A koronavírus európai megjelenése, majd tombolása nyomán sokan hiányolták az európai szolidaritást. Akadtak vélemények, miszerint a járványnak nem csak drámai egészségügyi következményei lesznek, hanem a tagországok bezárkózása miatt az Európai Unió fennmaradását is veszély fenyegeti. Úgy látszott, hogy a magyar kormányfő újabb szöget vert a közös Európa koporsójába a felhatalmazási törvény elfogadásával, amit az Európai Bizottság enyhe dorgálással intézett el.
Egy nappal később azonban, talán a világsajtó számos bíráló cikke miatt, változott a nyugati országok hozzáállása. Úgy tűnik, felismerték, hogy valóban az EU léte forog kockán, ha hallgatnak a kormányfőnek időkorlát nélküli teljhatalmat adó magyarországi törvényről. Magyarországra nézve hosszabb távon is súlyos következményei lehetnek a felhatalmazási törvénynek. Erre utal, hogy eddig összesen 16 uniós tagország - az Unió hat alapító állama, Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország és Olaszország, továbbá Dánia, Finnország, Görögország, Írország, Portugália, Spanyolország, Svédország, illetve a három balti köztársaság, Észtország, Lettország és Litvánia - közös nyilatkozatban fejezte ki közös aggodalmát a parlamentet félreállító törvény miatt.
Bár a dokumentumban Magyarország nevét konkrétan nem említették, teljesen egyértelmű, hogy kinek címezték az üzenetet, amikor mélységes aggodalmukat fejezték ki a jogállamiság, az alapvető jogok bizonyos intézkedések elfogadásából fakadó megsértésének kockázata miatt. Hangsúlyozták, hogy a rendkívüli intézkedéseket a feltétlenül szükséges körre kell korlátozni, azoknak arányosnak és átmeneti jellegűeknek kell lenniük. Az aláírók kikötik, hogy a tagországok nem korlátozhatják a szólás- és a sajtó szabadságát. A 16 kormány szerint közösen, az európai alapelvek és értékek mellett kiállva kell túljussunk ezen a válságon, épp ezért – s ez a levél legfontosabb része - támogatják az Európai Bizottság kezdeményezését, hogy vizsgálják meg minden tagállam rendkívüli intézkedéseit, illetve azok végrehajtását, felkérik az Általános Ügyek Tanácsát, hogy ha szükségesnek látják, foglalkozzanak a kérdéssel.
Feltűnő, hogy a 16 államból tíz az uniós költségvetés nettó befizetője, s az öt legnagyobb nettó befizetőből négy (Németország, Hollandia, Dánia és Svédország) aláírta a nyilatkozatot. Ennek most, amikor még nem zárultak le az egyeztetések az EU következő hétéves költségvetéséről, óriási jelentősége van. Üzenetként is felfoghatjuk: Magyarország készüljön fel rá, hogy – a korábbi híresztelésekkel ellentétben – a hétéves büdzsé támogatásainak elosztásánál a jogállamiság tiszteletben tartását is figyelembe fogják venni.
Ezt erősítette meg lapunknak Balázs Péter volt külügyminiszter is, aki figyelemreméltónak tartja, hogy a nyilatkozatot az EU hat alapító állama írta alá, továbbá mindazon országok (természetesen Nagy-Britannia kivételével), amelyek 1995-ig csatlakoztak a szervezethez. Mint fogalmazott, szinte a teljes régi Unió sorakozott fel, s javasolja, hogy az Általános Ügyek Tanácsa tűzze napirendre azt a kérdést, hogy a jogállamiságot hogyan lehet fenntartani a tagállamokban. Ez pedig összefüggésben állhat azzal a feltételezéssel, amely szerint a hosszútávú költségvetést is érintheti ez a fellépés.
Ara Kovács-Attila európai parlamenti képviselő, a Demokratikus Koalíció külügyi kabinetjének vezetője szintén azt emelte ki, hogy az EU vezető államai írták alá a dokumentumot. Ugyanakkor szerinte itt elsősorban nem a pénzről van szó, bár kétségkívül ennek is van szerepe. Jóllehet Kelet-Európában az erkölcs csak sokadlagos, Nyugat-Európában igenis nagyon sokat számít. A dokumentumot aláíró országokat elsősorban az háborítja fel, hogy egyetlen ember veszélyezteti mindazt, amibe oly sok energiát fektettek, s amiért oly sokat tettek, hogy jól működjön. Ara-Kovács Attila emlékeztet arra, hogy ez az ember pedig egyre több országot "fertőz meg", így Szlovéniát, ahol a hozzá hasonlóan jobboldali populista Janez Jansa került hatalomra. Azért is fontos ez az üzenet morális szempontból, mert a nyugati politikusok folyamatosan kapják a szemrehányásokat amiatt, hogy nem lépnek fel kellő eréllyel.
Lapunknak egy holland diplomata elmondta, a közös nyilatkozattal az volt a cél, hogy kifejezzék az Unió alapértékei és a jogállamiság tiszteletben tartásának fontosságát a jelenlegi válságban. Hozzátette, hogy a dokumentumot több uniós ország is kezdeményezte, mert erős jelzést kívántak küldeni.
Feltételezések szerint a dokumentum eredeti kezdeményezője Luxemburg, illetve Franciaország lehetett, hiszen ezekkel az országokkal különösen fagyos a magyar kormány viszonya - függetlenül attól, hogy Emmanuel Macron francia köztársasági elnök tavaly októberben fogadta Orbán Viktort, illetve az idei évre meghirdette a keleti nyitást, s azt is kilátásba helyezte, hogy a fontos uniós csúcsok előtt egyeztetni fog a visegrádi országokkal.
Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter, aki korábban már több szócsatát folytatott Budapesttel, egyenesen azt javasolta, vonják meg a magyar kormány részvételi jogát az Európai Tanácsban, ami azt jelentené, hogy az EU csúcson ugyanúgy nem lenne szerepe Magyarországnak, mint a felfüggesztett Fidesznek az Európai Néppártban (EPP). Rendkívül súlyos követelés ez az EU egyik alapítójától, és sokat mond arról, mennyire drámai Magyarország megítélése az Európai Unióban.
Asselborn azt is elmondta a Die Weltnek adott nyilatkozatában, hogy már önmagában az a tény is elfogadhatatlan, hogy diktatórikus kormánnyal rendelkező ország legyen az Unió tagja. A francia nagykövetség megkeresésünkre utalt a párizsi kormányszóvivő hétfőn elhangzott szavaira, amely szerint az európai intézmények felelősek azért, hogy a tagországok betartsák a jogállamiság alapszabályait az európai szerződések keretében.
Akad azonban egy másik feltételezés is. Nevezetesen, hogy valójában Németország áll a kezdeményezés mögött. Márpedig ha ez tényleg így van, az hatalmas pofon lenne a magyar kormánynak: de facto azt jelentené, hogy Magyarország minden korábbinál jobban elszigetelte magát az Európai Unión belül. A vírusválság kapcsán Orbán Viktor láthatóan új erőre kapott, s csakúgy, mint a menekültválság után megint úgy érzi, hogy az európai politikába is beleszólhat, ám a járvány tombolása nyomán kirajzolódó kép azt mutatja, nem Magyarország, vagy a visegrádi államok jelentősége nőtt az EU-ban, hanem Németországé. Ismét bebizonyosodott, hogy hiába rázta meg hatalmi harc a CDU-t, hiába jár le jövő év szeptemberében Angela Merkel megbízatása, a kancellár nem béna kacsa, hanem Európa messze legerősebb embere. Ha pedig egyszer majd visszatérhet az élet a régi kerékvágásba, a magyar kormánnyal az utóbbi időben visszafogottságot tanúsító Berlin is bekeményíthet, amit a dokumentum aláírása önmagában is jelez.
A német kormány szignója miatt valójában másodlagos is, ki volt a 16 ország által aláírt nyilatkozat kezdeményezője, a dokumentum önmagában is rendkívül erős üzenet, s nem zárható ki, hogy Berlin idővel fű alatt kezdeményezi majd a Magyarországgal szembeni 7-es cikkely szerinti, eddig kínos lassúsággal zajló eljárás felgyorsítását.
Ezért sem volt bölcs lépés az Európai Néppárt (EPP) elnökét, Donald Tuskot bíráló levelet írnia Orbán Viktornak, amelyet egyebek mellett Annegret Kramp-Karrenbauernak, a CDU elnökének, valamint Markus Södernek, a bajor CSU elnökének, továbbá több tagpárt vezetőjének is elküldött. Ezzel Berlin szemében nem erősíti a helyzetét a magyar kormányfő, éppen ellenkezőleg.
Hogy mennyire, azt mi sem jelzi jobban: a bajor Keresztényszociális Unióhoz (CSU) közel álló Hanns Seidel Alapítvány elveheti a 2001-ben Orbán Viktornak ítélt Franz Josef Strauss-díjat – derül ki német forrásokból. A német szociáldemokraták bajor szárnya ezt már öt éve követelte. Akkor még nem jártak sikerrel, azóta azonban változott a széljárás a CSU-nál; a 2019 januárjában a keresztényszociálisok elnökévé választott Markus Söder bajor miniszterelnök sokkal kritikusabban szemléli Orbán ténykedését, mint elődje, Horst Seehofer jelenlegi szövetségi belügyminiszter. Ez derült ki Markus Ferbernek, a Hanns Seidel Alapítvány elnökének szavaiból is, aki egy augsburgi lapnak elmondta: „Az, amit Orbán úr most tett, jóval túlmegy azon a határon, ami a nyugati demokráciákban megengedett”. Azért is nagyon jelentős a CSU véleményének ily mértékű megváltozása, mert Södernek nem rosszak az esélyei arra, hogy Angela Merkel utóda legyen a kancellári székben.
