Edzésen szenvedett súlyos térdsérülést tavaly februárban Baji Balázs, világbajnoki bronzérmes 110 méteres gátfutó. A sportoló két műtéten is átesett, a második beavatkozás 2019. április 1-jén volt. Bár idén február 15-én fedett pályás versenyen (60 m gáton) tért vissza, talán nem jött rosszul számára a tokiói nyári olimpia elhalasztása 2021 júliusára.
„Nagyon vártam az olimpiát, igaz, a kvalifikáció kemény lett volna, esetleg hat-nyolc versenyen tudtam volna rajthoz állni – mondta a Népszavának Baji Balázs. - Ha ezeken nem megfelelőek az időjárási viszonyok, akkor bajba is kerülhettem volna, ebből a szempontból nekem talán valóban némi könnyebbséget jelent a halasztás.”
A műtétek után egy évig tartott a felépülés, a sportolók ezt az időszakot tekintik pályafutásuk legnehezebb szakaszának, a súlyos sérülés után visszatérőknek hosszabb ideig meg kell küzdeniük a félelmeikkel is.
„Én is azt gondolom, hogy ez volt a legrosszabb időszakom, a nulláról kellett újrakezdenem mindent, a rehabilitációs kezelések pedig a legkeményebb edzéseknél is többet kivesznek az emberből – emlékezett az edzésmentes hónapokra az atléta. – Nem éreztem félelmet, amikor elkezdtem megint edzeni, de óvatosságra mindenképpen szükség volt. Fokozatosan lehetett növelni a terhelést, a térdem mindig jelzett, ha többet dolgoztam a kelleténél vagy nem volt jó egy mozdulat.”
A versenyző 2017-ben lett világbajnoki bronzérmes, a szabadtéri szezonra szokatlan módon készült három évvel ezelőtt, két hét alatt teljesítette az El Camino 400 kilométeres szakaszát, napi 35-40 km-t gyalogolt átlagosan. Extrémitásban nincs hiány a koronavírus alatt sem.
„Az egy más helyzet volt, nem hasonlítható a mostanihoz, akkor lelkileg szükségem volt erre, a járvány minden sportágtól függetlenül mindenkit egyformán sújt, bár nekem abból a szempontból könnyebb dolgom van, hogy nincs szükségem edzőpartnerre, mint egy birkózónak vagy cselgáncsozónak, nem is beszélve a csapatsportágak képviselőiről, tudok egyedül készülni – hangsúlyozta az atléta. – Ráadásul klubom, a BHSE biztosít számomra megfelelő edzéslehetőséget is, így nincs akadálya annak, hogy elvégezzem a szükséges munkát. Ami nagyon hiányzik, az a sportmasszőr és gyógytornász, akiknek a szolgálatait most nem vehetem igénybe.”
Baji Balázs a tokiói játékokon 32 évesen venne részt, 2023-ban a budapesti világbajnokságon is el szeretne indulni. Lehet-e különbséget tenni a két nagy világverseny között, vb-bronzérmesként elvárható-e a magyar klasszistól a dobogós helyezés a budapesti vb-n?
„Érzelmileg mindenképpen közelebb áll a szívemhez a hazai rendezésű világbajnokság, az nem kérdés, hogy motivációban nem lesz hiány, de az első háromba kerülés nem biztos, hogy reális célkitűzés lenne – reagált a fölvetésre a versenyző. – Az olimpiai részvétel minden sportoló pályafutásában meghatározó élmény, természetesen arra is úgy készülök, hogy kihozzam magamból a maximumot.”
Az atléta sok pályatársával ellentétben tudatosan készül a civil életre, állatorvosként végzett és félállásban már most is dolgozik a szakmájában.
„Két olimpia és egy amerikai ösztöndíj miatt voltak halasztásaim az egyetemen, de nyolc év alatt megszereztem a diplomát, amire nagyon büszke vagyok és megnyugvást is jelent, hogy az atlétika után így zökkenőmentesebb lesz az átmenet az élsportmentes időszakra – emelte ki a gátfutó. – Sokan vannak, akik a szükségesnél is tovább halogatják a visszavonulást,mert nincs jövőképük, nem tudják, mi lesz velük, örülök, hogy nem vagyok ebben a helyzetben, bár az vitathatatlan, nagyon nehéz elszakadni a versenysporttól. Ha nem jön közbe váratlan sérülés, akkor csak az én döntésemen múlik, mikor fejezem be.”
