A magyar kormány különleges felhatalmazást akar kapni a válság miatt, mégpedig meghatározatlan időre. Kéri a parlamentet, hogy az hosszabbítsa meg a rendkívüli állapotot, ideértve, hogy a végrehajtó hatalom felfüggeszthessen bizonyos jogszabályokat és azokat a saját rendeleteivel helyettesítse. A nacionalista Orbán Viktor már eddig is egy sor korlátozó intézkedést hozott. Political Capital szerint az új javaslat azért aggályos, mert gyakorlatilag korlátlan hatalmat adna a kabinetnek, minden időkeret nélkül. Pedig igazából nincs ésszerű magyarázat arra, miért kellene kiterjeszteni a szükségállapotot. A hírügynökség emlékeztet arra, hogy 5 éve, a migrációs hullám tetőpontján bevezették a válsághelyzetet és az azóta is érvényben van, noha már alig érkezik menedékkérő a déli határhoz.
Mivel a magyar kormány kétes javaslatot terjesztett elő, hogy rendeleti úton irányítsa az országot, a lap felveti, vajon Orbán Viktor nem a diktatúrát igyekszik-e bevezetni a válság ürügyén. A ragály ugyan jelenleg még nem sújtja túlzottan a magyarokat, de akkor meg mire kell a különleges felhatalmazás? Mert az igaz ugyan, hogy az egész világon messzire ható intézkedéseket hoznak, ám Magyarországon mély változásokat eredményezhetnek a készülő törvénymódosítások. Így az, hogy a hatalom a parlament felhatalmazása nélkül is tetszés szerint meghosszabbíthatja a különleges állapotot. Jogot akar kapni arra, hogy bizonyos jogszabályokat dekrétumokkal helyettesítsen.
Feltehetőleg nem ok nélkül tartanak a bírálók attól, hogy a hatalmi szerkezet a kormány javára tolódik el az Országgyűlés ellenében. Külön is gondot jelent, hogy az egyik pont értelmében Orbán ülésszünetet kényszeríthetne ki. Hivatalos magyarázat nincs a szöveghez. A lap a cikkhez mellékeli a svájci Tages-Anzeiger volt budapesti tudósítójának megjegyzését, amely azt kérdezi, hogy miért hallgat az EU, amikor Orbán arra használja ki a ragályt, hogy meghonosítsa a diktatúrát.
Kelet-Európa nem sok mindent tud felsorakoztatni a koronavírus ellen. Ezek az országok nem állnak jól a fertőzés elleni harcban, úgyhogy a térség a bezárkózásban keres menedéket. A következmény az, hogy a Balkántól a Baltikumig leállt az élet. Elsőként Lengyelország zárta le a határokat, amivel iskolát teremtett a térségben. Viszont az igazságügyi miniszter nap mint nap kiáll a nyilvánosság elé és bár nem éppen egy néptribun, elmondja a legújabb adatokat, hozzátéve, hogy a helyzet csak rosszabb lesz. Nem szépít semmit, de ezt a javára írják. Még az ellenzék is dicséri, ami kivételesnek számít a teljesen megosztott országban.
Ezek az államok kénytelenek voltak beutazási tilalmat elrendelni, mert egészségügyi ellátórendszerük nemigen terhelhető. Az orvosok és ápolók jelentős része kivándorolt, ezrével. Ráadásul a kormányok jó ideje alig-alig költöttek az ágazat fejlesztésére. Magyarországon, amely a menekültválság idején elsőként eresztette le a határsorompókat a nemzeti-populista Orbán Viktor alatt, az operatív törzs vezetője kénytelen volt beismerni, hogy ez olyan járvány, amely nem ismer határokat.
A lengyeleknél viszont elemükben vannak a közelgő elnökválasztás előtt a nemzeti konzervatívok, hiszen a nép védelmezőiként jelenhetnek meg a válságban. Ennek megfelelően a konzervatív Rzeczpospolita elemzője döbbenten állapította meg, hogy Duda államfő a vírusra építi a kampányát.
„Hadigazdálkodás Orbán-módra”. Így konferálja be az újság, hogy a katonaság veszi át az ellenőrzést 140 kulcsfontosságú magyar vállalatnál. Megjegyzi, hogy ilyen radikális húzáshoz még egyetlen más EU-állam sem folyamodott. Ez az első lépés, hogy az ország a koronavírus okozta válságban átálljon a haditermelésre. Ott azonban még nem tartunk, hogy a katonák átvegyék ezeknél a cégeknél az operatív irányítást. De mostantól kezdve bármikor megtehetik, ha a kormány úgy látja helyénvalónak.
Az intézkedés célja, hogy ezek az egységek minden körülmények közepette működőképesek maradjanak, még akkor is, ha netán elvben csődbe is mennek a ragály miatt. Ezért embereket kellene elbocsátaniuk, vagy többé nem tudnának eszközöket beszerezni a piacon a gyártáshoz. Fontos tovább, hogy ily módon szavatolják ezeknek a cégeknek a „fizikai biztonságát”, ami alighanem azt jelenti, hogy senki ne lopjon vagy fosztogasson.
A lista arról tanúskodik, hogy a legtöbb vállalatot egyébként is az állam tartja kézben. Az illetékes államtitkársághoz tartozó 150 gazdasági egység a GDP jó felét állítja elő. De ami fura, hogy a jegyzékbe belekerült a közmédia is. Gulyás Gergely azt is bejelentette, hogy péntektől a hadsereg járőrözik az utcákon, ám aznap délután még nem lehetett katonákat látni a budapesti utcákon.
Magyarországon a külföldieket teszik felelőssé a járványért. Ehhez elég volt annyi, hogy a fertőzést először két iráni diáknál mutatták ki. Onnantól kezdve Orbán Viktor összekapcsolta a migrációt és a betegséget, a Covid-19-et külföldi vírusnak nyilvánította. A baj csak ráerősített a hatalom által gondosan karbantartott idegengyűlöletre. A kormányfő azonnal kettős harcot hirdetett a kórokozó és a bevándorlás ellen, hozzátéve, hogy a vírust idegenek hurcolták be és az közöttük terjed. Időközben már leállították a menedékkérelmet átvételét a tranzitövezetben, éspedig arra hivatkozva, hogy kétségtelen összefüggés van a ragály és az illegális migráció között.
Azóta csak még inkább bűnbaknak számítanak az idegenek. Ám hogy ujjal mutogatnak rájuk, az időnként ellentmond az elemi logikának. Így pl. az a pakisztáni diák, akit vírushordozóként keresnek, még azelőtt tűnt el, hogy az országban felütötte volna a fejét a betegség. Ezért hiába állítják a kormány hívei, bizonyosan nem az vezérelte, hogy megússza a karantént, akármi is történt vele. Ugyanakkor akik elhagyják az országot, hiába van tartózkodási engedélyük, nemigen tudnak újra belépni. Orbán a koronavírus és a bevándorlás összekapcsolásával ismételten igazolja migránsellenes politikáját, egyben eltereli vele a közvélemény figyelmét az egészségügy állapotáról. Az ország a GDP-nek csupán 4,6 %-át költi az ágazatra (A franciáknál ez az adat: 8,6 %), miközben a lakosság egyre öregszik és több ezer orvos települt át nyugatra.
A Bizottság az EU által készített űrfelvételekkel próbálja meggyőzni a tagállamokat, hogy felejtsék el a határzárat, mert azzal maguknak ártanak leginkább. A képeket a Copernicus műhold küldte és azt mutatja, milyen hatalmas kocsisorok alakultak ki olyan helyeken, amelyek pár héttel ezelőtt még nyitott határnak számítottak. Így pl. Hegyeshalomnál három napja 30 kilométeren keresztül vesztegeltek a kamionok. Ennélfogva meggyőzően illusztrálják, milyen hatással van a szállítási láncokra a határok elrekesztése, ami veszélyezteti az élelem és az orvosi felszerelések célba juttatását is. Miközben az egységes piac pár nappal ezelőtt még a világ legnagyobb határmentes övezete volt. Von der Leyen szerint a fotókkal meg akarták mutatni, mit tesznek a kormányok, ha elszigetelik magukat gazdaságilag.
A mostanihoz hasonló nagy válságok a történelem során jó párszor az idegengyűlölő nacionalisták és jobboldali radikálisok kezére játszottak. A gazdasági következmények azonban napjainkban súlyosabbak lehetnek, mint jó 100 éve, a spanyolnátha idején, hiába sokkal fejlettebbek az egészségügyi rendszerek. De a politika sem ígér semmi jót, bár nem lehet biztosra venni, hogy Trump ismét győzni fog. Nélküle ismét át lehet állítani a váltókat nemzetközi keretekben, bár jelenleg inkább úgy áll, hogy a globalizáció ellenfelei erősödnek meg. Hivatkozhatnak arra, hogy a járvány miatt megszakadtak a szállítási láncok, megmutatkozott a kölcsönös kiszolgáltatottság és nem jutottak el a bajban lévőkhöz olyan alapdolgok, mint a védőmaszk.
A szabad mozgásnak egyelőre vége Európában, a tempót jelenleg a nemzetállamok diktálják. Ám a vírus nem ismeri a határokat. Magyarország és Lengyelország még jobban elfordul az egyesült földrésztől. A két kormány megtiltja az idegenek beutazását, amivel egyúttal azt is megadja, hogy kit tart felelősnek. A vádak ugyan abszurdnak hangzanak a külföld számára, de igazolják Orbán narratíváját, amibe évek óta besegít neki az általa kézben tartott sajtó. Trump sem különb, de felsült a „kínai vírussal”. Ez is arra utal, hogy nem lesz könnyű dolga novemberben.
A lengyeleknél Duda elnök a ragálynak köszönhetően a haza megmentőjének mutatkozhat. Ugyanígy tesz Macron is, csak ő a kelet-európai kollégákkal ellentéten az EU mellett teszi le a garast. De a hangulat gyorsan ellene fordulhat, ha a franciáknak elegük lesz a tilalmakból. Ugyanez érvényes az olasz kormányfőre, aki hatalmas gazdasági nehézségekkel küszködik. Az euróövezet épp ezért hamarosan törheti a fejét, hogy miként segítsen neki. Alighanem egyedül az újonnan kibocsátandó koronavírus jelent kiutat. Ez most már Németország is belátja. Európa példátlan politikai és gazdasági kihívással szembesült. Ha a lakosság többsége úgy látja, hogy az elit jó döntéseket hoz, akkor erősödhet a demokrácia. Ha nem, akkor viszont gyengülni fog, ahogy az mindig is történni szokott a hasonló megpróbáltatások után.
A koronavírus okozta vihar el fog ülni, de a következő hetekben hozandó kormányzati és egyéni döntések évekre meghatározzák sorsunkat az egészségügyben, a gazdaságban, a politikában és a kultúrában, miután az emberiség talán az egész nemzedék legsúlyosabb világméretű válságával került szembe – írja Yuval Noah Harari, izraeli történész, akinek hírek szerint Orbán Viktor is nagy csodálója. Mint rámutat, gyorsan és határozottan kell cselekedni, de az eredmény egy másik világ lesz. Napjainkban egész országok válnak kísérleti nyulakká. Két választás különösen fontos: 1. az állami megfigyelő hálózat, illetve a polgárok jogai 2. a nemzeti elszigetelődés áll szemben a globális szolidaritással.
A vírus visszaszorításának egyik módja, hogy a kormányok megfigyelik az embereket – a technológia segítségével kivétel nélkül mindenkit, 24 órán keresztül - és megbüntetik azokat, akik megszegik a szabályokat. Ebben Kína jutott a legelőbbre az okos telefonok és sok százmillió arcfelismerő kamera révén. Ha nem figyelünk oda, a járvány fontos vízválasztót eredményezhet, nem csupán azért, mivel a tömeges nyomon követés bevetté válhat olyan országokban is, amelyek idáig elutasították azt. Hanem, mert a hatalom nem csak arra kíváncsi, kivel tartasz kapcsolatot, hanem hogy mennyi a hőmérsékleted és a vérnyomásod. És a technológia nyaktörő sebességgel fejlődik tovább.
A begyűjtött adatokat algoritmusok elemzik, így a kormány gyakorlatilag mindent tud rólad. Még azt is, hogy netán beteg leszel. Nem beszélve a politikai hovatartozásról, de még a személyiségről is. Onnantól kezdve pedig igen könnyű bennünket manipulálni. Legyen az akár valamilyen termék, akár a politika, amit ránk akarnak sózni. Mondhatni persze, hogy a jelenlegi, különleges intézkedések átmenetiek. Ám az ilyen lépéseknek megvan az a rossz tulajdonságuk, hogy könnyen jó időre a nyakunkon maradhatnak. A koronavírus fordulópontot jelenthet a magánszféra körül folyó küzdelemben. Hiszen az egészség általában fontosabb, mint az, hogy senki ne nyomuljon be a magánéletünkbe. Ám igazából lehet párhuzamosan élvezni mind a kettőt, csak éppen rossz választás elé állítanak bennünket.
Az egészséget úgy is meg lehet őrizni, a ragályt úgy is meg lehet állítani, hogy nem rendezkedünk be totális megfigyelésre, és inkább az emberekre támaszkodunk. Ahogy pl. Dél-Korea, Szingapúr és Tajvan is leginkább a jól értesült lakosság együttműködésének köszönhetően szorította vissza a bajt. Nincs szükség központi szimatolásra és kemény büntetésre, ha mindenki tisztában van a tudományos tényekkel és a tömegek bíznak a hatóságokban. Ráadásul ez a módszer sokkal hatásosabb, mintha a rendőrség felügyeli a tudatlan népeket. Itt a tudományba, a politikába és a sajtóba vetett bizalom a lényeg, amit felelőtlen politikusok jócskán aláástak az utóbbi években.
Most ugyanők kísértést érezhetnek, hogy a tekintélyelvűség útjára lépjenek, mondván: nem lehet a helyes lépést elvárni a közvéleménytől. Ám a mostani hasonló rendkívüli időszakokban könnyű helyreállítani a bizalmat. Lehet ugyan adatokat gyűjteni, csak azokat ne a mindenható kormány használja fel. Hagyják rám, hogy mit teszek az információ birtokában. Fontos viszont, hogy a hatalmat felelősségre lehessen vonni a döntéseiért. Továbbá ha tájékozott vagyok, azt is meg tudom mondani, hogy igazat állítanak-e a hatóságok, és a megfelelő politikát alkalmazzák-e a vírus ellen. Napjainkban választani kell: megbízunk-e a tudományos adatokban és egészségügyi szakértőkben, vagy inkább összeesküvés elméleteknek és a saját céljaikat forszírozó politikusoknak adunk hitelt. Ha mellényúlunk, búcsút mondhatunk a legfontosabb szabadságjogoknak, mert azt hisszük, hogy másként nem lehet megőrizni az egészségünket.
Ami a nemzeti bezárkózás és a szolidaritás ellentétét illeti, mind a járványt, mind a nyomában kibontakozó gazdasági válságot csakis globális keretekben, együttműködéssel lehet megoldani. Ehhez először is meg kell osztani az adatokat az országok között. Ám ehhez is bizalom, valamint a kooperáció szándéka szükséges. Közös erőfeszítés kell a tesztkészletek és a lélegeztető gépek gyártásához is. Akkor gyorsabban meg lehet szervezni a termelést, valamint az igazságosabb elosztást is. A gazdaságban úgy van, hogy ha minden állam a saját érdekeit követi, annak a következménye zűrzavar és mélyülő válság. Globális akciótervet kell kidolgozni, amilyen gyorsan csak lehet.
Ám jelenleg kollektív bénultság lett úrrá a világon. A G7-ek vezetői tétlenek és ezúttal az USA sem áll élükre. Jobban érdekli Amerika nagysága, mint az emberiség jövője. Még legfőbb szövetségeseit is cserbenhagyta. De ha esetleg taktikát vált a mostani kormányzat, akkor se sokan követnének egy elnököt, aki soha, semmiért nem vállal felelősséget, nem ismeri be a hibáit, viszont minden eredményt magának tulajdonít, míg a gondokért kizárólag másokra tolja a felelősséget.
De a válság lehetőséget is kínál, mivel a járványnak rá kell ébresztenie az embereket, mekkora veszélyt jelent az átfogó egység hiánya. Választani kell, hogy maradunk-e ezen az úton, vagy inkább a globális szolidaritást akarjuk. Az előbbi meghosszabbítja a hatalmas nehézségeket, sőt további súlyos katasztrófákhoz vezet. A másodikkal viszont nem csupán a koronavírust gyűrhetjük le, hanem az emberiségre leselkedő minden ragályt és válságot a 21. században.
A Roszatom az az orosz állami cég, amely atomerőműveket épít külföldön, illetve a munkálatokat finanszírozza, így hatalmas nyereséghez és geopolitikai befolyáshoz juttatja Moszkvát. Magyarországon pl. az amerikai Westinghouse versenyben volt Paks2-ért, de vesztett, amikor az oroszok 11 milliárd dolláros kölcsönt ajánlottak Orbán Viktornak. A megállapodás hozzásegített, hogy szoros kapcsolatok alakuljanak ki Putyin és a magyar vezető között, aki gyakran a Kreml oldalára áll az európai kollégákkal szemben olyan kérdésekben, mint Ukrajna megszállása, vagy a liberális demokrácia hiányosságai. Viszont a paksi bővítés folytán Magyarország hosszútávra függő viszonyban kerül az orosz államtól.
Az oroszok agresszívan nyomulnak a külföldi piacokon, a Roszatomnak több mint 30 érvénes szerződése van. Nemzetközi megállapodásainak értéke meghaladja a 200 milliárd dollárt. A sikerek azóta szaporodtak meg, hogy a jelenlegi államfő hatalomra került 1999-ben. A litván külügyminiszter szerint a már elkészült belorusz atomerőmű mutatja, hogy a Moszkva minden áron meg akarja őrizni befolyását a szomszédos államokban. A reaktorok esetében ugyanis az építtető legalább 50 évig függ a szállítótól, a hasadóanyagok, a működtetéshez szükséges szakismeretek, de még az esetleges leszerelés miatt is. Vagyis hosszú távú stratégiai partnerséget jelent.
Hogy a Roszatom ennyi megbízást el tud halászni, abban nagy szerepet játszik, hogy állami eszközökből jelentős kölcsönöket tud a szerződések mögé tenni. A washingtoni Nukleáris Energia Intézet igazgatója azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy míg a Westinghouse-t az üzlet vezérli, az orosz konglomerátum esetében a külföldi stratégiai pozíciók elfoglalás a cél. Nem vonatkoznak rá az OECD megkötései, meglehetősen nagy önállóságot élvez. Az utóbbi 10 évben jó 60 millió dolláros hitelt adott 6 országban nukleáris erőművek létesítéséhez.
A Nyugat attól fél, hogy Oroszország és Kína kisajátítja a piacot, mert olyan pénzügyi feltételeket kínálnak, mint senki más. Függetlenül a biztonsági kockázatoktól, mert pl. két éve az EU azt ajánlotta, hogy Fehéroroszországban fontolják meg még egyszer a kiválasztott helyszínt, mivel ott erős földrengések lehetnek. Ideértve továbbá, hogy a tűzoltó rendszer leállhat földmozgások esetén.
