A világ tíz, koronavírussal legfertőzöttebb országa európai, egységes védekezési stratégia ennek ellenére máig nincs az öreg kontinensen, sőt az Európai Unión belül sem. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) főigazgatója szerint a kormányok nem tettek eleget a világjárvány leküzdésére. "Nem lehet bekötött szemmel harcolni egy tűz ellen, nem állíthatjuk meg a járványt, ha nem tudjuk, kik fertőzöttek. Azt üzenjük minden országnak: teszteljenek, teszteljenek, teszteljenek minden gyanús esetet" – hangoztatta Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz Genfben a WHO-tagállamok képviselőinek hétfői találkozóján.
Csakhogy a tesztelés igencsak másodlagos, vagy inkább sokadlagos a legtöbb országban, pedig az egészségügyi szakemberek világszerte egybehangzóan állítják, hogy a vírus terjedésének lassítását célzó intézkedések nem hiábavalók, sőt létfontosságúak, de ahhoz, hogy megtalálják a leghatékonyabb védekezési módot és ellenszert, mindenekelőtt a járvány gócpontjainak pontos és részletes feltérképezésére, világszerte a tesztelések megsokszorozására, valamint minden régióból, minden korosztályból begyűjtött vérmintákra lenne szükség.
A természettudományokat előtérbe helyező Nature brit tudományos szakfolyóirat egy március 13-án publikált cikkében megszólaltatott szakemberek azt hangsúlyozzák: mielőbb, kell meghozni a szükséges politikai döntéseket, de ezzel egyidőben a klinikai döntéseket is. Minél több tesztet kell végezni, minél több mintát kell gyűjteni, nem lehet azt mondani, „várunk még egy hónapot, míg lesznek adataink”.
A Nature három szakértőt szólaltatott meg - Gregory Armstrongot, az atlantai Fertőző Betegségek Megelőzése és Kezelése Központ (CDC) kutatóját, Jeremy Farrart, a világ egyik legnagyobb jótékonysági alapítványának, a brit Wellcomenak az igazgatóját, aki maga is járványügyi szakember, valamint Maria Van Kerkhovet, a WHO sürgősségi programjának technikai vezetőjét. A tudósok egybehangzóan állították, hogy a koronavírus sokkal több embert megfertőzött, mint amennyiről tudunk, minden halálesetre mintegy 400 fertőzöttel lehet számolni. Ha számításaik helytállóak, akkor Olaszországban 723 ezer fertőzött lehetett múlt hét szerdai ismert adatok alapján. Ekkor 137 ezer igazoltan fertőzött személyt tartottak nyilván 117 országban és régióban.
Farrar hangsúlyozta, a vírus agresszivitása és terjedésének gyorsasága miatt rendkívül veszélyes. Képes nagyon könnyen és gyorsan reprodukálódni, és különösebb szoros közelség nélkül is terjed emberről-emberre. Erre példaként említette, hogy Trevor Bedford, a Fred Hutchinson rákkutató központ rendszerbiológusa és kutató csoportja február 29-én az Egyesült Államokban, Seattleben ugyanazt a genomot azonosította egy ott élő fiatalnál, mint amit korábban kimutattak egy fertőzött kínai idős asszonynál. Mindezt hat hét leforgása alatt, ami azt bizonyítja, a vírus rendkívül gyorsan „utazik” és útja során nagyságrendileg több embert megfertőz, mint ahányról kiderül az.
Gregory Armstrong emlékeztetett, a kínai hatóságok 347 személyt azonosítottak, akivel egy kínai COVID 19-el fertőzött pár kapcsolatba került. Minden valószínűség szerint ezen kontakszemélyeknek egy része további kapcsolatokat létesített anélkül, hogy tudta volna, hogy vírushordozó, vagyis feltérképezetlenül terjedt tovább a fertőzés. Vannak olyan igazolt, elszigetelten megjelenő esetek, amikor bizonyítható, hogy a fertőzött nem járt külföldön, olyan közösségben sem, ahol kimutatott a járvány, nem találkozott olyan személyekkel sem, akik ilyen helyen jártak, igazoltan beteg emberekkel találkoztak. Vagyis: az eseteket egy rejtett fertőzési lánc köti össze, amit mielőbb fel kellene térképezni, állítják a megkérdezettek.
Farrar szerint ideális esetben ezt úgy lehetne megvalósítani, hogy a minél szélesebb körre kiterjesztett teszteken túlmenően vérmintát vesznek minden közösségben, minden korosztályból egy-egy személytől. Így lehetne kideríteni, hány fertőzött személy van világszerte, hányan estek át a fertőzésen esetleg anélkül, hogy tudtak volna róla, és antitesteket találni a koronavírus ellen. Az ilyen vérmintákból gyűjtött adatokból pontosan ki lehetne mutatni a halálozási és a fertőzés terjedésének rátáját. Ám az ilyen tanulmányok időigényesek, hangsúlyozta a kutató, kiemelve, hogy a kétségtelenül sürgős politikai döntések mellett mielőbb az erre vonatkozó szakmai döntéseket is meg kell hozni.
A szakértők azt is hangsúlyozták, a halálesetek többségénél három hét telik el a fertőzési tünetek megjelenése és a légzési elégtelenség beállta között.
