Szörnyű gyermekkora volt az első években Oksana Mastersnek, aki idén Berlinben megkapta a "Sport Oscarnak" is nevezett Laureus-díjat kivételes életútjáért, melyet a 30 éves sportolónő paralimpiai aranyérmekkel koronázott meg.
Oksana Masters 1989. június 19-én született Ukrajnában, Csmelnyizkij városában. Az orvosok szerint a három évvel korábbi csernobili atomkatasztrófa következtében a kislány egy vesével, nem teljesen kifejlett ujjakkal, alsó fogíny nélkül jött világra. Szülei szegények voltak, akik nem tudták vállalni a plusz költségekkel járó kezeléseket, melyek elengedhetetlenek voltak a kislány életben tartásához, állapota javításához. A kis Okszana gyermekotthonba került, életének első hét éve alatt három intézetben lakott, rengeteg megaláztatás érte, társai gúnyolták, csúfolták, sokszor éhezett, ha a gondozóinak nem volt türelmük vagy kedvük számára fogyasztható, pépes ételt készíteni.
Még nem volt nyolc éves, amikor váratlan, pozitív fordulat következett be az életében: az Egyesült Államokban, Buffalóban egyedül élő, gyermektelen logopédus, Gay Masters vette magához, miután az interneten látta Okszana fotóját az örökbefogadásra váró gyermekek között. Az új nevelőanya pénzt és időt nem kímélve próbálta minél jobb állapotba hozni a kislányt, akit a sok műtét közben újabb csapások értek: amikor elkezdett növekedni, lábai nem bírták el a testsúlyát, ezért kilenc éves korában amputálni kellett térd fölött a bal, majd öt évvel később a jobb lábát is. Kezeivel több operációt követően tudott fogni, ami óriási előrelépés volt az állapotában.
A második amputáció után a rehabilitáció során Oksana Masters felső testét evezőgéppel is erősítették. A kamaszlány annyira megszerette ezt a mozgást, hogy a lakóhelyéhez közeli evezősklubba kezdett el edzésre járni. Edzője nem tartotta tehetségesnek, de csodálta a sportolónő elszántságát és kitartását. Tizenhét évesen vett részt az első versenyén és egyre jobb eredményeket ért el. Ennek ellenére óriási meglepetést okozott azzal, hogy a 2012-es londoni paralimpiát megelőző válogatón bekerült a játékokra utazó amerikai csapatba. A következő szenzációt a paralimpián okozta a bronzérem megnyerésével. A nyári játékok után hát-és gerincfájdalmakra panaszkodott, az orvosok pedig eltiltották az evezéstől.
Masters új sportágakat keresett magának, télen síelt, nyáron pedig a kerékpározott (a láb nélküli változat a handbike, amikor kézzel lehet hajtani a kerékpárt).
Öt évvel a sportágváltás után bekerülta 2018-as pjongcsangi téli paralimpiára utazó amerikai parasícsapatba. A játékokon Masters két aranyérmet nyert. Ezt a kivételes életutat ismerték el idén Berlinben a Laureus-díjjal.
"Mindent a sportnak köszönhetek, a sport tanított meg küzdeni, a sport adott nekem hitet és a sportnak köszönhetem, hogy el tudom fogadni magam olyannak, amilyen vagyok, elfogadom azt az arcot, amelyik visszanéz rám a tükörből - mondta Masters, amikor megkapta a díjat. - Minden lánynak és fiúnak üzenem, akik eltérnek az átlagtól, ne szégyenkezzetek emiatt! Ne hagyjátok, hogy mások mondják meg, hogyan kell kinéznetek! Ti jelöljétek ki a saját határaitokat, csak rajtatok múlik, meddig juttok el az életben."
"Hálás vagyok a sorsnak, hogy Oksana velem van, nagyon hosszú utat tett meg, amíg eljutott idáig, mindent magának köszönhet, elmondhatatlanul jólesik és büszkeséggel tölt el, hogy teljesítményét ezzel a díjjal ismerik el"- jelentette ki Masters nevelőanyukája.
Masters elismerése közben az alábbi felirat volt látható mögötte a kivetítőn: "győztes a sportban - bajnok az életben".
