Tévedtem. Jó egy hónappal ezelőtt, amikor a forint árfolyama még épp csak nekiindult az eddig példátlan vesszőfutásának, azt állítottam, hogy nemzeti devizánk már olyan sebességgel robog az elértéktelenedés meredek lejtőjén, hogy ezen már a szerencsétlen kormányzati lépések sem ronthatnak. Vélelmeztem, hogy nem ismétlődhet meg az a 2010-es eset, amikor két meghatározó fideszes politikus államcsődöt vizionált, és ezzel padlóra küldte a magyar fizetőeszközt. Emlékeztetőül, egy euró akkor 287 forintot ért.
Tévedtem, Orbán Viktor teljhatalmú kormánya még ezen is túltett. Csehországhoz és Lengyelországhoz képest is késedelmeskedő, még csak meglebegtetett gazdasági programjának híre képes volt arra, hogy hatásában felülmúlja az évtizedes, súlyos bakit, s így 2020 áprilisa közel 370 forinttal indult. A kezelhetetlenség határáig jutott. Ma még túlzásnak tűnnek a második világháborút követő időszak hiperinflációjának rémével riogató, egyre gyakoribb utalások, de ennek felemlegetése mégsem volt haszontalan. A Magyar Nemzeti Bank ugyanis olyat tett, amire kis túlzással emberemlékezet óta nem volt példa. Úgy tett, mintha emelt volna a 0,9 százalékos alapkamaton. A bankoknak ennyit fizetnek - évesítve - az egy hétre náluk elhelyezett betétekért. Ezzel kétségtelenül némi gátat szabnak a forint elleni spekulációnak, az árfolyam további zuhanásának.
Ugyanakkor Zsiday Viktor befektetési tanácsadó a felhatalmazási törvény várható következményeit a Csillagok háborúja teljhatalmú császárának, Palpatine-nak az időszakához hasonlította. "Amíg a befektetők palpatinizálódástól tartanak, addig félni fognak, és ha félnek, akkor pakolnak, és mennek. (...) a mini-forintválság valódi megoldását nem a jegybanktól, hanem a kormányzati kommunikációtól és változásoktól lehet csak várni."