Elegáns minden hülye lehet, de hülyének lenni nem elegáns. Ez akkor is igaz, ha nem vigasztal senkit. Nem vigasztal senkit a hülyeség szórakoztató ténye, amikor Donald Trump a pandémia kellős közepén éppen faképnél hagyja az Egészségügyi Világszervezetet. Mert az amerikai elnök szerint a WHO a kínaiak hálójába került, s talán még tapsikolók is akadtak, akik szerint az elnök jól megadta nekik. "Tragikus, hogy más nemzetek megbíznak a WHO-ban", mondta a elnök, "tessék megnézni, mi történt Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban!" A WHO "tragikus hibái... Az az érzésem, hogy a WHO-nál pontosan tudták, mi történik" - jelentette ki. Most már csak azt kellene pontosabban tudnunk, mihez kezd majd magával, mondjuk, a több milliónyi New York-i. Aki karnyújtásnyira él Afrikától, vagy attól a vuhani piactól, ahonnan a vírus állítólag elterjedt.
A gond hirtelen láthatóan globális lett. A gondolkodás róla kisszerűen mucsai.
Ha az amerikai elnök nem volna elég, hát itt van nekünk António Guterres ENSZ-főtitkár, aki szomorúan közli velünk: a járvány elleni küzdelemre március 25-én kért kétmilliárd dollárnak mindössze az ötöde gyűlt eddig össze. A pénznek köszönhetően az Egészségügyi Világszervezet 47 afrikai országnak tudott teszteket szállítani. Ám a világ majd csak akkor érezheti újra, hogy "normálisan" működik, ha sikerül kifejleszteni a vírus elleni hatékony vakcinát, és azt mindenkinek elérhetővé teszik a Földön.
Amíg Guterres gyűjtöget, Trump a kínaiakkal hadakozik a WHO kulisszái előtt. Nem mintha nem volna kotorászni való a kínaiak málhájában, mégis, hülyének lenni nem elegáns. Akkor sem, ha a vadnyugati asztalcsapkodás Trump stílusa. Nem volt itt az ideje, nem ennek volt itt az ideje, hanem a higgadt, ne mondjuk, államférfiúi beszédnek, amit a világ vezető hatalmától e katyvaszban elvárnánk.
Hiába. Az a gyanúnk, ha az amerikai demokrácia nem ébred fel trumpi lázálmából, s ha az amerikai polgár nem talál vissza arra a posztra, ahová őt a történelem szeszélye száz éve ültette, akkor végleg búcsút mondhat a kormányrúdnak: az amerikai elit könnyűnek találtatik. Hiába óvott a német kancellár, hogy a világ őrizze a multilateralizmust, mint a szeme fényét, Trump is csak azt az utat követi, amely nem a demokráciánál ér véget, hanem az országhatárnál. Onnan kezdve megdögölhet a szomszéd lova.
Mintha az európai nacionalizmus visszhangját hallanánk. Ebben a térben konganak csak igazán az elnök szavai: az arra jogosult állampolgároknak megkezdték a gazdaságélénkítő csomag csekkjeinek postázását. Az emberek biztosan "nagyon örülnek majd a nagy, kövér, és csodálatos csekknek, amelyen rajta van az én nevem is". Ennyi.
Furcsa egy világ jöhet ránk hamarosan. A vihoránc Amerika mellett gyorsan felnőhet egy új, komoly Európa, amelyben Németország és Franciaország már formálisan sem tudja elkerülni a rá váró vezető szerepet és felelősséget. Amúgy még mindennek a legelején vagyunk. Még csak egy olyan vírus ellen keresünk fejvesztve egyetemes vakcinát, amit megöl a szappan. Egy alapos kézmosás.