Már többször foglalkoztunk azzal, hogy a világban, egyúttal Európában, Spanyolország kivételével mindenhol a kormányzó párt vagy pártok profitáltak a koronavírus terjedése nyomán kialakult krízisből. Minden válsághelyzetből a hatalmon lévők profitálnak. A mostani helyzet azonban eltér minden korábbitól. Minél tovább tarthatnak a kijárási korlátozások, az emberek annál jobban kezdhetik elveszíteni a türelmüket. Kérdés azonban, ez mennyi idő után következik be? Meddig tart a hirtelen népszerűségnövekedés? De ami ennél is nagyobb kérdés, a járványt kísérő, súlyos gazdasági válság hosszabb távon hogyan hat a pártok megítélésére? A 2008-as gazdasági válság általában a kormányzó pártokat sújtotta. De így lesz-e most is? Vagy a járvány miatt a súlyos gazdasági helyzetbe kerültek nem a kormányt okolják majd és megengedőbbek lesznek a kabinettel szembeni, mint bő tíz éve?
A közvélemény-kutatások szempontjából egyfajta tesztidőszakot élünk át, megjósolhatatlan következményekkel, hiszen a mostani összetett válságra egyik jól bevált modell sem alkalmazható. A pénzügyi válság után, különösen az eladósodott déli államokban, megnőtt az Európa-ellenesség, az olaszok, spanyolok görögök és más nemzetek fiai úgy érezték, cserben hagyta őket az EU, több segítséget vártak. Ugyanez most is érzékelhető, kivált Rómában és Madridban, de hasonló folyamatok várhatóak Párizsban is. Ezek az országok egyfelől egészségügyi szempontból több segítséget reméltek Németországtól, másrészt úgy vélik, az euróövezet tagállamainak egyégesen kell áldozatot hozniuk függetlenül attól, hogy Olaszországot és Spanyolországot súlyosabban érintette a járvány.
Bár a koronakötvények bevezetésére nincs sok esély, ezt ugyanis hevesen elutasítja Németország és Hollandia, másszóval ezek az országok plusz áldozatvállalásra nem hajlandóak, a most bajba jutott államok számára nyújtandó mentőcsomag abból a szempontból különbözik a 2010-es években megszavazottaktól, hogy ezúttal a segély folyósítását nem kötik szigorú költségvetési feltételekhez. Az ezt követelő Hollandiával még azok az országok is szembe fordultak ebben a kérdésben, amelyek alapvetően egy platformon vannak Hágával.
A tapasztalat egyértelműen azt mutatja, ha növekszik az Európa-ellenesség, az a jobboldali populista pártok erősödését vonja magával. Most azonban, egyelőre legalábbis, ebből a szempontból is más a helyzet. Épp a populista pártok népszerűségének csökkenése figyelhető meg több uniós tagországban, hiszen a krízis csúcspontján még a hatalomhoz húzás dominál az egyes társadalmakban. Azért nem lehet azonban egyértelműen kijelenteni, hogy a válság elmúltával hirtelen megemelkedik a populista pártok népszerűsége, mert még nem lehet tudni, mikor tér vissza az élet a régi kerékvágásba a fokozatos nyitás után. A németek találóan jegyzik meg, hogy a jelenlegi pártpreferenciákat az említett kiszámíthatatlan tényezők miatt csak pillanatfelvételnek nevezhetjük.
Hogy mennyire bizonytalan a jövő, jelzi: a Süddeutsche Zeitung úgy fogalmazott, a korona-válság nyomán lehull a lepel a populista pártokról. A Neue Zürcher Zeitung ezzel szemben úgy látja, a populisták profitálhatnak a krízisből.
Tekintsük át, hogyan alakult a jobboldali populista pártok népszerűsége a koronavírus-járvány alatt. Németországban nagyon látványosan esett vissza az Alternatíva Németországért (AfD) közkedveltségi mutatója. A radikálisok riadalmat keltettek a 2017 szeptemberi választáson elért 12,6 százalékukkal, most azonban a nagyobb irodák, a Forsa, az INSA, a Forschungsgruppe Wahlen egyaránt 10-10 százalékon mérték, az Emnid és a Forschungsgruppe Wahlen pedig 9-9-en. Ez azonban csak részben magyarázható a járvánnyal. Már februárban megkezdődött az erjedés, amikor a párt Türingiában kijátszotta a CDU-t és az FDP-t, s rövid időre a mérleg nyelvévé vált a tartományban. Ez komoly ellenreakciót indított meg Németországban, a február 23-án megrendezett hamburgi választáson például csak hajszállal került be a helyi parlamentbe.
Az AfD-ben válságát tetézték a vezetésen belüli ellentétek, ami a szélsőjobboldali szárny, a Flügel feloszlatásához vezetett. Jörg Meuthen, a párt egyik elnöke az Alternatíva kettészakítását is felvetette, így elképzelései szerint egy mérsékelt és egy szélsőséges párt jönne létre. E kijelentése után a radikálisok a lemondását követelték. Meuthen maradt, de a gondok is. Az AfD egyébként 2018 októberében került a csúcsra, mivel meglehetősen nehézkes volt a nagykoalíciós pártok, a CDU/CSU és az SPD együttműködése. Akkor az INSA 18,5 százalékon mérte, a GMS nevű ügynökség 18-on.
Ausztriában a tavaly májusi Ibiza-botrány óta nem tud magára találni a szabadságpárt, az FPÖ. Bár a korrupt pártelnököt, Heinz-Christian Strachét kizárták, s Norbert Hofer vezetésével valamivel mérsékeltebb politikus került a pártelnöki székbe, egyelőre kilátástalan helyzetben vannak a szélsőségesek. Ellenzékben sem sikerült fátylat borítani a sötét múltra, a koronavírus-járvány nyomán pedig egyre inkább megpecsételődik az FPÖ sorsa. A nagyobbik kormánypárt, az Osztrák Néppárt (ÖVP) valósággal szárnyal, de koalíciós partner a Zöldek sem panaszkodhatnak. Válságkezelésükkel rendkívül elégedettek az osztrákok, a két párt támogatottsága együttesen majdnem eléri a kétharmadot, ez azonban rossz hír az FPÖ-nek, amelyet a Market ügynökség már csak 11, az OGM 12 százalékon mért.
Olaszországban jelentősen megugrott Giuseppe Conte támogatottsága, de a pártpreferenciákban annyira nem érződik a járvány hatása. Pontosabban annyira kiugró változások nem érzékelhetőek, mint a német CDU/CSU, vagy az osztrák ÖVP esetében. A jobboldali populista Liga visszaesése azonban megállíthatatlannak tűnik, jóllehet 2018 októbere óta folyamatosan vezeti a pártok népszerűségi listáját, s továbbra is nagy az előnye. Ugyanakkor akadnak aggasztó jelek Matteo Salvini számára, az Ixe ügynökség szerint például a párt már csak 3 százalékkal előzi meg a balközép Demokrata Pártot, s a Tecne esetében is csak 6,9 százalék az előny. A legnagyobb, 9,8 százalékos különbséget az SWG intézet mérte (Ez utóbbi ügynökség tavaly december elején még 16,1 százalékos fölényt mért, a Tecne pedig 16,2 százalékot a Liga számára!). A populista párt tavaly augusztusban került a csúcsra, két ügynökség is 38 százalékon látta, mára ehhez képest majdnem tíz százalékot veszített. Ebben két tényezőnek van nagy szerepe. Egyrészt Salvini következetlen, időnként megmosolyogtató kijelentéseinek, szinte hetente mond ellent önmagának, másrészt annak, hogy a másik populista párt, az Olaszország Fivérei vezetője, Giorgia Meloni felelősebb, józanabb politikát folytat nála, amit az FdI emelkedő népszerűségi mutatója is igazol. Harmadrészt pedig annak, hogy a Liga válságkezelése tragikus volt Lombardiában (lásd keretes írásunkat).
Hollandiában látványosan nőtt a különbség a kabinet legnagyobb pártja, a liberális Néppárt a Szabadságért és Demokráciáért (VVD), illetve a populista pártok közötti a járvány megjelenése óta. Tavaly májusban a Fórum a Demokráciáért (FvD) nevű párt háttérbe szorította Geert Wilders populista pártját, a Szabadságpártot (PVV). Olyannyira, hogy akkor a közvélemény-kutatásokban át is vette a vezetést. A FvD és a PVV viszonya amúgy igen hűvös. Aztán változott a helyzet, idén januárban, illetve február elején Wilders pártja nemcsak a rivális populistákat előzte meg, népszerűségben Mark Rutte miniszterelnök liberális pártját is beérte. Mostanra azonban teljesen megváltozott a helyzet, a VVD 20 százalékkal előzi meg a PVV-t, s a két populista párt együttesen sem szerezne annyi mandátumot, mint a liberálisok.
