Félmillió eurót foglaltak le olasz határőrök egy Kelet-Európából érkező autóban, a calabriai maffia, a Ndrangheta emberénél. A kurta hír nem váltott ki élénk visszhangot április elején, azokban a drámai napokban, amikor a krematóriumok alig bírták a tempót a tomboló járvánnyal. Ám Fabrice Rizzoli, a szervezett bűnözés kutatója figyelmeztetett, az alvilág azért visz haza készpénzt külföldről, mert Itáliában készül befektetni. A La Repubblica napilap megkongatta a vészharangot: a válsághelyzet kapóra jön a maffiának. A római bürokrácia malmai lassan őrölnek, annál gyorsabban reagált az ismert keresztapa, Giuseppe Cusimano: fivére a szicíliai Palermo egyik szegénynegyedében ételt osztott rászorulóknak.
Jó tett helyébe
Giuseppe Conte miniszterelnök március 9-én hirdetett országos karantént. Az internet népe eleinte lelkesen lájkolta az életörömet hirdető, balkonon dalolós videókat, ám idővel felülkerekedett a csüggedés. Több mint 200 ezren fertőződtek meg, a halottak száma lapzártánkkor 29 684. A járvány főképp északon szedte áldozatait, de a következmények a szegény déli régiókat küldték padlóra (Szicília, Calabria, Campania, Puglia). Salvatore Pappalardo, egy egyházi segélyszervezet munkatársa Catania kikötőjében, annyi nyomorúságot még nem látott, mint az utóbbi két hónapban. Azelőtt afrikai menekülteknek osztott ételt, most helybeliek állnak sorba.
„Az éhség és a szegénység errefelé félelmetesebb, mint a vírus”, mondja a szociális munkás. Már a járvány előtt is 17 százalékos volt a munkanélküliség, minden második fiatal állástalan, azóta pedig milliónyi feketén dolgozó napszámos vesztette el kenyérkeresetét. „Ha a kormány nem képes segíteni ezeken az embereken, akkor a maffia karjába taszítja őket”, fogalmaz Attilio Simeone, aki egy telefonos segélyvonalon fogadja a kilátástalan helyzetbe kerülők szaporodó hívásait. A maffia száraztésztáért, palackozott vízért, lisztért és cukorért döntő befolyásra tesz szert.
Hiába a betyárromantika, a segítség nincs ingyen. Gaspare Mutolo kiugrott maffiózó elmesélte, hogy megy ez. „Emlékszel? Segítettem, amikor szükséged volt rá. Most rajtad a sor.” A viszonozás bármi lehet. Szállást adni egy körözött bűnözőnek, fegyvert elrejteni a padláson, elfuvarozni egy drogszállítmányt.
Alkalmazottként bejelenteni egy maffiózót a kis családi cégbe, másik beszállítótól rendelni a mozzarellát, „megfelelő” jelöltre szavazni a választáson. „Ha a gyerekeid sírnak, mert nincs étel az asztalon, ha a vállalkozásod csődbe megy, nem törődsz a következményekkel, hogy kitől kapsz segítséget. Csak a túlélés számít”, mondja az álnéven rejtőzködő pentito („bűnbánó”).
Alvilági közbeszerzés
Palermo veterán polgármestere, Leoluca Orlando szerint a maffia kihasználja a lecsúszó emberek kétségbeesését, és megszilárdítja befolyását a külvárosokban, ahol eddig is erős volt. A hagyomány megkívánja, hogy ne csak féljenek a keresztapától, tiszteljék is a területén: nagy előny az igazságszolgáltatással vívott rablópandúrban. Persze az alvilág lecsap a pillanatnyi lehetőségekre is. Nápolyban és környékén a Camorra felügyeli az egészségügyi arcmaszkok, steril kesztyűk, kézfertőtlenítők és tisztítószerek kereskedelmét.
Akinek kölcsön kell, kénytelen a maffiától kérni, akár 300 százalékos uzsorakamatra. Antonio Maria Costa, az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatalának (UNODC) illetékese szerint a 2008-as pénzügyi válság idején a bankok is kapva kaptak a bűnszervezetek likvid pénze után, mert csak nekik volt. A húzóágazat, a drogkereskedelem ezúttal is virágzik. Karanténban nagy a kereslet a tiltott tudatmódosítókra. Ha teríteni nehezebb is, mint máskor, az előállítás zavartalan. Ezt jelzi, hogy egy Ndrangheta-főnök fia öt mázsa kokainnal bukott meg.
A vendéglátóipar a szakadék szélén tántorog. Az éttermek, bárok és kávézók júniusig biztosan zárva maradnak, márpedig sok közülük nem él túl egy újabb nullás bevételű hónapot. A Marcello néven nyilatkozó férfinak Palermo központjában van vendéglője. Nem vesz fel hitelt, úgysem tudná visszafizetni; ha kinyithat is, a válság és az új távolságtartási szabályok miatt a bevétele csökkenni fog, nem futná törlesztésre. Lélekben már felkészült rá, hogy nála is kopogtat egy elegáns úr, „visszautasíthatatlan” ajánlattal.
Mert ez a bűnözők igazán nagy dobása: betársulni legális cégekbe. „A végső céljuk nem az, hogy elvegyék a pénzt, hanem hogy átvegyék az üzletet, és pénzmosásra használják”, magyarázza Nicola Gratteri, a catanzarói ügyészség maffiaellenes nyomozója. A maffia régóta jelen van az építőiparban és az idegenforgalomban, most pedig, a második világháború utáni legsúlyosabb krízis idején tovább terjeszkedik, hogy feddhetetlen múltú vállalkozásokkal közbeszerzési pályázatokat nyerjen.
Szabaduló keresztapák
Vajon ki fogja felvásárolni a tengerparton tönkremenő szállodákat? – teszi fel a szónoki kérdést Roberto Saviano oknyomozó újságíró. 1980-ban, miután pusztító földrengés döntötte romba Nápoly környékét, a Camorra kapcsolt elsőnek, részesedést szerzett építőipari cégekben, és az újjáépítéskor hatalmas állami pénzeket szakított. A német Die Welt napilap vezércikke felszólította Angela Merkel kancellárt, hogy utasítsa el a Róma által sürgetett „koronakötvények” ötletét, mert a brüsszeli pénzek eddig is a maffia zsebében landoltak.
Nyílt titok, hogy az alvilág már sok millió eurónyi uniós agrártámogatást nyúlt le. Az elmaradottság és a maffiauralom kéz a kézben jár. Régen azért erősödött meg a maffia, mert a vidék elmaradott volt, manapság pedig azért elmaradott a vidék, mert a maffia uralja. A fejlesztési pénzek bűnözők magánvagyonát gyarapítják, így nem sokat érnek, és el is apadnak.
Szerdán a La Repubblica nyilvánosságra hozta azon maffiózók sokkoló listáját, akik betegségükre hivatkozva, egészségügyi óvintézkedés címén idő előtt szabadultak. A 376 név között szerepel Antonino Sacco, a Cosa Nostra vezéralakja, Pasquale Zagaria, a Camorra hírhedt figurája, Giosue Fioretto, a Casalesi-klán pénztárosa, valamint Francesco Ventrici, akit a kolumbiai kokainkartellek európai képviselőjeként ismernek. Az igazságügyi minisztérium a márciusi lázadások hatására engedélyezte a túlzsúfolt börtönök részleges kiürítését, de mintha nem számolt volna a következményekkel.
A házi őrizetben a keresztapák kényelmesen irányíthatják családjaikat. Nino Di Matteo maffiaellenes államügyész, aki negyedszázada védőőrizetben él, borzalmasnak nevezte a döntést. Tiltakoznak a maffiagyilkosságok áldozatainak családtagjai, valamint azok is, akik segítettek rács mögé juttatni a bűnözőket. Egyikük, Salvatore Lo Bocchiaro elfogadhatatlannak tartja, hogy miközben neki menekülnie kellett Szicíliából, az általa lebuktatott maffiavezér most visszaköltözött palermói lakásába.
