A híres budai gerincgyógyászati központ máskor mindig sarkig tárt utcai kapuja most kilincsre csukva. Egy felirat szerint pedig benyitnia is már csak annak érdemes, akinek van háziorvosi beutalója. Az épületben lassan két hete megszűnt a magán- és a közfinanszírozott ellátás, ezekben a napokban már csak sürgősségi beutalóval fogadnak gerincbeteget.
A főigazgató-tulajdonos Varga Péter Pál vezet körbe az új funkcióhoz átalakított intézményben.
Az épület első négy emeletét kiürítették, itt lesz 120 ágyon a járványkórház, az ötödiket az alsóbb szintektől hermetikusan elzárták. Ezt az egy emeletet tartották meg a nem koronavírusos, azonnali ellátást igénylő gerincbetegeknek. A lifteket átprogramozták úgy, hogy a fertőzötteket ellátó részből még véletlenül se lehessen följutni ide, az úgynevezett steril területre.
- Aggodalom és szorongás is van bennünk – mondja az ötödiken a főorvosnő. Ő a nem fertőzőket ellátókkal marad. Nem titkolja, hogy most még mindenki tart az új helyzettől, de ha már így alakult, szívesen túl lennének már rajta.
A veszélyesebb munkára mindenki önként jelentkezhetett. A dolgozókat csoportokba osztották, az első vonalba, a fertőzött betegekkel foglalkozók közé csak olyan kerülhetett, akiknek viszonylag csekély a rizikója, azaz még nem több 65 évesnél, nincs a családjában immungyengített ember, valamint ő maga sem szenved légzőszervi vagy egyéb krónikus betegségben. A második csoportba a nem fertőző részlegen beoszthatók kerültek, a harmadikba pedig azok, akik otthonról távmunkában segíthetik a bentiek munkáját bárhol, ahol szükség lesz erre a kórházban.
Az épületet fizikailag is ketté osztották. Másfél hete bontják a régi falakat, hogy aztán kicsit odébb újabbakat húzhassanak. A főbejáratot meghagyták a fertőzött-gyanús, a hátsót pedig a gerincbetegeknek. Az utóbbiaknak az épület hátsó traktusának földszintjén alakítottak ki fogadó helyiségeket, vizsgálót CT és MR gépekkel, ahol dönt az ügyeletes orvos arról is, hogy indokolt-e vagy sem a beteg kórházi felvétele.
A járványkórházi rész harmadik emeletén most még munkások hordják a feleslegesnek tartott bútorokat, hogy minél kevesebb maradjon a kórtermekben a fertőtlenítésre szoruló felület. Minden szobába behúzták a lélegeztetéshez nélkülözhetetlen oxigéncsöveket. Az átalakítás nagyján túl is vannak, a legtöbb szobában takarítanak.
Az orvosok és a nővérek napok óta tanulják szimulációs gyakorlatokon a járvány-üzemet. A fertőzött betegekkel foglalkozóknak oktatják a beöltözés és a levetkőzés helyes módszerét. Nekik minden műveletnél két kesztyűt kell viselniük, az alsó mindig marad, a felsőt viszont azonnal cserélni kell, amint másik beteghez lépnek, és közben klóros fertőtlenítővel meg kell mosniuk a kesztyűs kezüket is. Miután a védőruhában nem lehet hosszú időt kibírni, ezért itt a Budai Egészségközpontban a járvány ideje alatt csak nyolc órás műszakokat szerveznek. Mind az orvosok, mind az ápolók legfeljebb négy órát tölthetnek el beöltözve egyhuzamban. Majd egy óra kötelező pihenőt kell tartaniuk egy elkülönített helyiségben, aztán még egyszer újra beöltöznek három órára. Minden ilyen műszak után kötelezően haza kell majd menniük.
Varga Péter Pál szerint az egészségügyiek megfertőződésének veszélyét növeli az óriási nyomás is, ami éri őket. A mentális biztonságérzetük érdekében már a rendszer indulásakor tesztelik koronavírusra a dolgozóikat, és azt majd hetente meg is ismétlik. „Mindenkinek tudnia kell, amikor egy beteghez odalép, hogy ő egészséges.”
Arra a kérdésre, hogy mikor kerülhet ide az első beteg, a tulajdonos-főorvos határozottan azt mondja: amint az operatív törzstől megkapták a munkához szükséges védőfelszereléseket, a diagnosztikához nélkülözhetetlen teszteket, és amint szerződnek velük a feladatra. A héten már néhány dolog meg is érkezett. A főigazgató úgy készül, hogy az ágyaik gyorsan megtelnek. Arra számít, hogy a fertőzött betegeket a legközelebbi járványkórházba szállítják majd, így ide elsősorban a környékbeli idősek és krónikus betegek kerülnek.
