A francia külügyminiszter időszerűnek tartja, hogy büntető intézkedéseket hozzanak a magyar és a lengyel kormány ellen, és el tudja képzelni, hogy a kérdés napirendre is kerül valamelyik legközelebbi ülésen az Európai Tanácsban. Jelenleg azonban a járvány elleni harcra kell összpontosítani. Fél azonban attól, hogy a világban csak mélyülnek a törésvonalak és a most kialakuló helyzet ugyan hasonlítani fog a ragály előttihez, de még rosszabb lesz.
Jean-Yves Le Drian szerint van ugyan egy olyan irányzat, amely szerint a tekintélyelvű rendszerek jobban meg tudnak küzdeni a jelenlegi egészségügyi válsággal, ám éppen most bizonyosodik be a demokráciák fölénye ezen a téren. A politikus azt mondta, hogy nyernie kell a jogállamnak, az átláthatóságnak, a szabadságnak, a tájékoztatásnak. Mert ha nincs bizalom egy rendszer iránt, akkor az csak veszíthet. Ez egyben az üzenete az európai partnereknek. A kérdés egyébként az volt, hogy megsemmisítheti-e Magyarország és Lengyelország az európai terveket, miután azon van, hogy legázolja a demokratikus normákat a járvány ürügyén.
Orbán Viktor szinte kizárólag uniós forrásokra építi hatalmát, és ugyan a jelen helyzetben lehetőleg minden bürokratikus akadály nélkül el kell juttatni a rászorulókhoz a Brüsszelből érkező segélyeket, ám éppen az eddigi kedvezőtlen tapasztalatok alapján a politikus körmére kell nézni – ezt hangsúlyozta az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságának német zöld tagja, hozzátéve, hogy különben félő, hogy leginkább autokraták profitálnak a sok-sok milliárd euróból. Daniel Freund a felügyeletet egyben erkölcsi kötelességnek tartja, mert ha nem azok kapják a támogatást, akiknek a legnagyobb szükségük van arra, akkor édes mindegy, hogy mennyire gyorsan fizetik ki ezeket az összegeket.
A politikus elsősorban a magyar helyzetet tartja nyugtalanítónak, hiszen Orbán már eddig is előszeretettel juttatta a forrásokat saját híveinek, ily módon bebiztosítva saját uralmát. Szerinte ha most minden megkötés nélkül megint Magyarországra zúdul egy csomó pénz, akkor nagyon valószínű, hogy ismét csak nem azok részesülnek belőle, akiknek kellene. A dolgot csak súlyosbítja a teljes felhatalmazás, mert így még nagyobb az esélye, hogy a források kleptokraták zsebében tűnnek el. Az EU ily módon még inkább bebetonozná a tekintélyelvű struktúrákat. Márpedig ez rossz vicc volna a történelem részéről. A koronavírus miatt folyósított támogatás nem erősítheti az orbáni urambátyám-rendszert – teszi hozzá.
Freund kiemeli, hogy nem a pénzcsap elzárásáról beszél, hiszen a magyar lakosságnak segíteni kell. Meg lehet csinálni, hogy az utalások egy részét a kormány megkerülésével fizetik ki, például segélyszervezeteknek, ilyesmire már van példa a gyakorlatban. Amikor pedig a hatalom is részese az elosztási folyamatnak, feltételeket lehet számára szabni. Van erre már most is mód. Pl. teljesen le lehet állítani a támogatást, ha azt látni, hogy hiányos a szerkezeti alapból befolyó összegek felhasználásának ellenőrzése. Ideértve, hogy nincs működőképes parlament, és nincsenek független bíróságok, ami a jogállamiság egyik alapelvének megsértését jelenti. Ám ez esetben pénz sincs.
Igazából a Bizottságnak már most le kellene állítania a szubvenciókat Budapest számára. Ez nem jelentene precedenst, mert Brüsszel már többször is mérlegelte ennek a lehetőséget. Ám most még rosszabb a helyzet, úgyhogy élni kellene a szankcióval. A koronavírus alkalmat kínál, hogy a magyar kormányt rávegyék: csatlakozzon az Európai Ügyészséghez, és az azután figyelemmel kísérhetné a vírus miatt odaítélt eszközök felhasználását. Sőt, gyanú esetén nyomozhatna is. A támogatások visszafogása azonban nem öncél, azt szolgálná, hogy mindenütt demokratikus viszonyok legyenek az EU-ban. Végül is, Orbán ugyanúgy gondoskodhatna arról, hogy ne övezze gyanú az uniós alapok hasznosítását. Csak tartania kellene magát a demokráciához és a joghoz.
Testvérháború robbant ki az Európai Néppárton belül, mivel annak elnöke a magyar politikát bírálja, amire válaszul Budapest Tusk nagyapjának háborús múltját hánytorgatja fel. Pedig a koronavírus idején összefogásra volna szükség a földrészen, ám a vírus éppen ellenkezőleg csak gerjeszti az ellenségeskedés tüzét. Az EP a múlt héten nagy többséggel határozatban ítélte el, hogy Magyarország és Lengyelország megsérti az unió értékeit a válság miatt hozott intézkedésekkel. A döntés mellett szavazott az EPP is.
Közben durvábbra fordult a hangnem Tusk és Orbán között, miután a pártcsalád vezetője egy interjúban közvetve Hitler felhatalmazási törvényéhez hasonlította a magyar miniszterelnök teljhatalmát, kiemelve, hogy a politikus inkább vírusként viselkedik, semmint ellenszerként. Több se kellett a kormányközeli magyar médiának: valóságos befeketítési hadjárat indult Tusk ellen. Még egy fotót is közöltek, mondván, hogy azon a Néppárt első emberének nagyapja látható, a háború idején, Wehrmacht-egyenruhában, vigyorgó SS-katonák társaságában. Csakhogy Rácz András, a Német Külpolitikai Társaság szakértője kiderítette, hogy a képen nem lehet Jósef Tusk, mert a felvétel 1939-ben készült, a későbbi nagyszülőt azonban csak 5 évvel később sorozták be erővel a német hadseregbe.
Az Európai Parlament osztrák alelnöke szerint a Spiegel tévedett, amikor azt írta, hogy Magyarország több segélyt kap az uniótól a vírus visszaszorítására, mint a nagy bajban lévő Olaszország. Karas szerint a lap csupán azt az összeget vette figyelembe, amelyet a felzárkóztatási alapból gyorssegítségként csoportosítanak át. Mivel a magyar kormány ebből a forrásból viszonylag keveset használt fel, formálisan és rövid távon több jut neki.
Ám ha mindent egybeveszünk, akkor az olaszok 6,8 milliárd euróra tarthatnak igényt, az pedig jóval több, mint a magyaroknak előirányzott 5,6 milliárd. A politikus ugyanakkor megismételte azt a követelését, hogy a pénzek kifizetését sürgősen az európai jog betartásától tegyék függővé. Karas felszólította a tagállamok vezetőit, hogy adják fel ellenkezésüket és írják elő feltételként a jogállami kritériumok érvényesülését. Annál is inkább, mert sokakat idegesít, hogy főleg az Orbán-kormány felmarkolhat egy csomó anyagi eszközt, noha igen érdekes vonalat visz a demokrácia és a parlamentarizmus kapcsán.
A magyar külügyminiszter politikai támadásnak minősítette, hogy a Bizottság elnöke, illetve 13 tagállam bírálta az Orbán Viktor adott teljhatalmat. A tévének nyilatkozva Szijjártó azt hangoztatta, hogy ezek az akciók a magyar kormány uniós ellenzékétől indulnak ki, és összefüggnek a menekültválság idején alkalmazott szigorú lépésekkel. Úgy fogalmazott, hogy az Európai Parlament az utóbbi években politikai okokból folyamatosan nekimegy Magyarországnak. Gyakorlatilag 2010, tehát a Fidesz hatalomra kerülése, illetve a 2015-ös migránshullám óta.
Mint mondta, az biztos, hogy a magyar fél nagyon szigorú bevándorlási politikát folytat és ez nem tetszik az földrészen a politikai fő áramlatnak, valamint az EP-nek. Ám az Orbán-kabinet már hozzá van szokva az ilyen strasbourgi támadásokhoz, noha azok sok esetben csak értelmezéseken alapulnak. Ráadásul több más állam is hasonló szabályozást vezetett be a járvány miatt, vagyis az EU kettős mércét alkalmaz. Szijjártó álhírnek, illetve hazugságnak minősítette, hogy Orbán Viktor tetszőleges ideig, dekrétumokkal kormányozhatna. A televízió ugyanakkor idézi az Európai Parlament elnökét, aki azt mondta, hogy rendkívüli helyzetben sem szabad felfüggeszteni a demokráciát.
A kommentár attól tart, hogy az erőskezű politikusok ugyan sokszor gyengeséget mutattak a vírusválság kezdetén, de hosszú távon a maguk javára fordítják a helyzetet. A világot persze már a mostani bajok előtt megfertőzte az erős emberek kórokozója. Még bejáratott demokráciákban megjelentek a tünetei, lásd az USA-t. És a fertőzés miatt az emberek azután elfogadták a személyes szabadságuk korlátozását. A történelemben Hitler a klasszikus példa, amikor egy kormány diktátori felhatalmazást szerzett a rendkívüli állapotra hivatkozva, és a jogkört utána már nem vonták meg tőle. Így rendeletekkel kormányzott.
Egyértelműen hatalma megerősítésére veti be a Covid-19-et az erősember Orbán Viktor, aki azzal töltötte az elmúlt pár évet, hogy aláássa a sajtó, a bíróságok, az egyetemek függetlenségét. Most pedig gyorsan lépett, hogy kiaknázza a ragályt, így meghatározatlan ideig rendeleti úton irányíthatja országát. Az EU figyelmét a vírus kötötte le, így langyosan reagált. A héten különben Hongkongban begyűjtötték a demokráciapárti aktivistákat a betegség örvén. Ezt sem követte túl nagy felháborodás. Más vezetők, Lukasenko, Bolsonaro, Putyin, eleinte úgy tettek, hogy fenntartották a szokásos életet, nem nyúltak a szabadságjogokhoz. Lehet, hogy részben azért, mert mutatni akarták, hogy őket nem félemlíti meg egy puszta betegség. Sok erős ember egyben populista is, és ellenségességet sugároz az elittel szemben, benne olyan gyanús alakokkal, mint vírusszakértők és köztisztviselők. Ha továbbra is elfuserálják a probléma kezelését, az politikájuk ellen fordíthatja az embereket. De az is lehet, hogy az ilyen vezetők egy idő után kedvezőnek tartják a helyzetet a maguk számára. A tömeges reményvesztettség nem segíti a nyugodt vitát, ellenben nagyon is az összeesküvés elméletek kezére játszik. Az pedig a populizmus melegágya.
Ha beindul az állami megfigyelés, azt már nehéz visszafordítani és kiváló eszköz az önjelölt diktátorok számára. A kormányok egymást vádolják, ez szintén a nacionalizmust szítja, az pedig kéz a kézben jár az erősember politikával.
A lap úgy láthatja, hogy a populisták locsoghatnak, amennyit csak akarnak, a végén úgyis az számít majd, hogy a politika miként teljesített a válság idején. Ám a többi vezetőnek tanulnia kell abból, hogy Trump vagy Salvini saját választási céljaira lovagolja meg a krízist. De azért az elején még a demagógia olyan nagymesterei is tanácstalanok voltak, mint Orbán, Johnson, Bolsonaro vagy éppen az amerikai elnök. Alábecsülték a veszélyt, viszont hogy állítólag közel állnak a néphez, azt úgy fejezték ki, hogy feltűrt ingujjal tömegtalálkozókon vettek részt. Ha egyáltalán megemlítették a bajt, azt külföldi okokra vezették vissza.
Ám kénytelen voltak más vonalra átállni, amikor egyre terjedt a ragály és nőtt az áldozatok száma. Orbán azonban hamarosan nagy esélyt látott a kórokozóban, hogy átvegye a teljhatalmat. Most teszi fel a koronát évek óta tartó hatalmi mámorára. Hozzá hasonlóan kedvező alkalmat fedez fel a válságban Trump is. Arra használja, hogy saját magát dicsőítse és ebben tényleg egészen kiváló. Ugyanakkor már rájött, hogy mekkora a veszély és egy csomó intézkedést meg is hozott, ám közben twitter-üzenetekkel a jobboldali-konzervatívokat éppen e politika ellen tüzeli.
De ha elmúlik a baj, úgyis a polgárok mondják ki, hogy ki érdemelte ki a legnagyobb bizalmat részükről.
FT
A lap idézi a magyar kormány nemzetközi szóvivőjét, aki szerint a Spiegel, illetve a berlini Nemzetközi Stabilitási Intézet véleményével ellentétben Magyarország nem kap semmiféle új forrást az EU-tól a vírus elleni harchoz, de nem is kell neki, mert a gazdaság elég erős. Így saját forrásból is fedezni tudja a védekezés költségeit. Mi több, a járványválság kellős közepén is stabil mind az államháztartás, mind a gazdaság. Kovács Zoltán ez utóbbi állítás igazolására idézi a Valutaalap előrejelzését, miszerint a magyar növekedés az idén csupán 3,1 százalékkal esik vissza, aminél csupán Málta áll jobban. Így azután – mutat rá az államtitkár – ledőlt a mítosz.
Ami pedig azt a kitételt illeti, hogy Magyarország az éves GDP-hez viszonyítva hétszer annyi segítségre számíthat Brüsszeltől, mint Olaszország, rosszindulatúnak nevezi a következtetést. Merthogy szerinte a Bizottság egyetlen fillérnyi új támogatást sem szavazott meg nekünk. Csupán arról van szó, hogy nem kell visszaadni azokat a pénzeket, amelyek megmaradtak a kohéziós alapból. Tehát azzal lehet gazdálkodni a különleges helyzetben, ami eleve járt a mostani hétéves közösségi büdzsé alapján. De itt is csupán kamatmentes kölcsönről volna szó, mert ezekkel az összegekkel a végén azért el kell számolniuk azoknak az államoknak, amelyek igénybe veszik. De szerencsére Magyarország még erre sem szorul rá.
