El sem tudják képzelni a romatelepen élők, hogyan tanulnak majd a gyerekeik távoktatásban számítógépen, amikor szinte egyetlen háztartásban sincsen, de még jobban aggódnak, hogy megszűnik az iskolai-óvodai közétkeztetés.
– Nem csodálom, hogy bezárták az iskolát, mi is félünk a kolerától – mondja Orsós József, amikor megtudja, miért kanyarodtunk le a Kaposmérőt Hetessel összekötő, kátyú szabdalta, betonlapokkal kirakott mellékútról Baglaspusztára. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan érinti az ország legszegényebb településeinek egyikén élőket az iskolák bezárása, a távoktatás bevezetése.
A Mérőhöz tartozó romatelepen szűk másfélszázan laknak, sokan közülük még a rendszerváltás után is a környező erdőkben éltek kalyibákban, sátrakban. Mára már mindenkinek tető került a feje fölé, még ha a házak többségét boldogabb helyeken könnyen életveszélyessé nyilvánítanák is. A nagyjából húsz házas telepen körülbelül hatvan gyerek lakik, akik közül úgy kéttucatnyian iskolások, egy részük Kaposmérőbe, a többi a kaposvári fejlesztő iskolába jár. Illetve hétfőtől elvileg otthon, távoktatásban folytatják a tanévet. Egészen pontosan még csak vártak a folytatásra, ugyanis az iskolabezárás első napjának délutánján még semmilyen információval nem rendelkeztek, hogyan alakul a gyerekek számára a tanév további része.
– Meg fog bukni az összes, még azok is, akik most négyes-ötös tanulók – jelenti ki mély meggyőződéssel Horváthné Károly Ágnes. – Az egész telepen két számítógép, ha akad, hát hogyan tanulnának a gyerekek?
Károly Józsefné szerint viszont nem lesz probléma, hiszen Orbán Viktor megígérte, minden család, ahol nincs meg a feltétele a távoktatásnak, kap laptopot. Más kérdés, ki fogja kezelni, illetve hogyan lesz internetkapcsolat olyan házakkal, melyekben nemhogy internet, de sokban még fürdő és vécé sincsen. Igaz, a hazai cigánypasztorizáció egyik legismertebb képviselőjének, Somos László kaposfői plébánosnak köszönhetően már több mint egy évtizede felzárkóztató tanoda működik Baglason, a helyiek bíznak benne, ott tanulhatnak majd a gyerekek.
– Egy-kettőnek van okostelefonja, majd megmutatja a többieknek, hogyan kell használni – magyarázza Károly Józsefné. – Meg aztán a tanárok is megígérték állítólag, hogy segíteni fognak.
Az iskola-, illetve az esetleges óvoda- és bölcsődebezárás kapcsán azonban a gyermekek tanulmányainál, napközbeni felügyeleténél sokkal jobban aggasztja a baglasiakat, hogyan kapnak majd enni az intézményekben halmozottan hátrányos helyzetűként ingyen étkezők. Közülük többnek az iskola vagy óvodai étkezés nagyjából a napi kosztolást jelentette, ugyanis a sokgyerekes családok számára a hétvégi reggeli, ebéd és vacsora kigazdálkodása is komoly erőpróbát jelent.
- Négy, öt, hat vagy hét... – számol hangosan és némiképp bizonytalanul a festett kecskeszakállat és megannyi tetoválást viselő Lajos, amikor arról faggatjuk, hány plusz éhes szájjal kellene számolniuk, ha megszűnne az iskolai közétkeztetés. Pedig a hétközi egyszeri meleg étel még sok felnőttnek is csak úgy biztosított, hogy Somos atyának köszönhetően a somogysárdi konyháról hoznak ingyen ebédet a rászorulóknak.
– Reméljük, nem áll le a konyha Mérőben és kihozzák a gyerekeknek a kaját – fogalmazza meg a közóhajt Lajos, majd hozzáteszi: – Ha az étkezést megoldják, nagy baj nem lehet. A gyerekek örülnek a szünetnek, valahogy, valamikor egyszer véget ér majd a tanév is.
Abban nem hiszek, hogy laptopot kapnának a családok, még a könyveket sem engedik haza hozni az iskolából, nemhogy számítógépet adnának, főleg, hogyha minden rászoruló család kapna, az sok tízmilliárd forintba kerülne, annyit pedig nem fognak elkölteni a cigányokra. Szerencsére – magyarázza tovább a férfi – nem télen jött a járvány, mert akkor bent kellett volna lenniük a házban, így viszont ki tudnak menni játszani. A fertőzéstől egyáltalán nem tart:
– Egymástól biztos nem kapják el a betegséget, mert itt aztán senki sincs, aki Olaszországban, vagy bárhol külföldön járt volna.
