Szabó Tamás és zenekara, a The Mojo több mint öt éve dolgozik együtt az Európa-szerte koncertező dán blues gitáros-énekessel, Tim Lotharral. Első közös lemezük (Traveling Blues Nights címmel) 2017-ben jelent meg, s ezt követi a mostani, Old Cinema Session című album. A címadás arra utal, hogy a felvételek Rákosligeten, a bezárt, majd részlegesen újranyitott Maros moziban készültek. „Úgy zenéltünk, mint a stúdiózás hőskorában. Egy légtérben, egyszerre játszottuk fel a tíz számot, minimális próbával. Lemezgyűjtő lévén tudom, hogy a korai jazz, blues, de nagyzenekaros zenéket is így vették fel – nemcsak Amerikában, hanem sokszor itthon is” – meséli Tamás. A digitális formátumokban is elérhető CD-t elsősorban a dán és német piacra szánták, és március 13-án lett volna a lemezbemutató koncert, amit a járvány már teljesen elsöpört.
Ősszel természetesen szeretnék pótolni az elmaradt hazai és külföldi bemutatókat, sőt Szabó Tamás fejében már a következő Mojo-album tematikája is készen áll. Ezen kizárólag saját szerzemények lesznek, és nem is színtiszta blues, hanem kicsit elektronikusabb, modernebb hangzásvilágú matéria. Egyelőre azonban marad a karantén és a teljes bizonytalanság, amelyben „megtanulunk türelmesnek lenni és hirtelen sok időnk lett a gyakorlásra, illetve mindenféle egyéb, digitális ügyintézések megtanulására.” Szerinte ez cseppet sem könnyebb (csak azt hisszük), mint a régi „analóg” módszerek. Most nem a sorban állás a probléma, „hanem mindenféle kódok, beléptető rendszerek, jelszavak vagy éppen a net sebessége, a gép lefagyása.”
Az 1980-as évek közepe óta folyamatosan koncertező muzsikus ellentmondásosnak látja szeretett műfaja, a blues helyzetét. „Nagyon megváltozott a hazai zenepiac működése, s bár ezt kivétel nélkül minden kolléga észreveszi, az én generációm sokszor nem tud lépést tartani vele. Ma a digitális kultúrtérben való rutinos mozgás éppen olyan fontos, mint a beszédkészség, a színpadi kiállítás, a show, a marketing, az arculattervezés, a médiajelenlét. Nos, pont ezek azok a dolgok, amikkel soha nem foglalkoztak a bluesisták. Erre voltak a nagy menedzsmentcégek és a kiadók, amelyek ma már nem léteznek. Nehéz egyensúlyt találni a hitelesség, a műfaj nyersen egyszerű megszólaltatása, az eredetiség megőrzése és a mai, szinte kötelezően elvárt trendeknek való megfelelés között. Noha hiszem, hogy maga a műfaj soha nem fog eltűnni a zenei palettáról, hiszen átalakulva meg-megjelenik más zenei irányzatokkal keveredve, remélhetőleg nem veszíti el a legfontosabbat: a hitelességét és hiteles előadóit.”
A blues mellett Szabó Tamás számos más műfajban is játszik. „Évtizedek óta tagja lehetek a Zorán-zenekarnak és fantasztikus, hogy Presser Gáborral is rendszeresen koncertezhetek. Tőle rengeteg apróságot elleshettem a koncertek és stúdiózások alkalmával. Ahogy a hangulatokat formálja vagy egyetlen hang különböző megszólaltatásán kísérletezik. A zenei kalandozásaim mindig fellazítottak egy-egy fajsúlyosabb korszakomban. Mikor csak a blues van, és jön egy pár percnyi szabad kalandozás egy másik zenei irányzatba, mindig szárnyalni kezdek. Tapogatom az ismeretlent, próbálom tanulni és megoldani a kihívásokat, hogy mikor visszakanyarodom a blueshoz, akkor ott kamatoztassam azt a pluszt, amit nem biztos, hogy valaha is megtanultam volna.”
Infó: Mojo & Tim Lothar: Old Cinema Session – magánkiadás, 2020.
Szabó Tamás YouTube-csatornája ide kattintva érhető el.
