A koronavírus-járvány különösen nehéz helyzetbe hozza azok a csoportokat, döntően nőket, akiken eddig is nagy volt a gondoskodási teher a családon belül, miközben a nagyszülők segítsége a járvány miatt nem vehető igénybe most ott sem, ahol eddig erre lehetőség volt – hívta fel a figyelmet az Új Egyenlőség legfrissebb podcastjában Gregor Anikó szociológus és Kováts Eszter politológus.
Nem csak Magyarországon igaz, de itt különösen, hogy a tartós ápolást igénylő családtagok ellátását az állam a családokra és rajtuk keresztül a piacra terheli. A nagyon idős, tartósan beteg, fogyatékossággal élő családtagot vagy sikerül befizetni egy intézménybe, vagy otthoni ápolást vásárol – aki tud. Azoknak is súlyos nehézségeik lehetnek, akiknek nincs beteg vagy gondoskodást igénylő idős családtag a környezetében, egyszerűen csak gyerekük vagy gyerekeik vannak.
Felmérhetetlen ma még, hogyan módosítja ezt a már eleve kritikus kiinduló helyzetet a koronavírus-járvány, amely egyfelől döntő mértékben megváltoztatja – ki tudja, mennyi időre – a családok, háztartások időbeosztását és tehermegosztását, másfelől a járvány miatti gazdasági válság az eleve sérülékeny és szegény társadalmi csoportokat hozza még nehezebb helyzetbe. Abban is nagyok az eltérések, hogy kinek hogyan változik meg az élete, hiszen nem mindenki számára járható út a home office, és sokaknak nem is marad meg a munkája. Nagyon sok múlik a munkáltatók magatartásán és az állam szerepvállalásán.
Most mérhető fel igazán a gondoskodás állami intézményeinek és anyagi finanszírozásának hiánya, miként az is, hogy az univerzális pénzbeli ellátásoknak milyen előnyeik lehetnének, ha használnánk ezeket az eszközöket.
