Tegnap tovább folytatódott a "vérfürdő" a világ - de elsősorban az Egyesült Államok - olajtőzsdéin. Az amerikai, WTI típusú termék ára hétfőhöz hasonlóan már mínuszba tévedt. Igaz, lapzártánkra hordónként öt dollárt már adtak a tavaly még 50-60 dollárért mért termékért. Előző nap akadt olyan pillanat, amikor az eladó akár 40 dollárt is hajlandó volt még adni a vevőnek azért, hogy az ingyen átvegye tőle az amerikai típusú nyersolaj hordóját. Bár a WTI ármozgása a világ egésze számára irányadó, a konkrét árak nem azonnali, fizikai ügyletekre vonatkoznak - magyarázta el a faramuci helyzetet lapunknak Pletser Tamás, az Erste olaj- és gázpiaci elemzője.
A nyilvános olajtőzsdei mutatók ugyanis sose az aznap végrehajtott termékügyletek árait tükrözik, hanem mindig egy-két hónappal későbbi szállításokra vonatkoznak. Ebben tehát jelentős szerepű a spekuláció. Ráadásul a WTI esetében az olajat fizikailag az oklahomai Cushingban kell átvenni. Most a májusi leszállítású termékek cseréltek gazdát, amire ráadásul tegnap volt az utolsó lehetőség. A fizikai átvételre alkalmatlan spekulánsok értelemszerűen igyekeztek megszabadulni jogaiktól. Ám a koronavírus okozta válsághelyzetben egyszerűen nem akadt rá vevő. Szinte megszűnt ugyanis a légiközlekedés, az ipar, az olajtárolók pedig megteltek. Az nem tudható, hogy végül ki és mennyiért fogja átvenni az olajat Cushingban, de nyilván az jelentkezik majd rá, akinek még van üres tárolója - véli az elemző.
Az Európában irányadó, Brent típusú kőolaj hordónkénti ára tegnap "csak" ötödével, 26 dollárról 20 dollárra zuhant, ami aztán lapzártánkra 21 dolláron nyugodott meg. A Brent a rugalmasabb elszámolási szabályok mellett az ázsiai vevőknek köszönhetően is tarthatta magát jobban - véli Pletser Tamás. De a Brent-olaj raktározható akár tengeri szállítóhajókon is.
Az elemzők többségéhez hasonlóan rövid távon Pletser Tamás sem számít áremelkedésre. Az Erste az év utolsó negyedére vár némi drágulást, az év egészére vonatkozó Brent-átlagár-jóslatuk pedig ezúttal 32 dollár. Bár eme árszinten már tömegesen állhatnak le kitermelők, ez nem is olyan egyszerű - figyelmeztetett az elemző. Egy olajkút elfojtása ugyanis költség és az újbóli termelésbe állítási képesség is kétséges. Akad olyan üzem - például az amerikai piacszerzés mögött álló palaolaj-bányászat -, ahol a kőzetrepesztés után a készlet kimerüléséig nem vagy csak visszafordíthatatlanul állítható le a művelet. Mivel számos kút kitermelése egyszerűen veszteségessé vált, most az olajcégek bizonyára a helyi adottságokat elemezve hoznak költségcsökkentő lépéseket. Így kétségessé vált a tengeri fúrótornyok vagy épp a kanadai olajkátrány sorsa is. A kutak végleges lezárása miatt napi 10-15 millió hordós kitermelés tűnhet el a világpiacról. Ráadásul a kitermelők most évek múlva termőre forduló beruházásaikat is lefújják, ami akkor már hiányként jelentkezhet. Mindez a kereslet felfutása esetén jelentősen dobhat az árakon - fejtette ki Pletser Tamás.
Az Erste elemzője a hazai üzemanyag-kutakon a benzinár 20 és a gázolajtarifa további 10 forint körüli esésére számít. Azért nem többre, mert lassan elérjük annak a költségnek a határát, amennyiért a Mol még képes nyereséggel ellátni a hazai töltőállomásokat. A jövedéki adó gázolaj és benzin esetében nettó mintegy 110 és 120 forint. (Ez a mostani olajárak alapján az adószabályok miatt júliustól nettó 120, illetve 125 forintra nő.) Ez a rárakódó áfával együtt körülbelül 150-160 forint. Jelenleg a benzin átlagára 285, a gázolajé 323 forint körül jár. Vagyis a nyersanyag, a finomítás, a szállítás és az árusítás költsége ma már jóval kevesebb, mint az adó. A gázolaj változatlanul drágább maradhat a benzinnél, hisz a szállítás, a mezőgazdaság és az élet fenntartásához szükséges más ágazatok ebből jóval többet igényelnek. (Ennek kapcsán ugyanakkor megjegyzendő, hogy a Mol versenyárat szab, vagyis szigorúan a térségbeli, illetve európai forgalmazók árszintjéhez alkalmazkodva adja a terméket.)
