- Amikor a harmadik nap is jött vásárolni, akkor már kizavartuk – mondta Madarász Lászlóné a Somogy megyei település boltjában. – Előzőleg többször is kértük, maradjon otthon, elvégre Ausztriából jött haza, ahol időseket ápolt, ki tudja, összeszedte-e a fertőzést. Persze jött negyednap is, de csak kiadtuk neki a cigit az ajtón, menjen isten hírével – mondta a nő.
A mintegy 1500 fős Karádon már két hete háborognak a helybéliek, külföldi munkájuk elvesztése után ugyanis nagyjából két tucatnyian jöttek haza. Nyolcan közülük önkéntes karanténba vonultak – ami a hétvégén járt le számukra –, egyvalakit pedig hatósági karanténba helyeztek. Utóbbi esetében piros cédula jelzi, melyik házba nem szabad bemenni.
- A többség azonban magasról tett az ajánlásokra – panaszkodik egy babakocsit toló nő, aki nemcsak magára, hanem a gyerekére is maszkot húzott. – Eljárnak boltba, sétálnak az utcán, megállnak beszélgetni. Próbáljuk őket kerülni, de mit csináljunk, ha akkor jönnek be az üzletbe, amikor mi is ott vagyunk?
Schádl Szilárd polgármester is tehetetlen. Azt mondja, noha elvileg a veszélyhelyzet kihirdetésével különleges jogokat kaptak a településvezetők, de ő nem hatóság, nem kényszeríthet senkit, hogy legalább két hétre bezárkózzon a házába.
- Pedig mindenkinek felajánlottuk a segítséget: ahogy az időseknek bevásárolunk, úgy az önkéntes karanténba vonulókat is ellátjuk, ha kérik – magyarázza. – A rendőrség is tehetetlen: a piros cédulás házat ellenőrzik, ahová Tirolból tértek haza, a többiekkel viszont mit tehetnének, ha a határon nem kaptak felszólítást?
A falu első látásra kihaltnak tűnik, a templom zárva, ahogyan a takarék is, a presszónál sem látni senkit. Néhány perc várakozás után azonban kiderül, zajlik az élet, csak éppen nem gyalogosan: faluhelyen meglehetősen szokatlan módon még a vásárolni is autóval érkezik mindenki. A központban a két bolt egyikének ajtaján piros papíron hívják fel a figyelmet, egyszerre csak nyolcan tartózkodhatnak az üzletben. A másiknál nincs ilyen kitétel.
- Persze, hogy félünk – állítja vásárlás után Anikó. – Ki tudja, ki fertőződött meg két hét alatt. Csak akkor jövök el otthonról, ha muszáj, a gyerekeket pedig nem engedem ki, a kertnek is csak az utcától távol eső részébe mehetnek ki.
- Nem gondoltam volna, hogy ennyi felelőtlen ember él Karádon – háborog István is. – Elhiszem, hogy rossz otthon ücsörögni két hetet, de gondolhatna arra, hogy egy egész közösséget megfertőzhet. Hogyan számol el magával, aki elterjeszti a járványt? Itt mindenki ismer mindenkit, az Ausztriából hazajöttek közül az egyik a rokonom, de hibába beszéltem vele, azt mondta, ha érezné, hogy beteg, szólna. Pedig éppen azt mondja mindenki, hogy hetekig nem látszik a betegség, mégis fertőz.
- Tudja, mi a legdurvább? – szól közbe egy középkorú, textilmaszkos nő. – Az, hogy amikor az egyik kintről hazajött pár bejött a boltba, s erre mindenki háborogni kezdett, akkor fogták magukat és átmentek a szomszédba, Andocsra. Tehát ha itt beteg valaki, akkor terítik a környéken is.
