Szorult helyzetben van Kelet-Közép-Európa, mert még csak ezután éri el a járvány nagyja, ám a gazdaság nyomására kénytelen enyhíteni a szigorú korlátozásokon, csakhogy ezzel óriási veszélyeket zúdíthat a saját fejére. Hogy a hivatalos számok kevés fertőzöttet tartalmaznak, annak nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani, mert nem túl intenzív a szűrés. Magyarországon ez 8 tesztet jelent ezer ember esetében, ami édeskevés. Az újság megszólaltatta az Átlátszó munkatársát, Bátorfy Attilát, aki emlékeztetett arra, hogy még Orbán Viktor is azt gondolja, valójában sokkal több lehet a fertőzött.
Ezek az államok igen gyorsan léptek, amikor felbukkant a földrészen a vírus, de most hatalmas kockázatot vállalnak a lazítással, mert ha belobban a betegség, az túlterhelheti amúgy sem valami fényes egészségügyi rendszerüket. Hiszen orvosok és nővérek ezrei vándoroltak nyugatra, és ők most nagyon hiányoznak. Ugyanakkor továbbra sincs elég védőfelszerelés és eszköz. Ily módon Magyarország és Románia azzal a dilemmával került szembe, hogy meg kell védenie a lakosságot a ragálytól, viszont már nemigen tudja tovább halogatni a gazdaság újraindítását. Pedig a baj csak ezután éri el a csúcspontot.
De hát Gulyás Gergely maga mondta, hogy az autógyártás leállása – minden héten! – 400 millió eurós veszteséggel jár, miközben az ágazat 29 százalékkal részesedik az ipar teljesítményéből. A helyzet főként a kisvállalkozókat érinti keményen, mivel nem jutnak érdemi támogatáshoz az állam részéről, és ezúttal nem tud segíteni a nyugatok dolgozó magyarok nagy része sem. Azon kívül ha nem kezdődik újra az élet, feltehetőleg jó pár szálloda és étterem egyszer s mindenkorra lehúzhatja a rolót.
Az egyik bécsi gazdaságkutató intézet arra a következtetésre jutott, hogy a régió most éli át a legsúlyosabb válságot a 2008-as pénzügyi összeomlás óta. De nagy rizikót vállalnak a korlátozások oldásával a közegészségügyben. Mindazonáltal még jól is járhatnak közép távon, mert ha Európa felszámolja a Kínával kiépített szállítási láncokat, akkor sok pénz áramolhat a földrész középső részére. Ez pedig megdobhatja a többi közt a magyar és a lengyel gazdaságot.
Lengyelország rámegy a tekintélyelvű kísértésre, mert a PiS mindenáron be akarja biztosítani a saját hatalmát, ám ami lengyel földön történik, az egyben felrajzolja az EU jövőjét is. Erre figyelmeztet az Európai Külkapcsolati Tanács varsói irodavezetője. Piotr Buras szerint a lengyeleknél három fronton zajlik harc, amire az uniónak nagyon oda kell figyelnie, hiszen ugyanezekkel a gondokkal szembesül, csak nagyobb léptékben:
Összecsap a demokrácia és az autoriter rezsim, a járvány kikövezte az utat az antiliberális túlkapásokhoz. Sok országban igyekeznek a kormányok ösztönszerűen minél több jogkört szerezni, a polgári szabadságjogok és a magánszféra rovására. Ám ahol gyengék a demokratikus alapok, ott a jogállam sorsa forog kockán. Így a lengyeleknél is.
Megy a vita arról, hogy az uniós szervek vagy a nemzeti kormányok tudnak-e hatékonyabban küzdeni a vírussal szemben. Pedig itt nem vetélytársakról, hanem partnerekről van szó. Ha mégis harcként állítják be a kettő viszonyát, az alapjaiban veszélyezteti az egész európai tervet. Mazowiecki minisztelnök például azt bizonygatta, hogy Varsó egyetlen petákot sem kapott Brüsszeltől, noha a Bizottság jó 7 milliárd eurót irányzott elő az újonnan előteremtett alapból.
A döntő front az, hogy mi legyen az EU: politikai közösség, vagy laza gazdasági összefogás. Merthogy az ellentét aláássa a konszenzust, amire az Európa-ház épül, és utat nyit a nacionalizmusnak.
Duda elnök híveinek több mint a fele veszélyt lát az integrációban, míg a másik oldalon jó 50 százalék úgy ítéli meg, hogy a tagság a következő években csak még fontosabb lesz. Az államfő támogatóinak csaknem kétharmada a nemzeti jogokat az EU-normák elé helyezi, továbbá nem gondolja, hogy az Európai Bíróság ítéleteinek automatikusan érvényeseknek kell lenniük a tagállamok számára. A lengyel társadalom ez utóbbi kérdésben is rendkívül megosztott.
Hogy mi lesz Európával, az a tagországokban dől el. Ezért kulcsfontosságú a harmadik harcvonal. Ám az erős és szuverén Európa támogatói nem győzhetnek, ha elhanyagolják a másik két területet, ahol a demokrácia és koronavírus visszaszorítása a tét. Lengyelországban jelenleg mind a három fronton zajlik a csata, kimenetele nagy jelentőségű az egész EU számára.
Lengyelországban előbbre való a hatalom megtartása, mint a törvény és a rend, Kaczynski trükkjeinek immár semmi közük a jogállamhoz – mutat rá a varsói tudósító kommentárja. Most például két pártvezér döntött arról, minden jogi felhatalmazás nélkül, hogy elhalasztják az elnökválasztást. Semmibe vették az illetékes állami szerveket és a bíróságokat, de hát a tét az, nehogy kikerüljön az uralom a PiS kezéből. Az ország erős embere az utóbbi 5 évben sorozatosan folyamodott efféle húzásokhoz. Kedve szerint fogadtat el törvényeket, illetve hagyja azokat figyelmen kívül. Fontos kérdésekről állapodik meg az Alkotmánybíróság elnökasszonyával – annak a lakásán.
Kaczynski visszanyúl azokhoz a módszerekhez, amelyeket Pilsudski marsall 100 éve alkalmazott, miután visszaállította a független lengyel államot. Előbb autokrata, majd diktatórikus volt, előnyben részesítette a hátsó szobákban kötött megállapodásokat. Ugyanez megy mostanság is, főleg miután a járvány miatt tilos tüntetni. A cél, hogy a jelenlegi államfő hivatalban maradjon. A most vasárnapra meghirdetett szavazást ugyan elhalasztották, de a rengeteg jogsértés miatt Duda felhatalmazása gyenge lesz, hiába áll neki a zászló. Ez azonban az ország tényleges vezetője számára édes mindegy, mint ahogy Európa reakciója is.
Őt, akárcsak elvbarátját, Orbán Viktort, alighanem csak úgy lehetne jobb belátásra bírni, ha megvonnák tőle a sokmilliós brüsszeli támogatásokat. Ez azonban nem fenyegeti, főleg nem Ursula von der Leyen alatt. Úgyhogy Kaczynski még inkább bebiztosíthatja a saját uralmát. Ám az így is szélsebesen meginoghat, ha teljes mértékben beüt a gazdasági válság és emiatt a Jog és Igazságosság már nem tud szavazatokat venni a megszokott osztogatással. Ezért belefér, hogy a politikus megerősítteti tisztségében a kormányt, még mielőtt kiürül az államkassza. Az ilyesfajta ötletek nem állnak tőle távol.
A német Alkotmánybíróság minap hozott döntése minden bizonnyal súlyos válságba dönti az Európai Uniót, mivel egyidejűleg tüzet nyitott két olyan intézményre: az Európai Központi Bankra, illetve az Európai Bíróságra, amely idáig kimaradt a politikai küzdelmekből. Ezt írja vendégkommentárjában Federico Fabbrini, a Dublini Egyetem tanára, a Brexit Intézet alapító igazgatója, valamint R. Daniel Kelemen, a Rutgers Egyetem politológia és jogprofesszora.
Az ítélet egyfelől megkérdőjelezte az EKB kötvényvásárlási programját, és ily módon az euroövezet megsegítésére elhatározott választ. Ennél sokkal fontosabb azonban, hogy aláássa az unió jogrendjének alapjait, mivel kimondta, hogy német földön nem érvényes az Európai Bíróság egyik korábbi döntése. Az állásfoglalás bizonyosan felbátorít majd más államokat, hogy ők is kétségbe vonják a luxemburgi testület illetékességét. Magyarország és Lengyelország feltehetőleg kapva kap az alkalmon, hogy a németekre hivatkozva semmibe vegye az EiB határozatait és kijelentse, hogy az uniós jog ügyében a nemzeti hatóságok az illetékesek.
A lap szerint ezek a mind inkább tekintélyelvű kormányok az ítéletet meglovagolva megszeghetik a közösségi jogot, majd utána nagy ívben tehetnek arra, amit az Európai Bíróság mond nekik. Ha ezt megcsinálhatja egy olyan, szilárd demokrácia hatósága, mint a német, akkor pláne él a lehetőséggel a magyar és a lengyel Alkotmánybíróság, amely a kormány ellenőrzése alatt áll.
Szóval a német Alkotmánybíróság nem egyszerűen kinyitotta Pandora szelencéjét, hanem letépte és darabokra törte a tetőt. De úgy is lehet mondani, hogy átkelt a Rubikonon. A következmény Németországban azonnal alkotmányos válság lehet, de még fontosabb, ami Európában történik ezek után. Ugyanis egy látszólag technikai kérdés megingathatja a jogi alapot, ami összetartja az uniót.
Kína elveszti Európát az ügyetlen és gusztustalan dezinformációs kampánnyal, amellyel saját, láthatatlan befolyását igyekszik kiterjeszteni. Nem azért, mert tőle indult ki a járvány, hanem mert meglepően bárdolatlan propaganda eszközökkel igyekszik hasznot húzni a járványból, és ez megmutatja cinizmusát. A szándék meglehetősen egyértelmű: felemelkedni a világ 2. szuperhatalmának rangjára. Ehhez meg kell szereznie az EU-t, amely idáig nyitottnak bizonyult a kínai kereskedelemre, beruházásra és befolyásra.
A lap azt írja, az még jó ötlet volt, hogy segélyszállítmányok tömkelegét küldte az olaszoknak és a spanyoloknak, amikor a ragály hatalmába kerítette az öreg földrészt. Igaz ugyan, hogy a felszerelések egy része használhatatlan volt, de az emberek a gesztust látták benne. Ám meg kellett volna állni a „maszkdiplomáciánál”. Ehelyett azonban a pekingi talpnyalók kezdtek álhíreket terjeszteni arról, hogy meddőek az EU demokráciái, ezzel szemben viszonylag erős a tekintélyelvű kínai modell. Az unió válaszul összeállított egy jegyzéket a módszeres kínai félretájékoztatásról, amire Peking kihívóan reagált.
De kínai nagykövetek már előtte alig leplezetten fenyegetőztek és erre csak rátett egy lapáttal az újabb nyomásgyakorlás. Az eredmény felháborodás volt Európa részéről, leszámítva olyan keleti tagokat, mint Magyarország és Horvátország, amelyek készségesen elfogadták a keménykezű kínai fellépést. Ők beálltak az ázsiai ország geopolitikai tervei mögé, ideértve a 17+1-es fórumot, amely a gazdasági együttműködést hivatott megszervezni, illetve a Selyemút néven futó infrastruktúra fejlesztést. Utóbbit a bírálók szemében eszköz arra, hogy Kína gazdasági vazallusává tegyen jó pár ázsiai, afrikai és európai államot.
Európa már a ragály előtt is besokallt az egyoldalú „partnerségtől”. Németország is óvatos lett, miután több kínai cég német technológiai vállalkozásokban szerzett érdekeltséget. Berlin nemrégiben megszigorította az ilyen vásárlások lehetőségét. Az unió követte a példát, mert meg akarja őrizni a földrész technológiai és ipari önállóságát, vagyis igyekszik féken tartani Kínát. Viszont megosztottak a tagok a Huawei által kínált 5G-s technológia kapcsán.
Mindezért Peking csak magát okolhatja. Vezetőinek sikerült megsértenie az európaiakat, és noha azok általában nem értenek egyet semmiben, most mégis úgy tűnik, hogy elegük van egy rossz kapcsolatból. Így még ha feltételezzük is, hogy az elfuserált kínai propaganda a hazai közönséget, vagy a diaszpórát célozta meg, semmiképpen sem minősíthetjük briliáns stratégiának. Márpedig ha csak ennyire telik a kínai államtól, akkor túlzottak a félelmek az ország megerősödése kapcsán.
