„Végig az járt a fejemben, hogy bármi történt, nekem akkor is a maximumot kell kihoznom a helyzetből” – összegezte felemás érzéseit Köves Gábor, a Davis Kupa-válogatott szövetségi kapitánya, aki szerint a csapat még márciusban Belgium legyőzésével egészen kivételes helyzetbe lavírozta magát: bejutott a 18 csapatos madridi döntőbe, ami még soha nem sikerült a nemzeti együttesnek. A sportágtörténelmet írt válogatott sikere önmagán túlmutató, ugyanis másfél éve elképzelhetetlen lett volna az, amit a DK-csapat tavasszal végrehajtott. Fucsovics Márton, az akkor legmagasabban jegyzett magyar játékos nyílt levélben mondta le a válogatottságot, és a szövetség nagyon szűk körben hozott döntéseit, valamint a források észszerűtlen felhasználását is élesen kritizálta. Ma már tudjuk, jogosan, s noha a főtitkár távozása nyilván nem oldotta meg az összes problémát, de a felek legalább eljutottak odáig, hogy már nem negligálják egymást és a sportágat.
Köves Gábor szövetségi kapitány a lemondással, vádaskodással, üzengetéssel terhelt időszakról úgy vélekedett, mindez nagyon kellemetlenül érintette: „Könnyebb lett volna, ha felteszem és előre mosom a kezeimet, de ez nem volt opció: a szakmai kérdésekre igyekeztem koncentrálni, és ha már így alakult, akkor a fiatalítás jegyében kényszerből olyanoknak is lehetőséget adni, akik életkoruk vagy világranglistás helyezésük alapján ilyen horderejű mérkőzéseken még nem szolgáltak volna rá a DK-csapatban való szereplésre” – emlékezett a személyeskedésig fajuló konfliktus következményeire a kapitány. A lemondás miatt hiányzó Fucsovics és a sérülés miatt kiesett Balázs Attila hiányában két topjátékosa nélkül állt fel a válogatott a csehek és a németek elleni DK-meccsen is. Mégsem vallottak szégyent, Piros Zsombor pedig itt robbant be az elitbe, s noha mindkét partinak vereség lett a vége, de legalább a fiatalok elhelyezhették magukat a táplálékláncban.
„Amikor a két legjobb játékos kiesett a válogatottból, sokan kérdezték: nem akarsz lelépni, hiszen ezen csak bukni lehet? De a szövetségi kapitányi poszt nem az egyéni karrierről szól. Speciel engem még kifejezetten inspirált is, hogy megmutassuk, úrrá tudunk lenni ezen a helyzeten. És ezt az igyekezetet, bizonyítási vágyat láttam a fiatalokon és a csapat többi tagján is. Azt hiszem, a távolból még Fucsovics Marci is értékelte ezt a hozzáállást, a válogatott beleállt a feladatba, és amit reálisan lehetett, azt kihozta ebből a két meccsből. Marci visszatérését pedig teljesen természetesnek vettük. Olyan nem volt egy percig sem, hogy azt gondoltam volna, akkor mi most évekig nem fogunk beszélni. A húr nem pattant el. Végig reménykedtem, hogy túllépünk ezen a kellemetlen szituáción” – fedte fel a kapitány a visszatérést övező érzéseit.
Az ukránok és a belgák ellen pedig már a legjobb összeállításban játszhatott a csapat, mindkét (időközben egyaránt a top százba jutott) teniszező visszatért és bravúrgyőzelmekkel verték ellenfeleiket. A novemberi madridi döntő még messze van, a vírus okozta problémák azonban a napi rutin részévé váltak. „Jelenleg az a legnagyobb nehézség, hogy fogalmuk sincs a játékosoknak, mikorra kell újra készen állniuk az éles versenyzésre. Ez az időpont legkorábban július közepén jöhet el, de az is lehet, hogy tovább csúszik: a bizonytalanság ellenére is figyelemmel kísérem a keret állapotát, az a lényeg, hogy a fiúk fizikailag ne nullázzák le magukat. Ha negyven százalékos állapotban tudnak maradni, akkor nagyjából hat hetes felkészüléssel vissza tudják magukat küzdeni a korábbi szintre” – összegzett a kapitány, aki elmondta: a karantén alatt Fucsovics Márton hetente többször is játszik, míg Balázs Attila szinten tartó futóedzésekkel küzd a leépülés ellen.
Madridban Horvátország és Ausztrália, két tenisznagyhatalom lesz a csoportellenfél. „Az esélyekről korai beszélni, mert nem tudjuk, hogy kikkel állnak majd fel. Az biztos, hogy keménypályán Marci szinte bárkivel felveszi a versenyt, Attilának ugyan keményebb dolga lesz, de benne is óriási potenciált látok” – fogalmazott a kapitány.
Köves Gábor elmondta, arra ugyan nincs garancia, hogy a válogatott szereplést a jövőben senki sem fogja lemondani, de a helyzet normalizálódott. „A hazai tenisz történelmi sikere volt a belga-verés, ami mindannyiunknak euforikus élményt okozott. Újfent bebizonyították a fiúk, hogy szeretnek csapatban az országért játszani. Ha a feltételek a jövőben is adottak lesznek, és a vezetésnek normális lesz a kapcsolata a játékosokkal, akkor nem tudom elképzelni, hogy bármelyikük is lemondaná a válogatottságot”.
