Lehet, hogy sokan nem osztják ezt a nézetet, de a világgazdaság teljesítményének jövője főként a bizalmon nyugszik. Feltéve, hogy a koronavírus pusztítása nem fogja alaposan megritkítani az emberiség létszámát, de erre szerencsére egészen minimális az esély. Ma még teljesen bizonytalan viszont, hogy egyszeri tömeges fertőzéssel állunk-e szemben, ahogy az a SARS-járvány idején történt, vagy szezonális „vendégeink” lesznek a koronavírusok, és a COVID-19 újabb variánsa majd megkapja 20-as, majd a 21-es számot.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) márciusi inflációs jelentését olvasva gyakran eszünkbe jutnak napjaink legtöbbet idézett történésze, az izraeli Yuval Noah Harari magyarul is megjelent könyvében olvasható gondolatok: „Az évek alatt széttöredezett bizalmat nem lehet egy éjszaka alatt újraépíteni. De (...) krízishelyzetben a vélemények gyorsan változnak.” Hihetünk-e a jegybank legfrissebb jóslatának, amely szerint idén a fogyasztói árindex gyengén a 3 százalék alatt marad, majd jövőre valamivel efelett lesz? Nem feledve, hogy januárban még hétéves rekordot döntött a pénzromlás üteme, és a krízis kitörésének időpontjában az alapvető élelmiszerek drágulásának mértéke korábban nem ismert mértéket ért el.
A magyar jegybankéhoz hasonló, irigylésre méltóan optimista gazdasági kilátásoknak nyomára sehol a földkerekségen nem bukkanhatunk. Matolcsy csapata nem adja fel azt a tetszetős tervét, hogy 2 százalékot idén is ráverünk az uniós növekedési átlagra. A bővülést - vágyaik szerint - továbbra is a lakossági fogyasztás fogja ösztönözni, elvégre a háztartások akkora megtakarításokkal rendelkeznek, amelyek nagysága megfelel az éves nemzeti jövedelemnek. Ráadásul az idén – mint utalnak rá – ismét jelentős béremelkedések voltak.
Az emberek ezt hallván felsóhajtanak: „Csak ki is fizessék!” Bízzunk benne, mert Hararival szólva: „Jelen pillanatban a legnagyobb harc nem a vírus ellen, hanem az emberiség jövőjéért folyik, ha ugyanis a járvány hatására nagyobb lesz a bizalmatlanság, akkor a vírus nyert.”