W
Sokáig volt Wartburgunk.
Akinek Skodája volt, vagy Daciája,
azt nem vettük komolyan,
annyira nem irigyeltük, és akinek Ladája,
azt is csak kicsit. Ha a nemrég meghalt Dezső bácsi
nem adja el nekünk (vagy oda?) az ő ezerötösét,
soha nem váltunk.
Volt fehér Wartburgunk, és volt piros.
A fehérre leginkább a fekete-fehér fényképekről emlékszem.
De nem. Születtek színes fényképek is, amik egy roncstelepen készültek.
Totálkáros lett egy frontális ütközéstől. Egy szabálytalanul előző autóval
találkozott.
A fehér Wartburg a halál.
A fehér Wartburg az a halál, amit az apa legyőzött, mert
bekötötte magát, ahogy azelőtt soha. A mellette ülő férfi,
apa kollégája figyelmeztette , hogy a téglagyárnál rendőrök
mérnek, büntetnek, nézik a biztonsági övet.
Ha nem köti be magát, leszakítja fejét a kormánykerék,
ami (a képeken jól látszik) a kocsi tetejét
átszakítva nyomódott át az ég felé.
Apa állát találta el, mert be volt kötve, és még az is fontos, hogy
szinte hátradőlve, mint a pilóták!, ült.
Az anyósülésen utazó férfi azóta halott.
Állítólag a baleset következtében betegedett le.
De ezt a teóriát senki nem gondolta igazán komolyan,
talán csak a felesége.
Soha nem épül fel a ház, és így soha nem adjuk el,
és az ára nem épül bele ebbe a lakásba, ahol most írom ezt,
ha akkor apa. Vajon én hogyan változtatom meg a jövőt?
A baleset után piros Wartburgunk volt, emlékszem, minden reggel
loholt utána Sátán, kiskutyánk, Gömb elődje.
Hamar megtalálta az utat hozzánk a kerítésen keresztül,
vagy ha nem volt út, hát csinált magának,
nem akart elválni soha. Csak utána jött a kék Lada.
A piros Wartburg a boldogság. Sajnáltam, mikor lecseréltük.
Mint ahogy sajnáltam, amikor meghalt Sátán.
Y
Színtelen, szagtalan, íztelen, folyékony kémiai anyag.
Szeretnék egy vitorláshajót. A víz az megnyugtat.
A föld felületét 71%-ban víz borítja. Napi másfél-két liter
jó víz elfogyasztása javallott.
Testünk 98%-a víz, írom, aztán utánanézek,
és rájövök, hogy az a medúza. A férfiaknak 60%-a víz.
Az anyaméhben is víz van? Tuti nem. Rekreációs eszköz,
vagy mi, mondta egyszer egy lány, akivel bámultuk az óceánt.
Íz-íz – mondogattam kiskoromban. Nem különösebben szerettem a lányt,
de ez most mellékszál. Akarok egy hajót.
Egy igazi vitorlást. Vagy yachtot?
Ennek is utána kell néznem. Pontosítani kell az álmom.
Fogalmam sincs a farhullámról, a siklásszögről, a légszekrényről
már nem is beszélve.
A kedvenc farsangi jelmezem a kalózos volt.
Félszemű, fejkendős kalózról van szó, piros pizsamanadrággal,
és egy nagy mordállyal.
Egy hajót.
A testvérem és anya együtt rakták ki a puzzle-t, emlékszem,
hajócsata, óriási füst, vörös fellegek, be is kereteztük. Mennyit bámultam.
Megnyugtatott. Furcsa, hogy épp ez az erőszakos kép.
Az én hajómon nem lennének ágyúk, csak egy ágy,
hogy ha már a naplemente-bámulásból elegünk van,
tudjunk hol aludni. Kell egy hajó.
Sajnos a yachtos magazin előfizetésére is sajnálom a pénzt,
nemhogy egy zsebcirkálóra.
A fogorvosnál lapozgatom, miközben várom, hogy
sorra kerüljek,
hogy hasson az érzéstelenítő,
hátha nem érzek semmit a kezelés alatt.
