Máris megmutatkozott, mennyire veszélyes ítéletet hozott a német alkotmánybíróság múlt kedden, amikor az alaptörvénybe ütközőnek találta az Európai Központi Bank (EKB) 2015-ben indított államkötvény-vásárlási programját, s ezzel egyúttal felülbírálta az Európai Unió Bíróságát (EUB). Azzal, hogy az egyes tagországok feljogosítva érzik magukat arra: nem kell tartaniuk magukat az EU bíróságának ítéleteihez, nagy káoszt idézhetnek elő. A döntés pedig azt is jelenti, semmivel sem lehet elrettenteni az Unió alapjogaira fittyet hányó országokat, amelyeket pénzbüntetéssel sújtják, ha nem ültetik át a gyakorlatba az uniós bíróság ítéletét.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke kijelentette, az uniós pénzügypolitikáért kizárólag az EU felel. Az uniós jog a nemzeti felett áll, ezért minden országnak kötelessége tartania magát az Európai Unió Bíróságának határozataihoz. „Az utolsó szót mindig Luxemburgban mondják ki ezzel kapcsolatban, sehol másutt” – emelte ki. Ugyanezt hangoztatták német EP-képviselők is. Katja Leikert, a CDU képviselője a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak elmondta, nyilvánvaló, hogy az uniós kérdéseket illetően az EUB illetékessége megkérdőjelezhetetlen. Hasonlóképpen vélekedett a német szociáldemokrata EP-honatya, Achim Post a FAZ-ban. Hogy az EU nem csak államok laza szövetsége, ez annak a ténynek is köszönhető, hogy az európai jog a nemzeti előtt áll. Ahelyett, hogy tovább élesedjen a feszültség a német alkotmánybíróság és az EUB között, konstruktív megoldást kell találni – tette hozzá.
Teljesen másként látja a kérdést Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök, aki néhány napja lelkesen ünnepelte a karlsruhei döntést. Úgy foglalt állást, hogy „az Európai Unió történetének egyik legfontosabb ítélete született meg” Karlsruhéban. Szerinte a német taláros testület csak azt igazolta, hogy az Európai Bíróság kompetenciáinak igenis megvannak a maga határai. Mit fogalmazott, az uniós szerződéseket a tagországok hozzák és ők is határozzák meg azt az Unió egyes szerveinek illetékességének mértékét. A kompetenciák kibővítésére tett kísérleteket önkényesnek nevezte.
Radek Sikorski volt lengyel külügyminiszter, az ellenzéki Polgári Platform (PO) politikusa visszautasította Morawiecki érvelését, s azt az állítást, hogy a lengyel jog az uniós felett állna. Kifejtette, a lengyel nacionalisták számára a szuverenitás azt jelenti, hogy csak azokhoz az EU-s szerződésekhez tartják magukat, amelyek az ő érdekeiknek is megfelelnek. „Ha minden ország így cselekedne, akkor azt az európai konföderáció nem élné túl” – hangoztatta.
Az Európai Unió Bírósága utoljára április 8-án szólította fel Lengyelországot arra, haladéktalanul függessze fel „a legfelsőbb bíróság fegyelmi kamarájának hatásköreire vonatkozó nemzeti rendelkezések alkalmazását” a bírókkal kapcsolatos fegyelmi ügyekben, a végső uniós bírósági döntésig. Korábban három Varsóval szemben indított kötelezettségszegési eljárás jutott el Luxemburgig, az EUB mindhárom esetben az Európai Bizottságnak adott igazat. Ezután Varsó kénytelen volt megszüntetni a jogsértést.
Vera Jourová jogállamiságért felelős uniós biztos a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitungban a leghatározottabban utasította vissza a karlsruhei döntést és közvetve kötelezettségszegési eljárással fenyegette meg Németországot. Hangoztatta, az utolsó szót mindig Luxemburgban mondják ki. Az Európai Unió Bíróságának ítéletei minden nemzeti bíróság számára kötelező érvényűek – tette hozzá.
Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetője szintén értetlenségét fejezte ki az ítélet kapcsán. Rámutatott, a karlsruhei bírák megkérdőjelezték azt, ami Németország számára mindig is elsőbbséget élvezett, nevezetesen, az uniós jog mindenek felett áll. Weber szerint az olyan kormányok, mint például a lengyel, megkérdőjelezik az igazságszolgáltatás függetlenségét, és a jövőben a karlsruhei testület verdiktjére hivatkozhatnak, ha nem tetszik nekik az unió legfelsőbb ítélőszékének valamelyik döntése. Épp ezért erősíteni, nem pedig gyengíteni kell a Luxemburgban működő bíróság tekintélyét – fűzte hozzá.
