A pénzügyminiszter nem ment el az Országgyűlés költségvetési bizottságának ülésére. Merjük remélni, hogy Varga Mihály távolmaradása nem a téma iránti érdektelenségéről szólt, hiszen a napirend egyetlen pontja a tárcája által összeállított, s a kormány középtávú gazdasági víziójának tekinthető, a 2019 és 2023 közötti időszakra vonatkozó konvergencia program lett volna. Egyfajta hitvallás arról, hogy Magyarország kormánya mit is kíván tenni annak érdekében, hogy az Európai Unió gazdasági fejlettségének átlagához felzárkózzon.
Az ülés bojkottjának gondolata formailag nem a tárcavezetőtől, hanem az ugyancsak távol maradó kormánypárti képviselőktől származott. A ki nem mondott ok: a bizottságnak hagyományosan az ellenzék padsoraiból kikerülő elnöke van, amire Varga Mihály is jól emlékezhet, hiszen egykor ő is betöltötte ezt a tisztséget. De a miniszter nem adott alkalmat arra, hogy a bizottság - egyébként kisebbségben lévő - ellenzéki tagjai kritizálják a programot.
A félelem akár indokolt is lehet, mert a konvergenciaprogram ugyan számol számol a járvány okozta gazdasági krízis kedvezőtlen hatásaival, de továbbra is annak a tévképzetnek a rabja, hogy Magyarország történetének legsikeresebb tíz esztendejét hagytuk magunk mögött. Megmosolyogtató az alig két hete lezárt programnak az a megállapítása, hogy "tavaly is folytatódott Magyarország sérülékenységének az elmúlt években végbement javulása." Amire egy mindeddig viszonylag alacsony fertőzöttséget eredményező járvány miatti korlátozások hamar rácáfoltak. Kár volt dicsekedni, hiszen a nálunk stabilabb gazdasági alapokkal rendelkező államok is a várható recesszió okozta károk enyhítésére készülnek, bizonyítékául annak, hogy még a legfejlettebbek is mennyire sérülékenyek tudnak lenni, ha jön a ragály.
Az elmúlt évtizedben megtapasztaltuk Orbánék szociális érzéketlenségét: csak az számít a társadalom megbecsült, értékes tagjának, akinek munkája van. Aki pedig a kibontakozóban lévő gazdasági világválság következtében elvesztette az állását, a munkáját, az előtt megnyílhatnak a közfoglalkoztatás vagy a laktanyák kapui.
Az elmúlt évek felzárkóztató jellegű béremelései elvakították a kormányzatot, és sokkalta jobbnak ítéli meg az emberek aktuális jövedelmi helyzetét a valóságosnál. "A munkaalapú gazdaság megteremtése a bérek dinamikus emelkedésével párosulva a családok jövedelmét is nagymértékben emelte, amelynek következtében a háztartások pénzügyi helyzete a korábbiaknál lényegesen stabilabbá vált" - írják a konvergenciaprogramban.
Az elvitathatatlan tény, hogy a háztartások egy része esetében az eladósodottság mértéke javult. Megtakarítani, vagyont felhalmozni, a szűkösebb időkre gondolva számottevő tőkét gyűjteni nem sikerült. A családok és a velük összefonódó mikro- és kisvállalkozások napjainkban azzal szembesülnek, hogy tartalékaik jó esetben csak egy-két hónapig tudnak kitartani.Hirtelen rájuk szakadt a szegénység réme. A megoldást azonban hiába keressük a konvergenciaprogramban.