Éles bírálatot gyakorolt a német kormány Magyarország ügyében. A külügyi tárca Európa-ügyi államminisztere pénzügyi szankciókat követel, amiért az Orbán-kormány megfosztotta hatalmától az országgyűlést és levette a napirendről a választásokat. Roth egyben új eszközöket sürget az unió számára, hogy az értékközösségként javíthassa szavahihetőségét. Azzal érvel, hogy egyes államok a közberuházások nagy részét EU-pénzekből fedezik, majd megsértik a közös elveket, ám ez nem lehet megmagyarázni a nyugati lakosságnak. Szerinte a következő hosszú távú közösségi költségvetésről szóló egyeztetéseken el kell érni, hogy a jövőben kétharmados többséggel el lehessen rendelni ilyen szankciót.
Emellett szükségesnek tartja, hogy Berlin javaslatának megfelelően a jövőben minden tagállam esetében ellenőrizzék, mennyire tesznek azok eleget a jogállami kritériumoknak. Tehát nem csak azoknál, akiknél félő, hogy megszegték a normákat. Így kivédik a vádat, hogy csupán egyeseket állítanak pellengérre. Roth egyúttal cselekvésre szólította fel a Bizottságot a magyar szükségállapot jogszabály kapcsán. Azt várja, hogy a magyar fél egyértelműen jelezze: érti a kifogásokat, és tenni kíván a helyzet enyhítésére.
A Bizottság elnöke azt ígéri, hogy az EU megteszi a szükséges lépéseket, miután von der Leyen igen aggasztónak tartja a magyar fejleményeket. A dorgáláshoz csatlakozott a görög kormányfő is, aki kijelentette, hogy elutasítja a tekintélyuralmi korlátozásokat, így azt, amit az Orbán-kabinet hajtott végre.
A magyar vezetőnek azonban továbbra is hűséges szövetségesei vannak Varsóban és Prágában. A cseh államfő szóvivője máris támogatásáról biztosította a magyar vezetőt a „liberális sajtó” támadásaival szemben.
A vírussal kell végezni, nem a demokráciával. Erre figyelmeztette Magyarországot az EU igazságügyi biztosa. Jourová megjegyezte, hogy a kormányok ugyan kaphatnak széleskörű jogkört a válság leküzdésére, de ezalatt is fenn kell tartaniuk a végrehajtó hatalom demokratikus ellenőrzését. Márpedig ez utóbbi normális körülmények között a törvényhozás és a független sajtó feladata. A biztosítékokat meg kell őrizni akkor is, ha rendkívüli intézkedések válnak szükségessé. Ám utóbbiaknak mindenképpen arányosaknak kell lenniük, nem tarthatnak az idők végezetéig, és rendszeresen felül vizsgálni azokat.
A biztos utalt arra is az egyes országokban tapasztalható hatalmi törekvések láttán, hogy ezek után Brüsszel még inkább a jogállam fenntartásához kívánja kötni a szubvenciók kifizetését. Hozzátette, hogy a magyar parlamentnek ragaszkodnia kell a kormány felügyeletéhez, a médiának pedig lehetővé kell tenni, hogy továbbra is végezze a dolgát. Hozzátette, hogy a demokrácia nem akadály a válság rendezésének útjában, de érvényesülnie kell, mert az emberek alapvető jogait nem lehet egyszerűen félretolni.
Elképzelhető, hogy mégiscsak eltávolítják a Fideszt az Európai Néppártból. Tuskkal az élen egyre többen követelik, hogy zárják ki a magyar pártot és a követeléshez immár csatlakozott Orbán egyik korábban CSU-s „rajongója” is. Az EPP elnöke két napja videóüzenetben tájékoztatta a tagpártokat arról, hogy aránytalannak és alkalmatlannak tartja a magyar felhatalmazási törvényt, ráadásul az meghatározatlan ideig marad érvényben. Az üzenet lényege az volt, a magyar politikusnak is címezve: alighanem ez az utolsó csepp a pohárban, a pártcsaládnak már végképp elege van Orbánból.
Ezt támasztja alá az is, hogy a bajor keresztény szociálisokhoz közel álló Hanns-Seidel-Alapítvány elnöksége meg fogja vitatni, visszavonja-e az Orbánnak csaknem 20 éve odaítélt Franz-Josef-díjat. Merthogy vigyázni kell a néhai pártvezér tekintélyére - közölte Markus Ferber, az alapítvány első embere, egyben EP-képviselő. A politikus azt is kifejtette, hogy a szükségállapot törvénnyel a kormányfő átlépte a Rubikont. Egy parlamenti demokráciában nem lehet tartóan kiiktatni a törvényhozást. Nem beszélve a vírus leple alatt bevezetett cenzúráról. A bajor vezető üdvözölte, hogy Tusk ismét felvetette a Fidesz tagságának kérdését. Mint mondta, világos feltételeket kell szabni és azt Orbánnak teljesítenie kell, ha maradni akar. Ha nem, mennie kell, mert árt a Néppártnak ha egyfolytában lebegteti az ügyet.
Ferber arra is kitért, hogy a Bizottságnak és az Európai Tanácsnak a 7-es paragrafus alapján kezdett eljárás keretében foglalkoznia kell Orbán teljhatalmával.
Az Európai Néppárt 13 tagszervezete arra szólította fel Tusk elnököt, hogy szüntessék meg a Fidesz tagságát. Az indoklás rámutat, hogy enélkül nem lehet megőrizni a politikai csoport integritását.
A csoportot a görög miniszterelnök vezeti, viszont a 82 tagpárt közül a jelentősek nem csatlakoztak a kezdeményezéshez, így sem a CDU, sem a Spanyol Néppárt. Viszont a javaslat alapján Tusk megindíthatja a kizárási eljárást, immár harmadszor is. Ám az előző két próbálkozás hamvába holt, mert a német kereszténydemokraták keresztbe feküdtek, árulták el jól értesült források.
Az Európai Néppárt politikai gyűlése elvileg csak júniusban tanácskozik, de lehet, hogy a 13 akciója folytán előbb lesz szavazás a magyar kormánypártról. A felhívás a Svéd Mérsékelt Párttól indult és csatlakozott ahhoz a norvég miniszterelnök is. A levél megfogalmazója, egy svéd EP-képviselő azt mondta, hogy most Tuskon múlik, mi történik a továbbiakban. Arra a megjegyzésre, hogy a CDU nem írta alá a nyilatkozatot, úgy válaszolt, hogy ez igaz, ám a német kereszténydemokraták közül újabban sokan igen kritikusak Orbánnal szemben. Így most meg kell várni, miként reagálnak a többiek.
Orbán Viktor gyorsan hátralépett egyet, hogy meggátolja forint tömeges eladását, miután ritka módon dorgálást kapott az uniós tagállamok felétől, köztük a legerősebb országoktól. De szembe kell néznie a következményekkel, amiért a koronavírus ürügyén totális hatalmat szerzett. A jegybank 24 óra alatt váltott és most már nem a pénzügyi könnyítést forszírozza, hanem szigorít, mert szabadesésre váltott át a nemzeti fizetőeszköz árfolyama. Azon kívül a kormány feladta a tervét, hogy elvegye a hatalmat a polgármesterektől. A tegnapra beharangozott kormányzati sajtótájékoztatót indoklás nélkül lemondták.
Az új salátatörvény ránézésre azokat igazolta, akik szerint Orbánt csak felbátorítja, ha az EU nem elég határozottan reagál, de ez vonatkozik más nacionalista kormányokra, például a lengyelekre is. Ám jött a 13-ak felhívása, majd Tusk üzenete a Fidesz tagságának felülvizsgálatáról. Bíró-Nagy András a Policy Solutionstól úgy látja, hogy a miniszterelnök nem számított ekkora piaci és politikai ellenreakcióra, de szélsebesen lépni kellett a helyzet hatástalanítására.
Az Európai Parlament két neves, liberális tagja arra figyelmeztet, hogy az orbáni tekintélyelvűség szét fogja verni Európát, hacsak a földrész nem fog össze a politikus megállítására. A belga Guy Verhofstadt és a holland Sophie In’t Veld közös cikke megállapítja, hogy az EU az elmúlt években ugyan úgy-ahogy tiltakozott, a magyar miniszterelnök azonban folytatta a demokrácia leépítését. Majd most hétfőn példátlan hatalmat csikart ki magának. Ledőltek a fékek és ellensúlyok, lehet, hogy végzetes módon. Orbán immár abszolút hatalmat gyakorol, és elképzelhető, hogy most először az unió egyik tagállama az autoritarizmus áldozata lesz.
Történelmi pillanat ez az unió számára, ugyanakkor a magyaroknak rettenetes. A fejlemény létveszélyt jelent a földrész közös értékei szempontjából. Ha elmarad az ellenlépés, a magyar demokrácia fokozatos felőrlése belülről verheti szét a szervezetet. Az EU-nak tehát cselekednie kell, saját magáért és a magyarokért. Először is, a Bizottságnak a lehető leghatározottabban el kell ítélnie a magyar kormány eljárását. Másodszor, ki kell mozdítani a holtpontról a 7-es paragrafus alapján kezdett fegyelmi folyamatot, beleértve, hogy felfüggesszék a magyar kormány bizonyos tagsági jogait. Harmadszor, a Bizottságnak és a Tanácsnak tennie kell, mert az a hír járja, hogy az uniós alapok a magyar vezetés bebetonozását, Orbán oligarcha barátainak meggazdagodását szolgálják. Negyedszer, a Néppártnak meg kell szabadulnia a Fidesztől. Végül pedig állást kell foglalnia a nemzetközi közösségnek.
Legfőbb ideje, hogy megszólaljanak azok, akiknek még fontos a liberális demokrácia és egyértelművé tegyék, hogy Orbán húzásai nem egyeztethetőek össze az uniós tagsággal. Mert jelenleg fülsiketítő a csönd azok részéről, akiknek elvileg az a feladata, hogy óvják a közös értékeket.
A konzervatív lap azt jósolja, hogy a despoták kinyírják a demokráciát, és a világ tévedett, amikor azt figyelte, mit csinál Trump, mert közben Orbán cinikus módon magához ragadta a hatalmat. Amit most csinált, annak félre kell vernie a vészharangokat, mert itt élesre fordulnak a dolgok, politikai útelágazáshoz érkeztünk. Hiszen a politikus jogot kapott a rendeleti kormányzásra. Ezentúl simán megkerülheti a Parlamentet. Ellenőrzés alá vont egy sor céget, az újságírókat akár öt évre is el lehet ítélni rémhírterjesztés, vagy közösség elleni izgatás vádjával. A döntés az Orbánnak engedelmes bírák kezében van.
De csak az folytatódik, amit a magyar vezetés már jó ideje csinál. Orbánnak a nacionalista Magyarország az eszménye, ezért szépen leszalámizza a demokratikus intézményeket. Erős a gyanú Magyarországon, hogy a választásokat is megfirkálta. A rádiók működési engedélyét cimboráknak adják. A CEU-t viszont kipaterolták. Hogy egy ilyen vezető kap különleges jogosítványt, az nem ugyanaz, mintha Merkelről, Macronról, vagy akár Trumpról lenne szó, bár ők nem is szeretnének maguknak ekkora hatalmat.
Az uralkodó magyar filozófia összeegyeztethetetlen az EU értékeivel. Csakhogy az unió mégsem tesz semmit. Túl sok tagállam boltolt le Magyarországgal és nem akaródzik nekik felpiszkálni szövetségesüket mindenféle fegyelmi eljárással. Persze még egy ilyen tagállamot sem könnyű kitenni, eddig nem akadt rá példa, de azért lehetne kezdeményezni. Persze lehet, hogy a magyar kormány éppen ilyen mártíromságra vágyik. Jobb válasznak tűnik, ha kiteszik a szűrét a Néppártból. Majd meg kell vonni az uniós alapokat a Fidesztől és Brüsszelnek ki kell nyilvánítania, hogy az ellenzéki erőket kívánja támogatni egy nyílt társadalomban.
Az elmúlt 10 évben csaknem egymillió magyar fordított hátat országának, amelyet visszataszít a múltba egy ravasz, de gátlástalan kalandor, aki azt hiszi, hogy az illiberális demokrácia új filozófia, pedig valójában csupán önellentmondás. A kommentár idézi Michael Ignatieffet, a CEU rektorát, aki korunk kérdésének nevezte, hogy mit akarunk: demokratikus társadalmat, vagy inkább visszaállítani a rettenetes egypárti, korrupt, kleptokrata közép-európai közszerűséget?
A Német Külpolitikai Társaság igazgatónője úgy látja, hogy válság idején felerősödik a tekintélyelvűség az érintett államokban, így a magyar demokrácia lett a koronavírus egyik legelső áldozata. Ám ez ügyben nem hallgathat tovább a többi kormány, illetve a Bizottság, mert Magyarország különösen veszélyes úton jár. Daniela Schwarzer megállapítja, hogy az helyeken, mint Kína és Irán először tagadták a helyzet súlyosságát, majd amikor ez már lehetetlenné vált, még inkább ellenőrzés alá vonták a nyilvánosságot. Félnek ugyanis, hogy a járvány robbanásszerű terjedése és az elégtelen egészségügyi ellátásáról szóló jelentések aláássák a rendszer legitimitását. Vagyis reszketnek a hatalomért. De a válság csupán ürügy a még szorosabb megfigyelésre. Ám az alighanem akkor is érvényben marad, ha már csillapodik a fertőzés.
Oroszország is erősen akadályozza, hogy nyilvános vita lehessen a helyzetről, a hivatalos számok viszont teljesen hiteltelenek. A szakértő ugyanakkor arra is emlékeztetett, hogy a Nyugatnak jelentős segítséget kell nyújtania a fejlődő világnak a válságban, mert ha nem, mások töltik be a szerepét. És tetszik, vagy sem, itt verseny folyik a demokráciák, illetve az autoriter modellek között.
Magyarország éppen most lett koronavírusos autokrácia, csak kérdés, az EU reagál-e arra, hogy Orbán magához ragadta a teljhatalmat – írja vendégkommentárjában Daniel R. Kelemen, a Rutgers Egyetem magyar származású politológia professzora. A miniszterelnök valószínűleg addig irányíthatja a magyarokat rendeleti úton, ameddig csak kedve tartja. Az ország már idáig is választási tekintélyuralom volt, ám a fertőzés alapvető változást hozott ebben.
Az autoriter vezetőknek bevett szokásuk, hogy amikor rendkívüli helyzet van, különleges jogkört szereznek. Csakhogy Orbánnak már eddig is kétharmados többsége volt, szigorúan kézben tartotta a hatalom minden emeltyűjét, az Alkotmánybíróságot tele rakta a saját híveivel. Most azért ütközik mégis az európai vezetőkkel, mert úgy érzi, hogy nehéz idők várnak rá. Inkább stadionokra költött, ellenben elhanyagolta az egészségügy fejlesztését és ez most visszaüthet. Nem kizárt, hogy összeomlik a rendszer. Ha jobban ellenőrzi a közvitát, az segíthet neki elhallgatni a hangos elégedetlenséget.
Azon kívül a rezsim sikere nagyban függ a(z állítólagos) gazdasági eredményektől. Ennek vége lehet, ha beüt a recesszió, vagy nem jönnek a külföldi befektetések. Viszont Orbán arra aknázhatja ki a bajos időszakot, hogy növelje befolyását a gazdaságban, bajban lévő cégeket vegyen át. Végül pedig arra is jó lehet neki a válság, hogy legitimálja saját, autoriter uralmát és lejárassa a liberális demokráciák unióját. Ha megússza a hatalom teljes összpontosítását, az bizonyíthatja, hogy büntetlenül teheti és másokat is utánzásra bátoríthat.
Az önpuccs azonban kiélezheti a feszültséget az EU-ban és veszélyezteti a Fidesz kényelmes helyét a Néppártban. Az eddigiekhez hasonlóan alighanem most is arra számít, hogy a partnerek nem tudnak odafigyelni Magyarországra, mert a válság elvonja őket. Azon kívül Brüsszel csak nehezen tudná leállítani a támogatásokat, hiszen a járvány gazdasági következményei már most is erősen sújtják a magyarokat. És lehet, hogy ez be is jön, mert az unió vezetői nem rohannak, hogy elítéljék. De ezzel együtt lehetséges, hogy most kihajítják az EPP-ből. Van hová mennie, hiszen soros kapcsolatokat tart fenn a PiS-szel, és más szélsőjobbos erőkkel, mint pl. a Liga. Ám amíg az integráció nem állítja le a pénzek folyósítását, addig valószínűleg tovább tapodhatja lábbal a közös értékeket, nem kell érdemi szankcióktól tartania.
Orbán Viktor fényképét tette a lap a szerkesztőségi véleménycikk mellé, amely azt hangsúlyozza, hogy a vírus a demokráciáért jön. Az erős emberek ugyanis azt hiszik, hogy tudják a gyógymódot és közben Kínára mutogatnak, hogy lám-lám, a tekintélyelvű kormányzás véget tudott vetni a járvány terjedésének. Csakhogy Dél-Korea és Tajvan is sikeresnek bizonyult pedig mindkettő duhaj demokrácia, viszont egyik sem alkalmazott keménykezű intézkedést. Ugyanakkor a kínai elnök volt a felelős, amiért a kórokozó repülőrajtot vehetett.
Az autoriter vezetők, Orbán, Erdogan, Putyin, egyetlen egy katasztrófát sem mulasztanak el. A magyar miniszterelnök gyorsan meglátta, hogy az Európában foganatosított kemény intézkedések tökéletes leplet kínálnak neki a diktatórikus hatalom megszerzésére. Így rendeletekkel kormányozhat, választásokat törölhet és megbüntetheti az „álhírek terjesztőit. Ameddig csak akarja. Senki más nem sajátította ki a hatalmat ennyire arcátlanul, pedig pl. Netanjahu is a maga javára aknázta ki a válságot. Csakhogy Izrael nem autokrácia.
Lehet, hogy a tekintélyelvű rendszerek előnyökkel szolgálnak a ragály megállítására, de a dolog akkor válik igazán veszélyessé, amikor az erős ember tagadja a fenyegetést, alternatív narratívával áll elő, lásd Fehéroroszországot. Moszkvában a kétes statisztikák jelentenek gondot. Viszont a demokráciáknak megvan az a nagy előnyük, hogy a szabad tömegtájékoztatásnak, a hatalom és a kormány közti párbeszédnek köszönhetően gyorsan lelepleződtek az álhírek. Ez pedig hozzájárul a kórokozó legyűréséhez, a demokráciákban kevesebb áldozatot követel a ragály.
A vezércikk szerint Európa bajban van, részben a koronaválság, részben a magyar és a lengyel demokrácia leépítése miatt. Ám itt csak pénzzel nem lehet segíteni. Merthogy pl. időközben iskolát teremtett a magyar, a cseh és a lengyel kormány elutasítása a menedékkérőkkel szemben. Ma már nemigen akad olyan kormány, amely hajlandó volna befogadni ilyen embereket. Ily módon igazából az egész unió rászolgál az Európai Bíróság dorgálására. A tagállamok még most a vírusfertőzés éleződésével sem készek, hogy enyhítsenek az égbekiáltó nyomoron a görög menekülttáborokban. A menedékpolitika kudarcot vallott.
Kelet- és Nyugat-Európa között nap mint nap csak mélyebb lesz az árok. Magyarország és Lengyelország a kórokozó hivatkozva véget vet a hatalmi ágak szétválasztásának. Orbán és Kaczynski, a két önjelölt autokrata erőteljesen korlátozza a parlament, a bíróságok és a sajtó befolyását. Az EU meg csak nézi. A Bizottság és a többi tagállam csupán igen szőrmentén nehezményezte a magyar szükségállapot törvényt. A Néppárt vezetői félnek vitát kezdeni a Fidesz több mint időszerű kizárásáról.
Bár amit von der Leyen tegnap megpendített, az jelzi, hogy talán már rájött: némán nem lehet megvédeni a demokráciát. A válság alapjaiban veszélyezteti az európai összefogást. A keleti tagok elfordultak a közös értékektől és ez mutatja, hol van az egyik frontvonal a közös gondolat hívei számára. A másikat a Dél anyagi gondja jelenti. Ám itt hiába öntik a milliárdokat, az EU túléléséhez meg kell találni az összetartozás érzését.
A demokratikus kormányok nem tévedhetetlenek, ám a populista kollégáiktól eltérően ők hallgatnak a szakértőkre és odafigyelnek az ellenzék véleményére. Merthogy tudják: a jelenlegi válságban csakis együttes erővel lehet felülkerekedni. Sok demagóg számára most jött el az első komoly megmérettetés ideje. Nos, az eredmény csüggesztő. Hiszen lehetett tudni, hogy a képmutatás és a nacionalizmus nem elegendő a felelősségvállaláshoz, de az meglepő, hogy a kudarc ilyen gyorsan és látványosan következett be.
Az alaphangot Trump adta meg, vaksága és hozzá nem értése tort ül. De nem különb barátja, a brazil elnök sem. Johnson azt bizonygatta kezdetben, hogy nincs szükség a korlátozásokra, majd a végén kénytelen volt elárulni, hogy a katasztrófa előreláthatólag hat hónapig tart. A tényekkel szembesülve, a populisták a jelek szerint már nem hisznek a saját hazugságaiknak. Ugyanakkor Orbán lecsapott az alkalomra és korlátlan időre magához ragadta a rendeleti kormányzás jogát, ami szöges ellentétben áll az európai normákkal.
A populista hatalmak begubóznak, a demokratikus rendszerek ezzel szemben számot adnak munkájukról a polgároknak, folyamatosan korrigálják a hibákat. És azt is látják, hogy a válság gazdasági következményeit csakis összefogással győzhetik le. Annál is inkább, mert a populizmus is fenyegeti őket. A különleges helyzet jó táptalajt kínál a hazugságok, a fantazmagória, a rágalmak az irracionális mennydörgések számára.
Magyarország londoni ügyvivője azt bizonygatja a lapnak küldött olvasói levélben, hogy a vírus kapcsán tett magyar lépések összhangban vannak azzal, amit sok más uniós tagállam is elrendelt. Margitay-Becht Beáta szerint az Országgyűlés széleskörű vita után adta meg a törvény elfogadásához szükséges jóváhagyást. Azon felül az intézkedések ugyanúgy időhöz kötöttek, mint Nagy-Britanniában és másutt is, a parlament mondja majd ki, hogy mikor kell azokat befejezettnek tekinteni. Mellesleg a képviselők június közepéig folyamatosan üléseznek, és működik az Alkotmánybíróság. A miniszterelnök a szabadon választott törvényhozás ellenőrzése mellett határozta el a rendkívüli szabályozást. Célja a járvány visszaszorítása.
A lap karikatúrája úgy érzékelteti a magyar helyzetet, miután Orbán a válság kellős közepén széleskörű jogokat biztosított magának, hogy míg az olaszoknál, spanyoloknál, franciáknál maszkot viselnek az emberek, addig nálunk egyszerűen be van kötve a szájuk, azaz szájkosarat kényszerítettek rájuk.
Védelmébe veszi a magyar kormány vírus elleni intézkedéseit Vecsey Márk, aki ügyvédként dolgozik Bécsben, illetve Budapesten, továbbá az osztrák főváros Közgazdasági Egyetemén a magyar ügyek szakértője a közép-európai gazdasági joggal foglalkozó tanszéken. A vendégkommentár úgy látja, hogy Magyarország időben reagált bajra: lezárta a határokat és korlátozta a társadalmi érintkezést. Ugyanakkor nem igaz, hogy az országgyűlés megvonta volna magától a kormány ellenőrzésének jogát, bár az kétséges, hogy veszély idején tud-e ezzel a jogával kellőképpen élni. Ám az nem igaz, hogy a hatalom alá akarná ásni a demokráciát, és a kelleténél tovább kívánná életben tartani a különleges jogosítványokat.
Ideológiai megfontolásokat tükröznek a sajtószabadság korlátozására vonatkozó vádak. Ugyanakkor a rendőrség naponta ellenőrzi, hogy az érintettek betartják-e a karantént, különbül, mint ahogy azt Ausztriában intézik a hatóságok. Viszont azzal még adós a magyar kormány, hogy miként próbálja leszorítani a gazdasági károkat.
A Bizottság elnöke üdvözölte, hogy az Európai Bíróság elmarasztalta Magyarországot, Csehországot és Lengyelországot, mert azok annak idején megtagadják a kvótadöntés végrehajtását. Von der Leyen közölte, hogy az ítélet nagyon fontos, mert ugyan a múltra vonatkozik, de irányt mutat a jövő számára, mármint, hogy mit jelent a tagállamok felelőssége. Ugyanakkor az érintett három kormány nem tulajdonít jelentőséget a döntésnek. A cseh elnök szerint az a fő, hogy a jövőben sem vesznek egyetlen migránsot sem. Meg egyébként is már kifutott az egész kvótaügy, hála a három államnak. A szélsőséges német AfD egyik politikusa úgy véli, hogy a verdikt arról tanúskodik, Európában erősíteni kell a nemzeti szuverenitást.
Ugyanakkor von der Leyen nem árulta el, hogyan tovább. Brüsszel most elvileg kezdeményezheti az Európai Bíróságnál pénzbüntetés kiszabását.
Ez nem egyszerűen pofon volt az Európai Bíróság részéről: egy léccel vágta fejbe Magyarországot, Csehországot és Lengyelországot, hogy azok végre szíveskedjenek felébredni, mivel az európai szolidaritást nem azt jelenti, hogy kicsemegézem a magam számára, amit jónak látok. A konzervatív lap megállapítja, a három állam hiába mondja, hogy az egész kvótaügy már érdektelen, mert túllépett rajta az idő. Itt változatlanul nagyon is lényeges kérdésről van szó. Nem pedig valami csekélységről.
Az Európai Tanács annak idején úgy döntött, hogy a tagállamoknak jó 100 ezer menedékkérőt kell befogadniuk. Ebből azután az lett, hogy a csehek 12-tőt átvettek, a magyarok és a lengyelek viszont – írd és mondd - egyet sem. Márpedig az alapvető, hogy a tagok tartsák magukat a közös határozathoz. Ha valakit nem akarnak beengedni, arról egyenként kell kimondani a verdiktet. Ám Budapest, Varsó és Prága arcátlan módon átlépett az európai jogon. Ezért lényeges, hogy milyen ítéletet hozott az Európai Bíróság, hiszen ez a gond bármikor ismét előállhat. És ha nem lehet abban bízni, hogy a tagok végrehajtják, amire közösen rábólintanak, az az unió végét jelentené.
A polgári lap kifejti, hogy az uniót nem szabad olyan pénzautomatának tekinteni, amely arra szolgál, hogy a nyugati pénzeket a keleti tagok vegyék fel. Ezért nagyon jó, hogy az Európai Bíróság emlékeztette a magyar, a cseh és a lengyel kormányt, mi lett volna a kötelessége a menekültválság idején. Még akkor is, ha az EU szintén követett el hibát akkoriban. De legfőbb ideje volt, hogy a luxemburgi testület jól észlelhető módon a három állam orrára koppintson, mivel azok azóta is makacsul elutasítják, hogy menedékkérőket engedjenek be. Mintha rájuk nem tartozna a migránsproblélma.
Nem sok embert kellett volna átvenniük, úgy hogy nem igaz, amit egy-két keleti politikus folyamatosan szajkóz, hogy ti. országukat elárasztották volna a menekültek. A térség persze évtizedeken át nem találkozott a bevándorlás problémájával, ezért érthető, ha az idegenek felbukkanása félelmet, sőt elutasítást váltott ki. Egyesek a frissen megszerzett nemzeti szuverenitást látták veszélyben. Ezért nem volt jó ötlet Merkel részéről kvótát előírni. Sokkal bölcsebb lett volna, ha összeállnak az arra hajlandó országok és jó példával járnak elöl. Ez még nem jelentette volna, hogy a vonakodó kormányok kibújhatnak a kötelezettség alól. De azért mindenekelőtt Orbánnak meg kell tanulnia: az EU nem egyenlő azzal, hogy nyugatról keletre folynak a pénzek. Kötelezettségekkel is jár a közösség, de oda mindenki önként lépett be.
