A héten jelentették be, hogy a hű barát és egyre nagyobb tömegek munkaadója, Mészáros Lőrinc május elseje után elküldi a Hunguest Hotels Zrt. dolgozóinak több mint felét. A közszolgálatban működő SZEF elnöke, Csóti Csaba azt mondta, a szakszervezeti tulajdonban lévő Hotel Benczúr minden dolgozóját megtartják, bár ez az épület is kong az ürességtől.
Az egyik személytelen, a másik emberközpontú. Az egyik lerabolja az államkasszát, a másiktól épp most rabolja vissza az állam az éves támogatás nagy részét. Mert nem csak az ellenzéki pártokat, önkormányzatokat akarja a járvány ürügyén kisemmizni az orbáni hatalom, maradjanak csendben a szakszervezetek is. Írogassanak csak bátran kiáltványokat meg nyílt leveleket a miniszterelnöknek, az nem kerül sokba, de zavarják el a szakértőiket, akiket eddig alkalmazhattak, semmi szükség rájuk. Úgysem tudnak normális tanácsokat osztogatni, hisz az állam ráült az adatokra, statisztikákra, ne lehessen kitalálni, hányan maradnak munka és mindenféle ellátás nélkül.
Ne lehessen azt mondani, hogy nem előre, hanem hátrafelé megyünk, bár egy friss hír szerint ez történik még a biztonsági szakmában is, ahonnan elküldték az emberek egyharmadát, minimum huszonötezer dolgozót. Ezt a szakmai kamarájuk mondja, hihetünk nekik, de ha hiszünk, semmit sem ér az országos adat, hogy csak 56 ezerrel nőtt a regisztrált munkanélküliek száma. Akár tízszer többen lehetnek a kirúgottak. Ráadásul állítják: amikor újraszerveződhetnek a vagyonőrök, megint feketén foglalkoztatják majd őket, visszajutunk a tíz évvel ezelőtti szintre. Az egyetlen vigasz a (volt) munkavállalóknak, hogy ráérnek naponta negyvenszer megnézni/hallgatni/elolvasni az állami média csatornáin, hogy őket is megmenti majd Orbán Viktor. Ideje ünnepelni. Éljen május elseje, a munka ünnepe!