1975 óta jelentek meg rajzai a sajtóban, mindjárt első alkalommal az Élet és Irodalomban. 1981 óta rendszeresen készített könyvillusztrációkat, könyvborítókat, meserajzokat és plakátokat. 1982 és 1990 között az Új Tükör, majd 1990-től egy-egy évig a függetlennek indult Pesti Hírlap és az Európa hírmagazin grafikusa és illusztrátor-szerkesztője volt, a budapesti Pester Lloyd, a kolozsvári Korunk, a debreceni Alföld, a PREMIER, a Figyelő, a párizsi COURRIER International, a Múlt-Kor közölte rendszeresen a rajzait.
Innen feledkezzünk el a hivatalos nekrológtól. Nekem, és sokad magamnak Tettásnak marad az emlékezetem végéig, a Népszabadság szerkesztőségéből, amint néma szerénységgel lesi, ahogyan válogatjuk a hétvége mellékleteinek rajzait. Külső munkatárs még soha nem volt annyira belső, mint volt ő. Több, mint tudta, érezte, hogy a szerkesztőség mit akar mondani az illusztrációnak szánt rajzzal. Mondta, szavak nélkül. Azt, hogy a világ legszerényebb embere, tudomásul vettük, mint ahogyan azt is pontosan tudtuk, hogy zseni. Volt ilyen kaliberű állandó karikaturistája a lapnak – elég csak Brenner György bravúros munkásságát felidézni -, de Tettás más volt. Rajzaival nem csak egyszerűen reflektált a világra, hanem önálló világot teremtett a kelleténél gyorsabban elillanó napilap műfajában.
Sok rajzát őrzöm a szobám falán, őrzöm az ő saját világának darabjait, és akár hányszor rájuk nézek, megnyugszom: az a világ, amelybe átkelni enged a rajzokon át makacs szelídséggel áll ott, ahová Tettás a határait meghúzta. Most ennek a világnak a befejezetlen része darabokra tört bennünk.
