A titkolózással a kormány szeretné elkerülni az iskolák bezárásához hasonlatos helyzeteket, amikor nem irányítója, hanem követője a közvéleménynek – nyilatkozta Mikecz Dániel politológus, a Republikon Intézet vezető kutatója.
A járványról adott tájékoztatás elégtelensége miatt sok kritika éri a kormányt. Hétvégén nem lehetett tudni például, Orbán Viktor kormányfő milyen számítások alapján jelentette be, hogy május 3-án várható a „tetőzés” Magyarországon. Nincsenek ismereteink arról sem, mi indokolta a kórházi ágyak tömeges „felszabadítását”. A kormány sincs az információk birtokában, vagy eltitkolja azokat? Ha utóbbi: miért teszi, és mi lehet ennek a következménye?
Mikecz Dániel szerint az ellenzéki és az állampolgári reakciókból az derül ki, hogy leginkább a tesztekkel igazolható fertőzöttségi arányokra vonatkozó adatok hiányoznak a kormányzati tájékoztatásból. Magyarországon kiugróan magas a koronavírus-fertőzöttek halálozási aránya, így feltehető, hogy az ismertnél jóval többen fertőződtek meg. A tesztelés továbbá egzakt információt is adna egy település, egy adott intézmény fertőzöttségére vonatkozóan, ami a jelenlegi bizonytalanságban különösen fontos lenne a veszélyeztetettek számára.
A titkolózás oka a „szakpolitikai kudarcok elkerülésének és a döntési autoritás megtartásának szándéka” a kormány részéről. Amennyiben nem ismertek a körülmények, úgy később sem vádolható meg a kormány azzal, hogy adott helyzetben lehetett volna jobb döntést hozni. Valamint – említett egy másik szempontot is Mikecz Dániel – nem lesz olyan önkormányzat, amelyik a kellő információ birtokában saját szakállára tud dönteni.
Kádár András Kristóf, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke megjegyezte: azt, hogy az elégtelen tájékoztatás mögött adathiány, szándékos elhallgatás vagy kapkodás áll, nem tudhatjuk. A kormányzatnak a párbeszéddel kapcsolatos eddigi attitűdje és teljesítménye azonban nem ad okot túl sok bizalomra. Tudjuk, milyen gyakran sértik meg a jogszabályalkotás társadalmi egyeztetésre vonatkozó normáit, és emlékezhetünk arra is, hogyan söpörték le „politikai támadásként” az orvosi kamara utóbb számos elemében megvalósult javaslatcsomagját.
Leginkább az átlátható kommunikáció hiányzik arról, hogy milyen adatok állnak a kormány rendelkezésére, ezek alapján milyen eljárásban, kiknek a bevonásával születnek a döntések, és azok milyen hosszú távú stratégiát szolgálnak – állapította meg az emberi jogi szervezet társelnöke.
Mikeczhez hasonlóan Kádár András Kristóf is a tesztelést hozta fel a legkézenfekvőbb példaként: az elvégzett tesztek számában a sereghajtók közé tartozunk, tele van a sajtó olyan történetekkel, hogy igazoltan fertőzött emberek szoros kontaktjait sem tesztelték le. Pedig a vírus elleni küzdelemben eddig legsikeresebbnek mutatkozó országok kifejezetten sok tesztet végeznek. A magyar társadalomnak joga lenne tudni: nálunk nincs elég teszt, túl drága, hiányzik a laborkapacitás? Ha így van, mit tesz ellene a kormány? Ha van valamilyen speciális járványügyi megfontolás, amit más országok nem vesznek figyelembe, miért nem ismertetik?
Ugyanez igaz a kórházi ágyak felszabadítására is. Az előirányzott kapacitásbővítésből úgy tűnik, a kormány arra számít, hogy egyszerre majd 40 ezer koronavírusos betegnek is lehet szüksége kórházi ellátásra a közeljövőben, de még az a miniszteri levél sem nyilvános, amelyik az ágyak kiürítését elrendelte. Kádár András Kristóf kitért arra, hogy nem csak az egészségügyi adatok és döntések terén van információhiány: ugyanígy nem hallottunk észszerű magyarázatot a Kartonpack nyomdaipari vállalat állami felügyelet alá vonására sem.
Fontos lenne tudni, hogy az idősotthonokon kívül hol terjed a fertőzés – hívta fel a figyelmet Soós Adrianna, a Független Egészségügyi Szakszervezet elnöke. Ázsiában több esetben rendezvények, templomi szertartások voltak a járvány kiindulási pontjai. Nehéz lett volna utólag összegyűjteni a kontaktokat, ha nem tették volna közzé a fertőző gócokat. Ha az emberek tudják, hogy fertőzött volt a közelükben, jobban figyelnek a tünetekre, és kerülik mások megfertőzését.
A szakszervezeti vezető is úgy gondolja, hogy a kormánynak több adat van a birtokában annál, amit nyilvánosságra hoz. Ami a tesztelést illeti, kisebb baj lenne beismerni, hogy valamilyen okból nem tudnak többet végezni, mintsem vitatni annak fontosságát. Kezdetben ugyanez ment a maszkok ügyében is: ebben legalább kedvező változás történt.
A kórházi ágyak esetében inkább a fizikai helyek felszabadításának kérdése került középpontba. Soós Adrianna szerint ilyen sok férőhely biztosítására – a nemzetközi tapasztalatok alapján – egy adott időpontban valószínűleg nem lesz szükség. Feltehető, hogy nem is annyira a fizikai helyek, hanem a szakemberek felszabadítása a döntő tényező.
Közismerten nagy a hiány az ápolókból főként az alacsony bérek, a nem eléggé családbarát feltételek miatt. A járványhelyzet még nyilvánvalóbbá teheti a problémát, egyúttal rámutat a korábbi mulasztásokra. Nevezetesen arra, hogy az „állomány” megbecsülése messze elmaradt az elvárhatótól, ami a szakma tömeges elhagyásával járt.
Felfutó járvány esetén az ellátást úgy lehet biztosítani, ha eddigi ápolási feladataik jelentős részétől tehermentesítik őket: elhalasztják a nem sürgős beavatkozásokat (ezt más országok is megtették) és hazaküldik a betegeket (máshol ez nem jellemző). A szakemberhiányt növeli a már eddig is jelentős fertőzöttség ebben a körben, ami megfelelő védelem és jobb szervezés, átgondoltság mellett nagyrészt megelőzhető lett volna – közölte Soós Adrianna.
A WHO, az ENSZ szakosított szervezete a járvány kezdete óta azt ajánlja, hogy a kormányok transzparens, nyílt információpolitikát folytassanak – emlékeztetett Majtényi László alkotmányjogász, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnöke, volt adatvédelmi ombudsman.
Hatályban van a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény, amelyet ugyan az elmúlt években a „NER” megrongált, de alapvetően, ha betartanák, most is működne. A nyílt információpolitika a járvány elleni küzdelem sikerességének egyik záloga, viszont az információk visszatartása inkább segíti a vírus terjedését – állapította meg Majtényi László. A vírus megjelenésekor az „állami heccsajtót” legalább időlegesen át kellett volna kapcsolni információs üzemmódba. Ez nem történt meg.
A különleges jogrend bevezetése a szabadságjogok felfüggesztésének lehetőségét hozta el, és előre látható volt, hogy legközvetlenebbül az információs jogainkat (információszabadság, magánéleti jogok) veszélyezteti. A kormány szándékosan titkolózik – állította Majtényi. Azzal kezdődött, hogy Európában csak nálunk tagadták meg a közérdekű adatnak minősülő területi járványügyi adatok nyilvánosságát, az elhunytak adatait viszont megszámozva, azonosítható módon, a magánéleti jogokat sértve, kórtörténetükkel hozták nyilvánosságra. Az illetékes szakpolitikusok – Kásler Miklós miniszter és Horváth Ildikó államtitkár – eltűntek, az őket helyettesítő operatív törzs képviselői pedig „roncsolt nyelven mellébeszélnek”, a releváns kérdésekre nem adnak válasz.
A járványvédelemmel kapcsolatos információk Majtényi László szerint ellentmondásosak, gyakran ellenőrizhetetlenek. A valószínűleg indokolatlan, és bizonyosan elviselhetetlen emberi drámákat okozó kórházi kapacitások 60 százalékának felszabadítása ügyében szakszerű magyarázat, szakmailag elfogadható érvek nem hangoztak el. A következmények nehezen beláthatók.
