Amikor a magyar gazdaság közeljövőjéről gondolkodunk, legtöbbünknek aligha Lao-ce jut az eszébe. A kínai kultúra elemeit oly gyakran alkalmazó Matolcsy György, amikor vízióit ismét csokorba kötötte, mégis az időszámításunk előtti hatodik évszázadban élt filozófus gondolataihoz nyúlt. (A lényegen aligha változtat, hogy számosan Lao-ce létezését is megkérdőjelezik.) Jegybankelnökünk azzal nyomatékosította legfrissebb buzdító üzenetét, hogy „az ezer mérföldes utazás egyetlen lépéssel kezdődik.” Ami tény, habár az általa idézett filozófusnak olyan intelmét is ismerjük, hogy „ismerni kell a határokat, s így elkerülni a csapásokat.”
Ezeknek az eljövetelét az MNB elnöke sem tudja tagadni. A koronavírus megbetegedések számbeli növekedése árnyékában ezt nem is tehetné meg, hiszen „egyes szektorok ugyan leállnak vagy jelentősen lassulnak (például turizmus, vendéglátás, szállítás), de a gazdaság egésze nem áll le” – írja a növekedés.hu portálon. Soha nem találnánk ki, hogy miért: mert a mi gazdaságunk „immunerős.” Nem úgy, mint a Matolcsy szerint totálisan elhibázott gazdaságpolitikát folytató Németország vagy Svédország, amelyeknek kormánya, illetve jegybankja nem restellt a GDP 10 százalékát kitevő válságkezelő csomagot kidolgozni. Mi, magyarok azonban nem ilyenek vagyunk. Nálunk bezzeg dinamikus beruházásokra, bővülő fogyasztásra lehet számítani. Vírusfenyegetettség ide vagy oda, mi majd 2-3 százalékos növekedési többletet is ráverünk az Európai Unió eme tévelygőire. Az „igazi titok” pedig nem más, mint „mindent felgyorsítva kell meglépnünk, már nem elég a jó időkben megszokott tempó: gyorsítani kell!”
A jegybankelnök eszmefuttatásával olyan szerepbe lavírozta magát, mint az az atlétaedző, aki a még ismeretlen súlyosságú sérülést szenvedett, közepes képességű versenyzőjét arra biztatja, hogy ne törődjön a bajaival, egy kis bokaficammal is akár másodpercekkel megverheti a nálánál sokkal jobb versenytársait. Mert ehhez nincs másra szükség, csak gyorsítani kell. Akár kifulladásig.