A kamara nevében nemrégiben levelet írt a humántárca egészségügyi államtitkárának, és jelezte, hogy az állatorvosok szükség esetén önkéntes munkavégzéssel alkalmasak lehetnek „humanoid” segítségre is. Kapott választ?
Érdemi választ még nem kaptam, de tudom, hogy nemes gesztusnak értékelték a felajánlást. A levelünk elküldése után tudatosult bennünk, hogy őszintén: ilyen helyzetben mit is válaszolhatnának? Ha elfogadják, azzal azt üzennék, már olyan nagy a baj, annyira nincs orvos, hogy az állatorvosokat is be kell vetni, amiről persze – egyelőre – nincs szó. Nekünk viszont erkölcsi-szakmai kötelességünk volt jelezni, hogy bizonyos fajta gyógyító tevékenységet akár az emberek mellett is el tudunk látni. Nemcsak a filmek valósága ugyanis, s igaz, hogy inkább faluhelyen tapasztalható, de az emberek egy része ma is kér tanácsokat a gyógyulásához az állatorvostól, ha már a birkáját, kecskéjét, kutyáját meg tudta gyógyítani. Be tudunk kötni infúziót, képesek vagyunk beadni injekciót, alkalmasak vagyunk elvégezni bizonyos vizsgálatokat. Nem az orvosok helyett, hanem mellettük. De az biztos, hogy jól járna velünk az egészségügy, mert gyakorlott, kipróbált embereket kapna. Jelenleg azonban a jogszabályi keretek sem teszik lehetővé azt, hogy egy állatorvos szakemberként vegyen részt az emberek gyógyításában.
Felvetődött, hogy akár az altatógépeik – amelyek egyben lélegeztetésre is alkalmasak - használhatók lehetnének emberi célra.
Ezzel azért óvatos lennék. Egyrészt a mi rendelőinkben akadnak korosabb gépek, amelyeket eleve használtan vásároltak a kollégáim, másrészt ezek már állati baktériumokkal terheltek, s egyelőre nincs arra elfogadott eljárás, miként tudnánk úgy sterilizálni és bekalibrálni ezeket, hogy megfeleljenek ilyen feladatra. Ráadásul önmagában egy ilyen gép kevés, az intenzív ágy, a hozzá szükséges műszerekkel ennél is fontosabb.
Sok a tévhit, az álhír azzal kapcsoltban, hogy a háziállatok hordozhatják-e a Covid 19 vírust. Nemrég körbeszaladt a világhálón annak a karanténba zárt hongkongi nőnek az esete, akinek kutyája állítólag emiatt pusztult el.
Ezt a történetet konkrétan is ismerem, s láttam, olvastam a vele kapcsolatos esettanulmányt. Az a kutya 17 éves volt, ha úgy teszik, egy léghuzatba is belehalhatott már, a gazdája pedig nem engedte felboncolni, semmilyen tudományos tény nem támasztja alá a feltételezést, hogy az eb halálában szerepet játszott volna a járványt okozó koronavírus. A mai tudományos tények és ismeretek szerint a hazánkban általánosan háziállatként tartott állatfajok, beleértve természetesen a kutyákat és a macskákat is, nem terjesztik aktív módon az emberek járványos koronavírusos megbetegedését kiváltó kórokozót. Az emberi megbetegedések nem a háziállatainktól származnak és fordítva, a mai ismeretek szerint ez az emberi megbetegedést kiváltó vírus nem betegíti meg a háziállatainkat. A vizsgálati eredmények alapján kimondható, hogy a humán megbetegedések terjedésében az emberek egymás közötti közvetlen érintkezése és a cseppfertőzés, köhögés, tüsszögés, a legfőbb tényező.
Úgy fogalmazott: aktív módon az állatok nem terjesztik az új típusú koronavírust. Vagyis passzívan igen?
Bizony, pontosan úgy, ahogy egy ajtókilincs, egy metrókorlát, a bevásárló kocsi fogantyúja, vagy bármilyen felület, amin a vírus képes megtapadni. Ha egy ilyen betegségben szenvedő gazda telibe tüsszenti a kutyáját, akkor annak orrüregében bizony ott lesz a vírus, de lássuk be, egy ilyen jelenet kevésbé életszerű, ráadásul arra nincs semmilyen bizonyíték, hogy ez az emberi vírus ilyen módon a kutyát is megbetegítené. Az állatoknak megvannak a „saját” koronavírusaik, az egyik ilyen például a macskáknál fertőző hashártyagyulladást okoz, de továbbra is szét kell választani az emberi és az állati koronavírus-megbetegedéseket. Ám ha a tenyerünkbe köhögünk, és ugyanazzal a mozdulattal végigsimítjuk a kutya hátát, majd találkozunk a szomszéddal, aki szintén megvakargatja ott a kutyánkat, nos, akkor a kutya valóban „hordozza” a vírust, amit viszont az emberi butaság idéz elő.
Lehet az állatokat „fertőtleníteni?”
Igen, de nagyon körültekintően. A Jóisten mentsen attól, hogy tömény hipóval vagy egyéb koncentrált háztartási fertőtlenítőszerrel bekenjük az állatot, mert akkor nem csak a vírusok pusztulnak el, hanem ő is, mert szétmarja a bőrét. Mivel ez emberi megbetegedést okozó koronavírus a külvilágon meglehetősen érzékeny, ezért bármilyen zsíroldó hatású kutya- vagy emberi samponnal, semleges kémhatású fürösztő szerrel történő lemosás semlegesíti a kutya szőrén esetleg jelen lévő vírust. A macskákkal bizonyos tekintetben talán könnyebb dolgunk van, azok eleve nemigen hagyják, hogy idegenek simogassák őket, ugyanakkor nehezebb is, mert ők viszont lenyalják a szőrükről az odakerült vegyi anyagot.
Haszonállatoknál mi a helyzet, őket is hordozóvá tehetjük?
Kecskénél, birkánál, lónál, tyúknál, nyúlnál, bármely állatnál ugyanaz a helyzet: az ember közvetítésével az állat testfelületére került vírus ideig óráig megmarad a szőrön, tollon, bőrön és onnan tovább terjedhet. Vagyis épp mi, emberek tehetünk a legtöbbet azért, hogy az állataink ne kerüljenek ilyen helyzetbe. Egyet azonban hangsúlyoznék: ha betartjuk ezeket az óvintézkedéseket, nem kell rettegnünk a kedvenceink érintésétől, teljesen megalapozatlan lenne, ha az emberek elkezdenének félni a saját állataiktól.
