra van szükség a nép java érdekében”. Imádkozott a művészekért is, hiszen tudja, ők a jelenlegi helyzet nagy kárvallottjai.
Miközben a pápa lelki támogatást próbál nyújtani mindazoknak, akiknek erre most különösen nagy szükségük van, ellenfelei, az ultrakonzervatívok közös nyilatkozatot írtak alá, amelyben a koronavírust egy nemzetközi összeesküvés termékének nevezték, amely egy az egész világot az uralma alá gyűrő kormányzat hatalomra jutását készíti elő, és ebben a gyógyszercégek segítik őket. Mintha Dan Brown egy újabb munkájához akarnának ötletet adni.
Csakhogy ezekkel az összeesküvés-elméletekkel az ultrakonzervatívok magukat hiteltelenítik, egy kis, szélsőséges, magát „mélyen vallásosnak” minősítő rétegen kívül senki sem hisz már nekik. Azt pedig be kell látniuk: a Ferenc pápa elleni csatájukat csúfosan elvesztették. Bár az erkölcsökről prédikálnak, épp morális szempontból buktak meg.