Nem tudom, hogy Donald Tusk nagyapja német kollaboráns volt-e vagy sem, de őszintén szólva nem is érdekel. Mert azt viszont tudom, hogy Donald Tusk kizárólag saját szavaiért és tetteiért felelős. Eddig a gusztustalan, Tusk elleni lejáratókampányig azt hittem, hogy ez nem is kérdés, és legalább abban egyetértés van, hogy felmenői, gyerekei döntéseiért, cselekedeteiért senki sem bélyegezhető meg, még egy politikus sem.
Nyilván tévedtem, de tévedtek azok is, akik ezt a mocskos kampányt kirobbantották. Tévedtek, vagy szándékosan hazudtak. Mert lehet az tény, hogy a második világháború idején Gdanskban élő Tusk nagypapa a német hadsereg katonája volt, csakhogy ez távolról sem jelenti azt, hogy német vagy náci kollaboráns volt. A soknemzetiségű Európában akkor sem az etnikai határok mentén húzódtak az államhatárok, mint ahogy most sem. Személyesen is ismertem elég sok észak-erdélyi románt, aki a magyar hadseregben, illetve dél-erdélyi magyart, aki a román hadseregben szolgált. Egyik sem önként és dalolva öltötte magára a mundért, hanem azért, mert a besorolás alól nem volt kibúvó. A németek Józef Tuskot is táborba zárták, ott kényszersorozták, ahogy tehette, megszökött, majd az ellenállásnál kötött ki.
Tisztában vannak ezzel azok is, akik a „kollaboráns Tusk nagypapa” sztorit kitalálták, mert a magyar újságírókat bocsánatkérésre felszólító lengyel lapnak küldött válaszukban már ejtették a náci kollaborációt, és azt is hozzáfűzik, hogy „a pontosság kedvéért le kell szögeznünk, hogy Donald Tusk nagyapja bizonyítottan és vitathatatlanul a Wermachtban szolgált, bár természetesen – a lengyel-német határrégió jellege miatt – ezt különféleképpen értelmezhetjük”.
Minden magyar újságíró nevében nem vállalhatok közösséget és nem kérhetek bocsánatot, de a magaméban igen. Je suis Donald Tusk! Bocsánat!