Megáll az ész. A felhatalmazási törvény apropóján éppen azok követeltek hétfőn a negyedik Orbán-kabinet opponensétől konstruktív hozzáállást, illetve együttműködést, akik a 2008-as gazdasági világválság idején, ellenzékben mindent megtettek a baloldali kormányok válságkezelő intézkedéseinek kisiklatásáért.
A „minél rosszabb, annál jobb” elvének jegyében lehengerlő kommunikációs offenzívát indítottak azért, hogy a lakossággal elhitessék: az elkerülhetetlen megszorításokért nem a hozzánk is begyűrűző gazdasági krízis a felelős. Ellenkezőleg, a felelősséget következetesen rátolták a honi baloldalra. A Fidesz dezinformációs kampánya azt sugallta az állampolgároknak: mindenért „Gyurcsány a hibás”. A társadalmi ellátórendszerek régóta esedékes reformját megakadályozó, vitatott jogszerűségű „szociális népszavazás” pedig már a hataloméhségtől szédelgő Orbán Viktor földcsuszamlásszerű győzelmét készítette elő.
Tökéletesen megértem az ellenzéki frakciókban ülő politikusokat, akik nem támogatták a rendkívüli jogrend időkorlát nélküli bevezetését. Kitölthető-e újabb biankó csekk annak a garnitúrának, amely penetránsan visszaél a kormánypártok alkotmányozó többségével, valamint az úgyszólván okafogyottá vált, mégis újra és újra meghosszabbított migrációs válsághelyzettel?
A Fidesz szakpolitikai teljesítménye közismerten nulla, hazánk miniszterelnökének hatalompolitikai megfontolásai viszont briliánsak. Merthogy az ördög ezúttal is a részletekben rejlik. Gyanítom, rendkívüli felhatalmazásukkal a kormánytisztviselők elsősorban akkor fognak élni, ha valamely sajtómunkás felhívja a választópolgárok figyelmet a magyar közegészségügyben Orbán Viktor hibájából uralkodó áldatlan állapotokra. Mi más célt szolgálna a rémhírterjesztésre vonatkozó passzus? A megfélemlített újságírók nem tehetik majd fel azt a kérdést sem: a tomboló járvány kellős közepén ugyan miért nem a kivéreztetett egészségügyi intézmények kapják a kollaboráns klérusnak juttatott horribilis összegeket vagy a presztízsberuházásokra szánt pénzt? Az okvetetlenkedőknek leleményes jogértelmezők könnyen a nyakába varrhatják, hogy úgymond akadályozzák a kabinet válságkezelő tevékenységét. Gondoljunk arra, Orbán török példaképe miként nyirbálta meg hazájában a sajtószabadságot, a négy évvel ezelőtti puccskísérlet ürügyén!
A budapesti autokrata nemrégiben szánalmas kísérletet tett arra, hogy a koronavírus-járványt összefüggésbe hozza kedvenc témájával, a migrációval. (Középkori recept szerint; az európai pestisjárványok idején például a zsidóságot vádolta kútmérgezéssel a felhergelt lakosság.) Mostanra azonban nyilvánvalóvá vált Orbán Viktor számára is, hogy a kibontakozóban lévő egészségügyi, gazdasági és politikai krízisbe könnyen belebukhat. A válságra emiatt adna hatalompolitikai választ. Az improduktív magyar futball kedvéért következetesen elhanyagolt honi egészségügy égető gondjait nem szellőztetheti meg az ellenzéki sajtó! Orbán jól tudja: a király meztelen. Hacsak csoda nem történik, pártja ezért fogja átnyomni pár nap múlva minősített többséggel a felhatalmazási törvényt a parlamenten.
A szerző publicista