Ahogy várható volt, a COVID-19 koronavírus térdre kényszerítette az európai filmipart és -kultúrát, amelynek legnagyobb szegmense a világon egyedülálló fesztivál hálózat: ezen belül pedig Berlin, Cannes és Velence a három meghatározó rendezvény. Az elmúlt bő három évtizedben a három nagy közül egyértelműen Cannes emelkedett ki, egyfajta mozgóképes szuperhatalomként, amely egy-egy alkotást a világ középpontjába tud segíteni, vagy épp ellenkezőleg, egy életre eltemetni – értelemszerűen a sikertörténetektől hangos a filmtörténet. Az elemzők mostanság Bong Dzsunho Élősködők című alkotását hozzák példaképpen, jelesül, hogy a tavalyi szenzációs Arany Pálma győzelem nélkül Oscar kontextusba került sem került volna, nemhogy megnyerte volna a legjobb filmnek járó szobrocskát. De említhetnénk a Nemes Jeles László által rendezett Saul fiát is, hogy hazai példát említsünk.
Cannes tehát az európai filmipar és kultúra szimbóluma, legerősebb manifesztációja, szimbolikus zászlóshajója, nem csoda, hogy Thierry Frémaux művészeti igazgató nem akarja tudomásul venni, hogy a fesztivál történetében először idén lehet, hogy le kell fújni az eseményt. Az eredetileg májusra tervezett fesztivált egyszer már elhalasztották június végén, vagy július elején lévő meg nem határozott időpontra, de miután a napokban a francia kormány július közepéig megtiltotta a tömegrendezvények szervezését, sokak szerint eldőlt a lesz-e Cannes kényes kérdése. Különösen, hogy a fesztivállal párhuzamosan zajló Rendezők kéthete, Kritikusok hete és az ACID bedobta a törölközőt. Nem hivatalos források szerint tombol is emiatt Frémaux, akinek továbbra is konkrét elképzelései vannak 2020-ról. Azaz, a hivatalos versenyt és az Un certain regard szekciót még mindig nem állították le.
Frémaux a Le Figarónak adott exkluzív interjúban beszélt az elképzeléseiről – teheti, hiszen közvetlen kapcsolatban van Emmanuel Macron kormányfővel és a szakmai elvárásoknak megfelelően nehogy nemzetstratégiai, hanem európai kultúrstratégiai ügyként kezelik a több mint húszmillió eurós büdzsével gazdálkodó Cannes-i fesztivált. Frémaux elismerte, hogy a filmtörténet legbizonytalanabb időszakát éljük meg és a koronavírus miatti harc következtében egyetlen idei fesztivál léte sem garantált. Ennek ellenére nem tartja elképzelhetetlennek, hogy lesz limitált fesztivál, feltehetően külföldi vendégek nélkül, maszkban és kisestélyikben, regulázott vörös szőnyeggel. (A vicclapok el is kezdtek élcelődni Frémaux-val, írván most végre nem kell aggódnia a betiltott selfie-k miatt.) Ahogy a vezető fogalmazott, a válogatás nem áll le, csodálatos műveket neveztek, amelyek alkotói egyetértenek abban, hogy nem akarnak egy online fesztivál kiadásban részt venni. Arra a felvetésre, hogy mi történik akkor, ha nem lesz idén valódi rendezvény, azt válaszolta, hogy nyilvánosságra hozzák majd a „hivatalos programot” és a művek használhatják majd a Cannes 2020 minősítést. Persze, gyorsan hozzátette, hogy Cannes lényege a fesztivál, a helyszínen való megmérettetés, ami egészen biztosan az első olyan rendezvény lesz, mely az európai filmkultúra újjáépítését segíti.
A fesztiválpiacon a helyzet azonban nem ilyen egyértelmű, vagy ha úgy tetszik, a több ezer egyéb mustra nincs olyan kiváltságos helyzetben, mint Cannes. Például a koronavírus kitörése és a korlátozások épp a South by Southwest (SXSW) előtt történetek néhány nappal, a rendezvény rengeteget bukott anyagilag, mivel a vetítéseket le kellett mondani. Aki hozzájárult, a filmjét „vetítették” egy online platformon és végül díjakat hirdettek csak. Andrasev Nadja el is nyerte a legjobb animációs rövidfilmjének járó díját, így nevezhetővé vált a jövő évi Oscar-díjra. Hasonlóan kellemetlen helyzetbe került a koppenhágai CPH:DOX nevű dokumentumfilm fesztivál. Hogy a rendezvény elkerülte a csődöt – hiszen visszatérítették a fizikai jegyek árát – éppen az online kiadásnak köszönhette: 113 ezer néző volt kíváncsi a versenyfilmekre, streamenként hat euróért. A fesztiválok online kiadása nem jelenti azt, hogy innentől kezdve bárki nézheti azokat, csak adott ország ip címről bejelentkező eszközről lehetett belépni a virtuális nézőtérre. Azaz, 113 ezer dán dokumentumfilm nézőről beszélünk.
A júniusban 60. alkalommal megrendezendő Annecy-i Nemzetközi Animációs Filmfesztivál szervezői is úgy döntöttek: az eredeti időpontot meghosszabbítva, június 15. és 30. között az éterbe költöztetik az eseményt. Lesznek magyar résztvevők: Kádár Melinda A forrás és a torony című MOME diplomafilmje versenyben. A rendező egy ökoszisztéma felbomlásának és újjáalakulásának körforgásából inspirálódva alkotta meg a hét perces kisfilmet. A műfaji határokat feszegető Off-limits szekcióba pedig Ulrich Gábor Dűne című animációja kapott meghívást. A különleges, absztrakt thriller hullámzás képzelet és valóság között, amelyben a hangok, mint tanúk átmosódnak emlékeken és félálmokon.
Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a dolgokat, akkor azt lehet mondani, könnyű a rövid-, animációs és dokumentumfimes alkotóknak és a fesztiváloknak, mert a szakmai összetartás sokkal nagyobb és korlátozások miatt nagyobb érdeklődésnek tulajdonképpen örülnek. Az egészestés játékfilmeket felvonultató müncheni mustra igazgatója viszont a szimpla lemondás mellett döntött. Ahogy Christoph Gröner igazgató a Variety című lapnak elmondta: ősszel vagy télen nem lett volna hely új időpontnak, illetve premier előtti játékfilmek esetében nincs kidolgozott formula az online premierekre. Ők kétszáz filmet mutattak volna be, ez kétszáz új szerződést jelentett volna, ehhez pedig külön jogi osztályt kellett volna alapítaniuk. Arról nem is beszélve, hogy ez streaming szerzői jogi szempontból sem ideális, senki nem tudja kontrollálni, hogy valaki felveszi vagy „lelopja”-e a képet. Mindezeken felül, az EU azt kérte, hogy a szórakoztatóipar csökkentse az internet leterheltségét, ők pedig ezt tiszteletben tartják. És persze: ki fizetne egy ötpercenként „lefagyó” filmélményért?
