Dicső vezénylő tábornokunk a koronavírus palástja (leple) alatt újabb tervet dolgozott ki: csekélyke hatszáz milliárd forintért lélegeztető gépre teszi a turizmust. Tudjuk a főpolgármestertől, hogy rossz az, aki rosszra gondol, tehát eszünk egyetlen csenevész ágában sincs azt feltételezni, hogy saját családi vállalkozásait támogatja azzal a rongyos 600 milliárddal. Erről szó sincs, jut abból a baráti körnek is.
A Balaton körül és a fővárosban a vendéglátó ipar jó része már igaz magyar nemzetőri tulajdonban van, ám a turizmusból szépen csordogál az önkormányzatoknak is, mármint a Habony-Rogán média szerint. A valóság kicsit más. Konkrétan az a helyzet, hogy nem csordogál. A főváros esetében ez a befolyó adó kettő és fél százaléka. A szállodák és éttermek azon része, amely vállalati székhely szerint Budapesti illetőségű, fizet némi helyi (iparűzési) adót, azonban ezt gyümölcsöztetni az önkormányzatok és a lakosság már nem sokáig fogja, kell az a központi költségvetésbe.
A vendéglátás munkahelyteremtő hatását sem hagyhatjuk figyelmen kívül: valóban, test- és lélekromboló munkahelyek százai teremnek az ötcsillagos szállodákban és a romkocsmákban egyformán. A fővárosi idegenforgalom túlnyomó részét kétféle vendég alkotja: a sima alkoholista és az alkoholista sportdrukker. Esténként ők teszik kellemessé a pesti belváros és Erzsébetváros romkocsma negyede lakóinak életét. A késő szocializmus idejének konzerv forgalma teszi ki a kisebbik hányadot: külföldre szakadt véreink, keleti szafarira vágyó gazdag nyuggerek és kis számban a jövő emberei, kábítószer élvezők és kereskedők. Ez a társaság egy ugyancsak felemelő foglalkozás – a férfi és női kurtizánok – számára munkahelyteremtő. Természetesen Buda egészen más. A Várban, a magyar Olümposzon már nincsenek turisták, ott az istenek székelnek.
A felsorolt paradicsomi állapotok mellé a turizmus újabb ajándékot hozott az országnak és a turista-központnak, Budapestnek. Az új vendéget COVID-19-nek hívják. Noha ezért természetesen az ellenzéki liberális polgármesternek kell viselnie a teljes felelősséget. Karácsony hamarosan funkcionális karanténba kerül, és megvonják tőle a kosztpénzt. Meg is érdemli. Pártunk és kormányunk éjt nappallá, ünnepet dolgos hétköznappá téve határzárral és éheztetéssel küzd az egészségesnek látszó, valójában rejtett vírushordozó „migránsok” ellen, de kart karba öltve, „amúgy (fideszes) kalákában” építi a stadionokat a (remélhetően) kihaló világversenyek céljára.
A kis halért – néhány tízmilliárdért – is lehajolnak, míg a főpolgármester és csapata nem harcol a vírus ellen, pont fordítva, azok ellen rántott kardot, akik Szent Györgyként dobálják lándzsájukat a COVID-19-es mintájú sárkány – köré.
Hatszáz milliárd forint egyik felének ellopása, másik felének elherdálása általában felébreszti bennem a materialista demagógot: ha csak az elherdált résszel számolunk, az is elég volna a magyar egészségügyi struktúra teljes modernizálásához. De mégsem! Ugyanis annak az egyik fele is ellopódna közbeszerzés közben.
A szerző orvos