Orbán Viktor egy szinttel magasabbra emelte a küzdelmet saját pártcsaládjával, miután annak elnöke megkérdőjelezte bizonyos országok demokratikus elkötelezettséget. Erre válaszul a kormányfő levelet küldött a CDU vezetőjének, Annegret Kramp-Karrenbauernek, teljesen alaptalannak minősítve Donald Tusk aggályait. Azzal vádolta a lengyel politikust, hogy az meg akarja osztani a Néppártot, és saját, hazai közönségének játszik. Továbbá, hogy átveszi az európai liberálisok, illetve baloldal retorikáját, és játszótérnek tekinti a konzervatív szövetséget. Mivel a Fidesz tagsági jogai jelenleg fel vannak függesztve, Orbán azt kéri a német vezetőtől, hogy az beszéljen a Néppárt elnökével és vegye rá, hogy Tusk inkább azzal foglalkozzon, ami jelenleg igazán égető.
A támadás célpontja nem kommentálta az üzenetet, viszont a néppárti tagokhoz intézett levélben kifejtette, hogy hamarosan újra napirendre kell tűzni, megváljanak-e a Fidesztől. Ő maga azonban egyik irányban sem kötelezte el magát. Megjegyezte viszont, hogy sok megfigyelő aránytalannak tartja a vírus miatt elrendelt magyar lépéseket.
Az Orbánnak adott különleges jogkör felerősítette a félelmeket, hogy merre tart a miniszterelnök, hiszen folyamatosan számolja fel az igazságszolgáltatás függetlenségét és vonja ellenőrzése alá a sajtót. Ezért most újra fellángolt a vita, hogy ki kell-e zárni a Fideszt az EPP-ből. Ajtót mutatna például Alexander Stubb volt finn kormányfő, aki fontos tényező a kereszténydemokraták soraiban. A lap ugyanakkor emlékeztet arra, hogy Angela Merkel és más befolyásos személyiségek nem szólaltak meg, amikor Orbán lecsapott a demokratikus intézményekre, valamint a civil társadalomra.
Az osztrák alkancellár megengedhetetlennek minősíti, hogy Magyarország a válság ürügyén szinte teljesen eltörli a demokráciát. Werner Kogler szerint a Bizottságnak közbe kell avatkoznia. Ugyanakkor nem érthető, hogy egy ilyen féldiktatúra részére miért kellene uniós támogatást adni. A zöldek vezetője már előzőleg is sürgette, hogy az EU lépjen fel az Orbán-kormány ellen, miután az Országgyűlés gyakorlatilag a partvonalra tolta saját magát. Mint kifejtette, ezt csak bírálni lehet, méghozzá a lehető legélesebben.
Az Európai Néppárt osztrák alelnöke aggasztónak minősítette azt, ami jelenleg Magyarországon történik. Johannes Hahn, aki egyben a Bizottság költségvetési biztosa, utalt arra, hogy Brüsszelben elemzik az idevágó magyar törvényt. Közben bírálatot gyakorolt az amerikai külügyminisztérium is, amely úgy foglalt állást, hogy a vírus miatt elrendelt intézkedéseknek nem szűkíthetik aránytalanul az alapjogokat, továbbá csakis egy bizonyos időre szólhatnak. Ám azonnal el kell törölni azokat, amint vége a válságnak.
Az osztrák Európaügyi miniszter szintén azt kifogásolja, hogy a magyar jogszabályban nincs benne, hogy meddig marad(hat) érvényben. Kérdéses, hogy ki szabhatja meg, mikor ér véget a válság. A lap idézi Tuskot is, aki úgy fogalmazott, hogy politikailag veszélyes, erkölcsileg pedig elfogadhatatlan, ha valaki arra használja ki a ragályt, hogy állandósítsa a szükségállapotot. Azt üzente a Néppárt tagjainak, hogy azok ugyan jelenleg a vírussal vannak elfoglalva, ám hamarosan felül kell vizsgálniuk álláspontjukat a Fidesz tagsága ügyében.
Az unión belül igencsak megerősödött az Orbán Viktorra nehezedő nyomás. A német kancellár szóvivője úgy válaszolt a magyar helyzettel kapcsolatos kérdésre, hogy az unió csak akkor tud értékközösségként működni, ha minden tagállam tiszteletben tartja és védi ezeket az értékeket.
A konzervatív lap úgy látja, hogy az EU-nak igazából nincs eszköze Orbán Viktorral szemben. Az unió eddigi mindig visszariadt a nyílt összecsapástól, noha Orbán módszeresen hazai népszerűsége növelésére aknázza ki a Brüsszel elleni támadásokat. A szervezet azonban az utóbbi csaknem 10 évben képtelen volt megakadályozni, hogy a politikus „diktatórikus kormányzást” alakítson ki, ahogyan azt most az egyik alapító állam, Luxemburg megfogalmazta. A szervezet azonban a fokozódó szócsata ellenére tehetetlennek tűnik, mivel Orbán meg tud vétózni minden döntést az európai csúcstestületekben. Arra pedig nincs jogi lehetőség, hogy kirakják az engedetlen országok szűrét.
A sorozatos kétharmaddal Orbán a bírálók fölé kerekedett, mondja sok szakértő. Az európai szabályok viszont nemigen adnak módot arra, hogy jobb belátásra lehessen bírni a magyar vezetőt. Sokat elárul, hogy a Néppárt nem tudott megszabadulni a Fidesztől, mert egyrészt a miniszterelnök nyugaton is sokak szemében népszerű, másrészt mivel Strasbourgban szükség van a magyar kormánypárti képviselők voksaira. Az ír Maynooth Egyetem egyik professzora úgy érzékelteti a kialakult helyzetet, hogy mostanra egy jól kifejlett diktatúra fészkelte be magát az EU-ban, miután Orbán és mások ügyesen manővereztek, élve a vértelen közösségi szabályrendszer kínálta joghézagokkal.
A lap azt írja, Orbán Viktor megússza, hogy csaknem diktátori hatalomhoz jut, mert az EU nem tesz semmit. Olyan, mint a Bond-filmek gonosztevője, nem tudja nem megállni, hogy ne árulja el a terveit. Azt meg sosem titkolta, hogy bele akarja magát ásni a hatalomba. Ahogy mondta, egyszer kell csak nyerni, de akkor nagyon. És most már a Parlament megkerülésével kormányozhat, ami sikerülni is fog neki, az unió ellenében. Az ő pályafutása nem elvekről, hanem a minél több hatalomról és annak megtartásáról szól. Óvatos stratégia, politikai ravaszság és jókora szerencse juttatta el idáig.
Agyafúrtabb, mint ahogy azt az ellenfelei hiszik róla. Reformjai a jogi kereteket feszegetik, de nem lépnek azon túl. Ha netán lever valamilyen akadályt, beáldozza a nyereség egy részét, de a javát megtartja. Innen az elnevezés: pávatánc. A Bizottság két napja azért adott mézesmázos választ az új törvényre, mert a brüsszeli jogászok nemigen tudnak belekötni a megfogalmazásba. Papíron minden rendben van, a gyakorlatban azonban az Országgyűlés valószínűleg nem törli el a rendkívüli állapotot. Orbán pont a jogi elmélet és a politikai valóság közti mezsgyén van igencsak jól el.
A mázli sokat segített neki. Magyarország kicsi, az EU-nak sokkal fontosabb, hogy a 40 milliós Lengyelországban ne épüljön le a jogállam. Ezért nem támadta Brüsszel, amely a időnként GDP 6 százalékának megfelelő támogatást folyósít neki. És amit csinál, az elsikkad pl. a járvány kellős közepén. Szerencséje van továbbá a hazai ellenfeleivel, de még inkább a néppárti szövetségesekkel. Angela Merkel és a többiek rakoncátlan tizenévesként kezelték, mialatt teljesen átalakította az államot. Ahelyett hogy az európai politika rákos daganatát látták volna benne. Közben pedig felértékelődött a Fidesz jelentősége az EPP-n belül. A szél Orbánnak fúj, mert a többség bent akarja tartani. A nacionalisták többen vannak a pártcsaládban, mint az egyre fogyatkozó liberálisok. A politikus messze nem lóg ki annyira a közösségből, mint ahogy az az első pillantásra tűnik.
Hogy most záporoznak a fejére a bírálatok, az nem érdekli sem őt, sem a lakájait. Éppen a harcra van szükségük. Az sem bántja, ha diktátornak hívják. Amíg nem vált át a nyílt diktatúrára, nyugodtan hisztérikusnak tüntetheti fel az ellenfeleket. Nem lesz könnyű megfékezni, de nem is lehetetlen. Bíró-Nagy András a Policy Solutiontól rámutat, hogy Orbán csakis a hatalom és a pénz nyelvét érti. Márpedig az fájna, ha leállnának a Brüsszelből küldött alapok. Vagyis ezt kell csinálni. A Néppárt ugyanakkor többé ne szolgáltassa a törvényesség látszatának fügefalevelét a budapesti zsarnoknak.
Ha Európa nem tudja megfékezni a diktátor Orbán Viktort, akkor az unió belülről fog megrohadni – írja a markánsan konzervatív brit újság, amely kezdettől fogva a Brexitet támogatta. A kormányfő most olyan felhatalmazáshoz jutott, amely messze túlmegy a szükséges mértéken, viszont a segítségével végleg berendezkedhet a hatalomban. Éppen ez az összefüggés igen lényeges. Hiszen évek óta ássa alá a fékeket és ellensúlyokat, így most nehéz elhinni a biztosítékokat, mármint hogy ezúttal csak a koronavírus miatt szükséges minden. Látni kell, hogy a tekintélyelvű államot építi, amióta csak uralomra került.
Komoly a veszély, hogy az EU tehetetlennek bizonyul, miközben megsértik az értékeit. A fertőzés kellős közepén nem zárhatja el a pénzcsapokat. És hiába próbálkozik a 7-es paragrafussal is. Lehet, hogy Brüsszel kénytelen lesz oldalt lépni, noha Orbán és csőcseléke még több befolyást halmoz fel. Ez a politikus mesteri hatalmi játszmája. Már megmutatta, hogy választás és törvényhozás nem állhat útjában. Csak azért tette, hogy az unió lássa: megteheti. Most várja az elítélő véleményeket, amiket arra használ, hogy erősítse az ostromlott vár-mentalitást.
A diktatúra megpecsételését úgy tünteti fel, hogy itt a nemzeti büszkeséget éri kihívás Európa részéről. A hazafiságra és az előítéletre apellál majd és az ország védelmezőjének állítja be magát. Mindez benne van a diktátorok kézikönyvében. Már nem érdekes, hogy Magyarország tekintélyelvű állam lesz, mert már most is az. És amikor Orbán kihirdette a szükségállapotot, megtette az utolsó lépést afelé, hogy az is maradjon. Úgy hogy az EU és a tagállamok minden nyilatkozata a kezére játszik, hacsak a szavakat nem követik tettek. Az meg egészen nevetséges, amivel Németország, a legerősebb uniós egy közleményben kirukkolt, mert ha egy kormány simán tehet az alapértékekre, akkor azokból csupán szólam lesz.
Orbán évek óta igazolja, hogy megveti ezeket a normákat, és ezúttal immár el is vetette azokat. Azt hiszi, hogy megteheti, miközben bezsebeli a brüsszeli pénzeket saját maffiaállama számára. Ez azonban nem mehet így tovább. Ha egy önkényúr minden következmény nélkül fenyegetheti az alapértékeket, akkor az egész terv belülről rohad meg. Az EU-nak nincs más választása: szemtől szembe meg kell ütköznie a kormányfővel.
A NATO- és EU-tag Magyarország vezetője a vírusválságot használta ki, hogy teljhatalmat szerezzen – állapítja meg a vezércikk. Az autokraták a történelem során mindig is éltek a különleges helyzetek adta lehetőséggel, így most semmi meglepő sincs abban, hogy az erős emberek ezúttal is ezt teszik. Ám az mégiscsak feltűnő, hogy a legmerészebb és legnagyobb következményekkel járó puccs a magyaroknál történt, Európa szívében, ahol névleg demokrácia van. A különleges felhatalmazás évekre szólhat.
A szabadságukat kockáztatják azok, akik ma az országban ellenzik a hatalom kisajátítását. A kormánypárti sajtó már most is az ellenzéki vezetők perbe fogására szólít fel, amiért azok arról beszélnek – joggal -, hogy az állami egészségügy nem készült fel a járványra. A fertőzés miatt persze kemény intézkedéseket kell hozni, ám Magyarországon még messze nem tart ott a kórokozó, mint az olaszoknál, spanyoloknál, vagy éppen Amerikában. Orbán antikommunistaként kezdte politikai pályáját, de most a korábbi ellenfeleire emlékeztet.
Hogy meddig gyakorolja a személyes uralmat, az leginkább az uniós és NATO-államok kormányainak reakciójától függ. Ám a tiltakozás idáig erőtlen volt. Von der Leyen langymelegen nyilatkozott, Trump emberei pedig meg sem szólaltak. Így annál értékesebb, ahogyan állást foglalt a Képviselőház, illetve a Szenátus Külügyi Bizottságának két elnöke: „Mr. Orbán megszilárdította helyzetét a nem-demokratikus hatalom vitathatatlan vezetőjeként”.
„Orbán a koronavírus árnyékában” címmel a vezércikk kifejti, hogy a magyar miniszterelnök minden más országnál tovább ment, amikor meghatározatlan időre szerzett jogosítványokat. Túlságosan nagynak bizonyult számára a kísértés, de az autokraták mindig is saját hatalmukat növelik, amikor valamilyen rendkívüli helyzet áll elő és félnek az emberek. Ezt csinálta Hszi és Putyin is, ám a magyar kormányfő más stratégiát választott. Rendeletekkel irányíthat, ameddig csak jónak látja. Más államok időkorláthoz kötöttek a válság miatt szükségessé vált lépéseket.
A magyar vezetés visszautasította a bírálatokat, mind odahaza, mind külföldön. De az lett volna a leghatásosabb ellenérv a kifogások láttán, ha a jogkör csupán egy bizonyos időre szól, és majd a Parlament mindig dönt a hosszabbításról. Oroszországgal és Kínával ellentétben Magyarország – szabad akaratából – az unió tagja. A szervezet nem csupán közös piac és többnek lája magát, mint hogy egyszerűen csak szétossza a szerkezeti alapokat. Értékközösség, amely tiszteletben tartja a jogállamot és a szabadságjogokat.
Orbánt nem gyanúsítanák személyes hatalma növelésével, ha nem maga hirdette volna meg az illiberális demokráciát. Ha nem rombolná rendszeresen a jogállamiságot, nem korlátozná a szólásszabadságot. Ezért helyénvaló a Bizottság mostani felhívása, ám az nem lesz elegendő. Minden érintettnek szembe kell néznie, milyen védelmet nyújt a néppárti tagság Orbánnak. A koronavírus nem függesztheti fel a demokráciát.
Hogy Orbán magához ragadta a teljhatalmat, az fokozza a félelmeket az unióban, mármint hogy virtigli diktatúra alakul ki Magyarországon. Sőt, bírálók szerint ez már be is következett, miután a miniszterelnök meghatározatlan ideig dekrétumokat bocsáthat ki. Jelenleg támadás zajlik a szabad sajtó ellen és katonák vették át az ellenőrzést 140 kulcsfontosságú cégnél. Kovács Zoltán viszont arra hivatkozik, hogy a felmérések tanúsítják: a választók jó 90 százaléka egyetért a különleges felhatalmazással. Ezzel szemben Radó Péter a CEU-tól úgy értékeli, hogy a vírusra hivatkozva a kormány államcsínyt hajtott végre.
Brenner Koloman, a Jobbik helyettes frakcióvezetője azt mondja, hogy ami van, azt még nem lehet autokráciának minősíteni, mert Orbán várhatóan nem fogja felszámolni az ellenzéket. Ám nagyon valószínű, hogy ráteszi a kezét a magángazdaságra. Mindenesetre a fejlemények nagy riadalmat váltottak ki Európában. Döntő lesz, miként nyilvánul meg Németország, és most úgy tűnik, hogy fogytán az uniópártok türelme. A kancellár szóvivője azt közölte, hogy a hatalom ilyen szintű összpontosítása mind politikailag, mind alkotmányjogilag elképzelhetetlen volna német földön.
A Brüsszelből küldött elemzés azt hangsúlyozza, hogy von der Leyen nem dughatja a homokba a fejét, miközben Magyarország és Lengyelország a vírus elleni harc álcája mögött bedönti a demokráciát. Továbbá, hogy a Bizottság elnöke súlyos hibát követ el, mivel nem gyakorol nyilvánosan nyomást a két kormányra. Amit ugyan a legutóbbi közleményében megpendített, ti. hogy még a járványra hivatkozva sem lehet megsérteni az alapértékeket, illetve hogy szükség van a független sajtóra, az teljesen helyes. Csak éppen annak megemlítésével maradt adós, hogy néven nevezze Budapestet és Varsót, noha azok javában elárulják az európai normákat.
A magyar szükségállapot törvény és a lengyel választási szabályok módosítása is olyan, hogy amiatt Brüsszelnek haladéktalanul az Európai Bírósághoz kell fordulnia. Főleg Magyarország esetében szégyenletes von der Leyen vonakodása. Hiszen előtte az illetékes biztos közölte a magyar igazságügyi miniszterrel, pontosan milyen aggályok merültek fel az EU-ban, csak éppen a Fidesz nagy ívben tett arra. De hát Orbán évek óta mindent a hatalom megtartásának rendel alá.
Hiányoznak a mechanizmusok, amelyek megakadályozhatják, hogy bármely tagállam autokrácia süllyedjen, ám ezt nem lehet a Bizottság első emberének a szemére hányni. De koronavírus ide vagy oda, a politikus nem fordíthatja el a fejét, amikor az unió lényege: a jogállam, a demokratikus ellenőrzés és a sajtószabadság van veszélyben. Orbán esetében pedig különösen nagy a felelőssége, hiszen kereszténydemokrata, ezért a Néppárt szorosan követi, hogy mit tesz. Ha ő kijelenti, hogy ki kell hajítani a Fidesz a pártcsaládból, arra nem lehetne egyszerűen rálegyinteni.
Az igazsághoz azonban hozzátartozik az is, hogy gyáván viselkedik Merkel, valamint a CDU és a CSU vezetője is. Mert ha ultimátumot adnának a magyar miniszterelnöknek, az alighanem beadná a derekát, vagy ha nem, hát, akkor röpül a pártcsaládból. Az pedig újabb provokáció, hogy tegnap egy törvényjavaslat értelmében pár óráig úgy nézett ki: Magyarországon megfosztanák hatalmuktól az ellenzéki polgármestereket.
A kormányoknak, Berlinben, Párizsban, Stockholmban és másutt is jelezniük kell: elfogadhatatlan az ilyenfajta tekintélyelvű virtus. Orbán nem akadhat követőkre. Ám ha még sokáig elmaradnak a világos szavak, akkor az árulás azokkal a polgárokkal szemben, akik Magyarországon, Lengyelországban és más államokban is azért küzdenek, hogy az unió alapértékek ne csupán papíron létezzenek.
A vírus azzal fenyeget, hogy eltereli a figyelmet a demokratikus magyar normák lebontásáról. Az Országgyűlés által szentesített jogszabály megkoronázza Orbán 10 éve tartó törekvését a hatalom központosítására, ami miatt a Freedom House már tavaly kimondta, hogy Magyarország az unió első olyan tagja, amely csupán részben szabad. Heather Grabbe, a brüsszeli Nyílt Társadalom Politikai Intézet vezetője úgy gondolja, hogy a ragály miatt a magyar helyzet kikerül a nemzetközi érdeklődés előteréből. Orbán pedig jól érzi, mikor jön el az ő ideje. Már korábban is remekül időzített, amikor a politikusokat másutt egészen más ügyek kötik le. Bevezeti az új intézkedést, majd várja, hogy elüljön a vihar.
Krekó Péter arra figyelmeztet: nem szabad, hogy Orbán Viktor megússza és berendezkedjen a teljhatalomra, mert ha a kísérlet sikeresnek bizonyul, akkor már illiberális országok kísértést érezhetnek, hogy kövessék a magyar példát. A vendégkommentárban a Political Capital igazgatója megállapítja, hogy a felhatalmazási jogszabály véget vet a még megmaradt fékeknek és ellensúlyoknak. Vagyis itt teljes valójában megmutatkozik, miként lehet visszaélni a vírussal – tekintélyelvű célokból.
Orbánt egyrészt az vezérli, hogy a járvány támogatóiként bélyegezhesse meg az ellenzéket. Ő viszont a nép nevében léphet fel, vagyis előre megnyeri a politikai csatát. Másrészt úgy látja, hogy ennél jobb alkalom nem kínálkozik a teljhatalom megragadására. A fenyegető kórokozó és a halál árnyékában az átlag magyar a jelek szerint nemigen igazgatja magát a jogok korlátozása miatt. Ráadásul minden ország a saját bajával van elfoglalva, a külpolitika a háttérbe szorul. Most nem számít fontosnak sem a jogállam, sem semmiféle alapjog.
Pedig jó volna, ha annak számítana, hiszen itt messze nem magyar belügyről van szó. Először is Orbán modellül szolgál más illiberális politikusok számára. Ha nem zárják karanténba Magyarországot, az illiberalizmus új hulláma söpör végig a kontinensen, főleg keleten. És az EU vezetői hallgatnak. A második ok, hogy a miniszterelnök keményen dolgozik a nyugati szövetségek befeketítésén. A harmadik pedig az, hogy a saját képére formálja a gazdaságot, ami rossz hír lehet több külföldi befektető számára is. A multikra valószínűleg különadókat vetnek ki, ezúttal minden különleges jogi buktató nélkül. Az EU-s pénzek pedig még inkább a vazallusok zsebében kötnek ki. Viszont ahogy nőnek a gazdasági bajok, várhatóan úgy hanyatlik majd Orbán népszerűsége. Ily módon ahogy közeledik a 2022-es választás, egyre nagyobb lehet a kísértés, hogy hatályban maradjon a rendkívüli jogkör.
A CSU-hoz közelálló Hanns-Seidel-Alapítvány elnöke meg akarja vitatni, hogy megvonják-e Orbán Viktortól a 2001-ben odaítélt Franz-Josef-díjat. Markus Ferber hozzátette, hogy figyelik a további fejleményeket mind Magyarországon, mind Európában. De arra is kitért, hogy a magyar politikus annak idején a Vasfüggöny lebontásában játszott szerepéért kapta az elismerést, ám az alapítvány azért nem felelős, ha valamely díjazott a későbbiekben alapvetően más politikai irányt választ. Előzőleg a német szociáldemokraták egyik tartományi képviselője a felhatalmazási törvény miatt sürgette a kitüntetés visszavonását, kiemelve, hogy Orbán antidemokratikus és gátlástalan irányvonala nem egyeztethető össze a keresztény szociálisok alapértékeivel.
