„Amikor kezdtek érkezni a hírek a koronavírusról, mi akkor már kézmosás- és fertőtlenítésfetisiszták voltunk, mert februárban végigsöpört a stábon egy hányós-hasmenéses járvány. Tizenkilenc nap forgatás után, március 13-án, pénteken kénytelenek voltunk letenni a kamerát” – meséli Madarász Isti rendező. Az Átjáróház című mozinak kicsit több mint a felét sikerült leforgatni, amikor a járvány közbeszólt. „Aggódni kezdtünk az idős színészeinkért, lett volna egy egyetemi helyszínünk, de bezártak az iskolák, napról napra kezdett ellehetetlenülni a helyzet. Jött egy háromnapos szünet, ami alatt átköltöztünk volna a következő helyszínre, de ez már nem jött össze. A bizonytalanság annyira rossz volt, hogy amikor leálltunk, picit megkönnyebbültünk, örültünk, hogy a film nehezebb és drágább felét felvettük. Próbáljuk úgy felfogni, hogy ez egy váratlan ajándék: megállhatunk, megnézzük, mink van, akár bele is nyúlhatunk a forgatókönyvbe. Hogy mikor tudjuk folytatni, arról fogalmunk sincs” – mondja Madarász Isti. Aki jelenleg otthon nézi a felvett anyagot, a vágók és a VFX-es (vizuális effektes) kollégák szintén otthon dolgoznak. Szeretnék, ha a színházak újranyitása előtt forgathatnának, különben iszonyú nehéz lesz a színészegyeztetés. Már eleve az kihívás, hogy a színészeket ugyanolyanná tudják varázsolni, mint a forgatáskor. „Miután Rujder Vivien, az egyik főszereplő felhívott, hogy szeplős lett a tavaszi napsütéstől, kétszer álmodtam azt, hogy a másik főhősünk, Bárnai Péter 20 kilót hízott. További nehézség, hogy télen kezdtük, és várhatóan jó időben folytatjuk majd, a korábban csupasz fák már virágoznak, zöldell minden. A filmeseknél tavaszig tart a hét szűk esztendő, mostanra sokaknál minden anyagi tartalék elfogyott. A produkció fair, amint tudnak, fizetnek mindenkinek” – magyarázza a rendező, aki szerint a forgatásokon lényeges változtatásokat nem lehet beiktatni. Igaz, hogy a napi sorozatokban szereplőket, résztvevőket már most kötelezően tesztelik koronavírusra, de a biztonságot úgy lehetne garantálni, ha a forgatás teljes idejére karanténba zárnák az összes stábtagot, de ez nem életszerű.
Ennél eggyel szerencsésebb a Hosszú Katinkáról szóló dokumentumfilmet készítő csapat. Az Iron Lady ugyanis tovább forog. „A filmnek ez a drámai vészhelyzet jót tesz, lényeges élethelyzetet örökítünk meg. Nem merült fel, hogy abbahagyjuk a filmet, Katinka elképesztően feladat-orientált, a stáb pedig lehetőségként fogja fel a jelenlegi helyzetet” – mondja Lajos Tamás producer, operatőr, az általa alapított Film Positive vezetője. Pálinkás Norbert rendező és csapata ,,csökkentett üzemmódban” forgat: két méternél közelebb nem mennek Katinkához, maszkban, kesztyűben és fertőtlenített eszközökkel dolgoznak, a világhírű úszó lakásában csak két stábtag tartózkodik. A Duna Arénába csak Katinka és edzője mehet be, a stáb kintről, az ablakon át veszi az edzést. A forgatás előtt mindenkinek alá kell írnia, hogy nem beteg, nem találkozott beteggel és saját felelősségére dolgozik. De tesztelik a kollégákat és Katinkát is, lesz is ilyen felvétel a filmben. Hatvanöt-hetven napos forgatással számoltak, mivel az olimpia csúszik egy évet, plusz forgatási napok lesznek, a film bemutatója jövő decemberben várható.
Lajos Tamás szerint nem túlzás azt mondani, hogy a járvány miatt katasztrofális helyzetben van a filmgyártás. „Szinte mindenki vállalkozóként dolgozik ebben az iparágban, az elvégzett munka után kapja a fizetését. Óriási kárról van szó, komoly állami segítségre lesz szükség a talpra álláshoz, pláne, amíg a külföldi stábok nem térnek vissza Magyarországra” – véli a producer.
A külföldiek is elmentek
„Természetesen a filmes szervizágazat is érzi a változást, egy új egyensúly elősegítésén kell dolgozni, ez közös felelősségünk” – véli Petrányi Viktória producer, a Proton Cinema egyik alapítója. A cégnek két magyar film mellett három szervizmunkáját szakította félbe a világjárvány, de két külföldi munkájuk folytatódhat talán már a nyáron. Egy svéd produkciót veszítettek el, ők azért mentek haza, mert Svédországban jelenleg több anyagi támogatást kapnak. „Egyes országokban biztos bevezetnek olyan intézkedéseket, amikkel otthon tartják a produkciókat. Az, hogy mikor jönnek vissza hozzánk a külföldiek, nagyrészt a biztosításokon múlik. A komoly, nagy produkciók addig biztos nem térnek vissza, amíg a biztosításukban nem szerepel káreseményként bármilyen, a koronavírussal összefüggő eset. Az amerikai stúdiók és a biztosítási szakértők most azon dolgoznak, hogy mindkét félnek elfogadható feltételeket teremtsenek. De amint lesz vakcina, egy újabb fejezet kezdődik” – magyarázza a producer, hozzátéve: „Legfontosabb feladatunk, hogy minél jobb kiszolgáló hátteret biztosítsunk szakemberek, helyszínek és adókedvezmény tekintetében, tehát minél kompetitívebb szervizipart kell létrehoznunk, és amíg nem jönnek vissza a külföldi produkciók, addig a saját gyártású filmeket protekcionista módon, még nagyobb izomerővel kell tolni előre.”
Itthon két komoly biztosító foglalkozik a magyar filmek gyártásbiztosításával. Ugyan már dolgoznak az újfajta szerződéseken, de a koronavírus várhatóan ki lesz zárva a fedezetből, a vírusból fakadó csúszás, forgatáskiesés nem számít káresetnek, így ilyen helyzetekben nem fog fizetni a biztosító, ahogy például földrengésnél sem.
A vírus diktál
Amire mindenki kíváncsi, de senki nem tudja megmondani: mikor folytatódhatnak a forgatások. „Akkor indulhatnak újra az államilag támogatott filmek, amikor vége a pandémiás időszaknak, a kormány rendelkezéseit tartjuk irányadónak. Egy teljes iparágat sújt százmilliárdos kár: stábtagok, alkotók, a háttérmunkások ezrei és rengeteg csatolt vállalkozás érintett” – mondja Pesti Ákos, a Nemzeti Filmintézet gyártási igazgatója. Nyolc-tíz mozifilm stábja tűkön ülve várja a járvány végét, ezek szinte bármikor el tudnák kezdeni, illetve folytathatnák a forgatást.
Addig is előkészítési munkákat végeznek, igaz, ez most jóval nehézkesebb. Például a castingok és a helyszínkeresések sok esetben online zajlanak, vagy jóval kevesebb résztvevővel.
A Magyar Nemzeti Filmalap utódjaként működő Nemzeti Filmintézetben is dolgoznak: az általuk támogatott produkcióknál átütemezték a támogatás folyósítását, így a vészhelyzet után el lehet kezdeni a forgatásokat, gyorsítani a kifizetéseket, és a stábtagok előbb kaphatnak fizetést. Illetve kidolgoztak egy olyan gyorsított bírálati rendszert, amiben a már elfogadott, végleges forgatókönyvek közül a viszonylag kis munkával gyártási támogatásban részesíthetőket kiválogatják, hogy azok forgatása is minél előbb elkezdődhessen majd. A döntőbizottságok online hoznak döntést mozifilmes és tévés pályázatokról, és az elsőfilmesek támogatására létrehozott Inkubátor Program is az interneten zajlik.
Svédországban és Dániában komoly korlátozó intézkedések mellett már folytatódhatnak a filmforgatások, azonban Pesti Ákos szerint ezekkel a rendelkezésekkel óvatosan kell bánni, nem biztos, hogy betarthatók. Például egy sminkes vagy egy öltöztető nem tud másfél méteres távolságból dolgozni a színésszel, nem beszélve egy csókjelenetről. „Az olyan technikai részleteken persze lehet változtatni például, hogy ahol lehet, fertőtlenítsenek, a stáb ne együtt étkezzen, hanem mindenki külön, előre csomagolt ételt kapjon, vagy hogy kesztyűt, maszkot hordjon, de a filmezés alapvető elemei nem helyettesíthetők, például nem hiszem, hogy a színészek helyett robotokkal és utómunkával megoldható lenne a filmezés. Tömegjelenetek és bizonyos helyszínek már jó ideje CGI-technikával (CGI – számítógéppel létrehozott látvány) készülnek, ennek az aránya valószínűleg tovább nő” – magyarázza Pesti Ákos.
Összevont fesztiválok és streamingháború
Ahogy az előző, Testről és lélekről című Arany Medve-díjas filmje, úgy Enyedi Ildikó mostani, A feleségem története című alkotása is az Inforg–M&M Filmnél készül. „Szerencse, hogy elindítottuk tavaly áprilisban az európai koprodukcióban készülő film forgatását, mert ha idénre toltuk volna, most óriási gondban lennénk. Jelenleg a film utómunkálatai zajlanak: egyes fázisokon tudnak a kollégák otthon dolgozni, de például a berlini utószinkront és a hangkeverést sajnos el kellett napolnunk, a bemutató időpontját sem tudjuk még. Egy nagyon nagy csúszás okozhatna anyagi problémákat, de szerencsére nem tartunk itt” – magyarázza Mécs Mónika producer, az Inforg–M&M Film alapítója. A cégnél nem állt le az élet: online dolgoznak egy elsőfilmes, inkubátorprogramos projektjükön, illetve a tévés műfajokra kiírt pályázatokat készítik. „Biztosan rengeteg pályázat érkezik majd a Filmintézethez, az alkotóknak egyre égetőbb megélhetési kérdés is, hogy dolgozhassanak. A vírus, mint mindenre, hatással van a fesztiválokra is: most épp úgy néz ki, hogy a Cannes-i és a Velencei Filmfesztivált valamilyen szinten együtt rendezik majd szeptemberben. Kíváncsian várjuk a fejleményeket. Ez a karanténos időszak pedig kitűnő lehetőség, hogy egy íróasztal mellett filmprojektek jöjjenek létre, azokról beszélgessünk, fejlesszük őket. Minden rosszban van valami jó, amíg mi, emberek be vagyunk zárva, addig az általunk okozott károkat a természet valahogy korrigálja.”
Petrányi Viktória szerint jelenleg „streamingháború zajlik”, az online platformok versenyeznek, hogy ki tud több és frissebb tartalmat bemutatni. Tehát „lesz filmgyártás, ez nem is kérdés”. Ezzel párhuzamosan azonban a moziforgalmazók és a mozik kerülnek gondba beláthatatlan időre, aminek következményei még ismeretlenek. Ami biztosnak tűnik: ez a szektor is segítségre szorul. Lajos Tamás producer tart attól, hogy a járvány miatt még többen szoknak át az internetes filmnézésre. „Vérzik a szívem, amikor azt látom, hogy a filmjeimet telefonon nézik, persze az is igaz, hogy ha nem néznék, még rosszabb lenne. A filmkészítőknek a produkció minőségére van befolyásuk, hogy azt milyen eszközökön fogyasztja a néző, arra nincs.”
Ugyanakkor Hajdu Szabolcs kilencedik játékfilmje, a Békeidő múlt héten egy netes platformon debütált. Ez az első olyan magyar nagyjátékfilm, amelynek online volt a premierje. „Más korban vagyunk már, nem csak a mozikba kell eljuttatni a filmeket, hanem mindenféle alternatív, új módokon, eszközökön. Ma egymás mellett, váltogatva használjuk a mozit, a mobiltelefont, a tévét, a laptopot, a projektort és az online streaming platformokat. Amikor megunjuk az egyiket, nézzük a másikat” – mondja Hajdu Szabolcs rendező. Az online premier egyébként feleségének, Török-Illyés Orsolya színésznőnek volt az ötlete, a nagyrészt Kolozsváron forgatott film Románia- és Magyarország-szerte a Vimeon nézhető, nagyjából egy mozijegy áráért.