- A hetvennégy éves anyámat úgy küldték haza a kórházból, hogy azt írták rá a zárójelentésére: velem egy háztartásban lakik, így otthonába bocsátható. Ez vagy szándékos félreértés, vagy figyelmetlenség lehetett, anyám ugyanis egyedül él, hatvan kilométerre tőlünk. A vesefunkciói mondták fel a szolgálatot, azóta már kiderült, dialízisre fog szorulni a hátralévő életében, de sajnos más krónikus betegségei is vannak – mesélte egy bükki faluban élő nő, aki Canossát járt, mire sikerült gondoskodni az önmagát a kialakult betegségek miatt ellátni most képtelen édesanyjáról.
Pár nap szabadságot vett ki, s a húgával felváltva gondozták, de a munka és a távolság miatt ezt tartósan nem tudták megoldani. Végül egy Tisza-menti településen találtak olyan fizetős idősotthont, ahol a nénit befogadták, ellátják, s rendszeresen viszik dialízis kezelésre is. Nemrég azonban vérproblémák miatt megint kórházi kezelésre szorult. - Odaszóltam az idősek otthonába, hogy emiatt pár napig anyám vélhetően most kórházban marad, mire az ottani gondozó csodálkozva úgy reagált: „ne tessék már mondani, hisz a nénit azóta vissza is hozták!” - idézte fel, hozzátéve: ebből is látszik, hogy a kórházak megpróbálnak mindenkit kipaterolni, hogy teljesítsék a járványügyi szempontok miatt központilag kiszabott felszabadított ágyszámot.
A Dunántúlon élő Laura esete némiképpen más, ugyanis őt nem hazaküldték a kórházból, hanem egyszerűen nem fogadják, bár a betegségei miatt állandó kezelésre szorulna.
- COPD-vel, myasthenia gravis, illetve kóros csontritkulás miatt kell rendszeresen kórházba járnom, illetve kellene, ugyanis március vége óta nem fogadnak, töröltek minden időpontot, újat pedig nem adnak – magyarázta a középkorú asszony.
A COPD a tüdő légútjainak tartós beszűkülésével járó krónikus obstruktív tüdőbetegség, mely visszafordíthatatlan. Két tünetcsoport, az idült hörghurut, illetve a tüdőtágulás egyidejű jelenlétével járó gyulladásos folyamat, melynek során a tüdőben megnövekszik a ki nem lélegzett levegő mennyisége, a léghólyagok fala feszülni kezd, majd megrepednek, csökken a tüdő effektív légzőfelülete. Mint Laura esetében is, gyakran párosul csontritkulással. A myasthenia gravis pedig egy izomfáradással, izomgyengeséggel járó autoimmun betegség.
- Többször is kerestem a kórházat, mikor mehetnék kontrollra, ugyanis a COPD-re kapott inhalációs por nem hatott, nem kapok rendesen levegőt, néha úgy érzem, megfulladok – folytatta az asszony. – A csontritkulásra szedett gyógyszerem elfogyott, de vizsgálat nélkül nem írható fel új, míg a myasthenia gravisnál folyamatos állapotkísérésre lenne szükség, de jelenleg erre sincs lehetőség. Fogalmam sincs, mi lesz velem: elporladnak a csontjaim vagy előbb megfulladok?
Hogy mennyire kétségbe vannak esve a hazaküldött betegek és hozzátartozóik, azt jól jellemzi, hogy egyes közösségi csoportokban már útmutatókat, teljes elektronikus kézikönyveket osztanak meg arra vonatkozóan, hogyan kell ellátni otthon például egy végstádiumú rákos beteget.
Müller Cecília országos tisztifőorvos türelmet és megértést kért a családoktól. A tisztifőorvos szerint senkit nem bocsáthatnak el a kórházból, ha emiatt később egészségkárosodást szenvedne. Azt azonban leszögezte: továbbra is elvárják a kórházaktól, hogy teljesítsék a Kásler Miklós miniszter által megszabott menetrendet, amely szerint április 19-éig az államilag finanszírozott teljes országos ágyszám 50 százalékának már rendelkezésre kell állnia (az eredetileg megszabott végső arány 60 százalék). Szavai szerint nem fordulhat elő, hogy – mint Európa egyes országaiban - a betegek a folyosón fekszenek, mert nincs elég ellátóhely, személyzet és gép, s a rendszernek készen kell állni arra az esetre, ha tömeges megbetegedések miatt nagyon sokan kerülnének egyszerre kórházba.
