Jó lenne, ha valaki a kormányból vagy annak holdudvarából világosan elmagyarázná, mit is és hogyan akarnak megvédeni, újjáépíteni. Annál több megbecsülést érdemel az a négymillió négyszázhatvanhatezer még dolgozó ember, mint hogy abban bízzon a foglalkoztatását illetően: "annyi új munkahelyet hozunk létre, mint amennyi a koronavírus-járvány miatt megszűnik". Ez szólam, méghozzá az a fajta, amilyeneket tucatszám használnak választások előtt. De úgy tetszik, a Fidesz nem tud elszakadni a panelektől. Orbán Viktor is kitalált egyet a legutóbbi parlamenti vitában, amikor arról kérdezték, nem tartja-e furcsának, hogy Európában nálunk a legrövidebb, csupán három hónap a támogatott álláskeresési idő.
A miniszterelnök azt találta mondani, hogy aki nem talál magának munkát három hónap alatt, annak majd ad az állam, akár így, akár úgy, a munkaalapú társadalom eszméje tovább kell éljen. Már látom a következő havi statisztikákat, amelyek szégyenlősen enyhén emelkedő munkanélküliségről adnak számot, az ellátásból kikerülők száma alig nő, és ezután is kizárólag azt halljuk a közmédiában, milyen elképesztően sikeres a kormány foglalkoztatáspolitikája. Már-már el is hinnénk, ha a számok is ezt mutatnák, csakhogy ahány statisztika, annyi adat a munka nélkül élő tömegekre.
A KSH tegnapi összesítése szerint idén az év első három hónapjában 173 ezer munkanélküli volt Magyarországon. Csakhogy a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat az innovációs tárcának már március végén is 300 ezer regisztrált álláskeresőről küldött adatot, s a létszám heti 11-12 ezerrel nőtt. Ha ez ma is igaz, már 350 ezer hivatalos munkanélkülinél tartunk. Kétszer annyinál, mint amit az állam statisztikai hivatala tegnap bevallott! Valami nagyon nem stimmel itt, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a KSH szerint majdnem 56 ezer fő veszítette el az állását az idei első negyedévben. Közülük azonban csak kétezren szerepelnek a listában, 54 ezer emberről csak azt tudja a kormány, hogy gazdaságilag inaktívvá vált.
Ők most besimulnak abba a közel félmilliós tömegbe, amelyikről semmilyen ismerete nincs a kormánynak. Ők a prekáriusok, akik nem tudni, miből és hogyan élnek, munkahelyük, hivatalos jövedelmük nincs, vagy esetleges. Mivel pedig egész szakmák dolgoztak négy órára bejelentett munkahelyeken 16 órákat, vagy teljesen feketén, több tízezer olyan embernek szűnt vagy szűnik meg a munkája, akinek bejelentkezni sem érdemes a rendszerbe. Nekik milyen állást kínál majd az állam? A közmunka felélesztésére kicsi az esély, az állami cégeknél lenne esetleg betöltetlen állás, de az helyhez kötött.
Így Orbán irtózása a segélyektől valójában a nyomort növeli, és egyelőre nyoma sincs annak, hogy a kormány munkahelymegtartó lépései 200 ezer munkahely megmaradását segítenék. Az egész országban összesen kétszáz kisvállalkozás pályázott eddig ilyen támogatásra, rohamról szó sincs. El kell tehát takarni a statisztikákat, mert ha így haladunk, júliusra kiderül a csúfos igazság, hogy a magyar kormány százból jó, ha öt dolgozót mentett meg. Ami példátlan blamázs lenne.