Rögtön szögezzük le, hogy nem értünk egyet a címmel! Rosszmájú és korai. Semmi más nem indokolja, csupán az előző tíz év, meg az, hogy úgyis ez lesz a vége. Miután a miniszterelnök egyszemélyes irányítási modellt épített ki, amelyben minden döntést magára húzott, természetesen ő felel mindenért. Nem mi akartuk így, hanem ő. Az ország és az ő sorsa teljesen összegabalyodott, együtt emelkedik és zuhan. Ez ellen nincs mit tenni, amikor a vírus jön, akkor az is az ő sara. (Pláne, hogy korona.)
A 2008-2009-es pénzügyi válság után – mint ahogyan ilyenkor szokott – politikai változások hulláma söpört át Európán és nem is csak rajta. Az Egyesült Államokban például az ország történelmében először választottak fekete elnököt, mi ez, ha nem az inga kilengése? A franciák jobbról balra mozdultak, a britek balról jobbra, a választók mindenfelé megbüntették a hivatalban lévőket. Koalíciók estek szét, új pártok keletkeztek, tudnánk mesélni.
Arról is, mennyire igazuk van azoknak a német közgazdászoknak (Manuel Funke, Moritz Schularick és Christoph Trebesch), akik egy 2015-ös tanulmányukban kimutatták, hogy az elmúlt másfél évszázad (!) gazdasági válságai nyomán rendre előretörtek a szélsőjobboldali pártok, miközben a választók megbüntették a hatalmon lévőket és általában az addigi politikai elitet. A legnyilvánvalóbb példa az 1929-ben kezdődött nagy gazdasági világválság, amely Hitler hatalomra jutásához és a második világháborúhoz vezetett.
A 2002 és 2010 közötti magyar kormányok nem tehettek arról, hogy Amerikában buborékot fújtak rossz jelzáloghitelekből, de arról igen, hogy a nagy kipukkanáskor a magyar gazdaság legyengült állapotban volt, immunrendszerét felelőtlenül megtépázták, pont akkorra nem maradtak tartalékai, amikor azokra a legnagyobb szükség lett volna.
Vessük ezt össze a mai helyzettel, amikor nem gazdasági, hanem eredetileg egészségügyi a válság, s a többi csak ennek következménye! Tizenkét éve, ellenzékben a Fidesz népszavazást kezdeményezett a vizitdíj és a kórházi ápolási díj, szélesebb értelemben az egészségügyi reform ellen. Rendben, tudjuk ezt be a hatalomvágy racionalitásának. Csakhogy amióta 2010-ben, nem kis mértékben a referendumnak is köszönhetően, kizárólagos hatalmat szerzett, Orbán Viktor folyamatosan csökkentette a nemzeti össztermékből az egészségügyre jutó hányadot.Tavalyra már olyan mélyre, ahol az előtte több mint két évtizeden át nem járt. Az innen kivont GDP-százalékokat máshová, például stadionépítésre és sporttámogatásra csoportosította át. Inkább vett harckocsit, rakétát, katonai helikoptert, mint mentőautót és lélegeztetőgépet, hagyta lepusztulni a családi orvosi ellátást.
Az elkerülhetetlennek tűnő emberveszteség és gazdasági összeomlás után a magyarok nagyon mérgesek lesznek. Ezt ki is fogják fejezni. Ha lesz még urna, ahová bedobhatják a szavazatukat, akkor azzal. Ha nem lesz, akkor majd másképpen. Eljön az idő, amikor bármit is csináljon Orbán Viktor, a házfalakon az virít majd, amit a címben írtunk.