Koronakómából eszmél fel lassan Ausztria. Sebastian Kurz osztrák kancellár a héten kezdte felébreszteni az egy hónapra elaltatott országot. Nyugati szomszédunk biztató életjeleket mutat, az emberek ismét birtokba vehetik a közös tereket, sportolhatnak és vásárolhatnak. Dánia is lassan újraindul: az óvodákba visszatért a gyermekzsivaj, a kisdiákok ismét beültek az iskolapadokba. Olaszország és Spanyolország – a két legsúlyosabban érintett európai nemzet – is lazít a korlátozásokon, a kontinens jóhéhány országa pedig arra készül, hogy a következő hetekben kövesse példájukat. Mintha pislákolna a fény az alagút végén, a remény, hogy ismét mozgalmasak, unalmasak, de legfőképpen békések lesznek a mindennapok.
Sajnos azonban csak a szemünk káprázik, eddig megszokott életünk még hónapokig biztosan nem tér vissza a régi kerékvágásba. Sőt az is kérdéses, hogy ez valaha bekövetkezhet-e. A kormányok hiába hibernálták az országokat, az idő múlását nem tudják megállítani. Az utóbbi hetekben milliók veszítették el megélhetésüket, vagy kénytelenek a megszokottnál kevesebb fizetésből gazdálkodni, miközben a tartozásokat és a számlákat rendezni kell, ahogyan továbbra is szükség van élelemre, gyógyszerre, és persze a világjárvány elengedhetetlen kellékére, a vécépapírra.
Európa még mindig koronakómában lévő része újraéli a 2008-as válság elszegényedő, kétségbeesett tömegekről szóló rémálmát. Minél tovább alszanak azonban az országok, annál hosszabb terápiára lesz szükségük a sokkhatás kezelésre. Elaltatásuk ugyanakkor indokolt volt: a Lombardiában, Madridban és New Yorkban halmozódó hullazsákok bizonyítják, hogy fatális következményekkel jár a késlekedés vagy a tétlenség. Az ébredésnél viszont ennek épp az ellenkezője igaz: az elhamarkodottság halálos áldozatokat követelhet, hiszen a járvány újbóli fellángolását hozhatja. Kína is tisztában van ezzel, a vírus kiindulópontján, Vuhanban még mindig szigorúbb korlátozások vannak érvényben, mint kontinensünk jelentős részén.
Európa éppen ezért egy sajátságos emberkísérlet helyszíne; az osztrákok, a dánok, az olaszok és a spanyolok mutathatják meg a kiutat a rémálomból. Kormányaik alighanem a járványadatok alapos elemzése után döntöttek az óvatos és fokozatos ébresztés mellett. Az újranyitás még így is kockázatos, hiszen a kurdarc halálos áldozatok százait vagy akár ezreit is követelheti. Az intézkedések sikere viszont ösztönzőleg hathat Európa többi részére, talán túlságosan is. Mind a kormányok, mind az emberek számára csábító lehet, hogy mielőbb rátérjenek a frissen kitaposott útra.
Ausztria már március közepén elindított egy láncreakciót: a kontinensen elsőként vezettek be úgy szigorú kijárási korlátozásokat, hogy viszonylag enyhe volt a saját járványhelyzetük. Számos ország, köztük hazánk is igazodott hozzájuk. Sógoraink most az újranyitásban mutathatnak példát, ám csak reménykedni tudunk, hogy egyetlen ország sem sieti el a tilalmak feloldását. A korai lezárásoknak üdvös hatása volt, korai feloldásuk azonban végzetes következményekkel járhat.