A Központi Nyomozó Főügyészség a közelmúltban elutasította Horváth Aladár feljelentését, amit Orbán Viktor kormányfő ellen tett a gyöngyöspatai kártérítés ügyében. A polgárjogi politikus azonban nem hagyja annyiban: panasszal élt az elutasító határozattal szemben.
Ahogyan arról beszámoltunk, a Magyarországi Roma Parlament Egyesület nevében fellépő Horváth Aladár szerint a „sértő, rágalmazó és gyűlöletre uszító” miniszterelnöki kijelentések megalapozzák a hivatali visszaélés és a becsületsértés gyanúját.
A Központi Nyomozó Főügyészség nem így látta. A hivatali visszaélés bűntettén túlmenően az ügyészség – eltérve a Horváth Aladár által hivatkozott minősítéstől – a közösség elleni uszítás törvényi tényállásának keretein belül bírálta el a feljelentést. Az elutasító határozat szerint a miniszterelnöki közlések „ilyen jelleggel nem bírnak, uszítónak nem minősülnek, így a közösség elleni uszítás tekintetében sem tényállásszerűek”.
Horváth Aladár fenntartja korábbi álláspontját. A miniszterelnök szerinte – kormányfői-pártvezetői tisztségében – hivatali visszaélést követett el azzal, hogy a társadalmi összetartozás alaptörvényi kötelezettségét megszegve a cigány közösséget a „politikai nemzetből kizáró, az apartheid típusú szegregációt támogató, a kormány számára kedvezőtlen bírósági ítéletet felülbíráló” nyilatkozatokat tett (és tesz). A polgárjogi politikus hivatali hatalommal való visszaélésként értékeli a nagy nyilvánosság előtt gyakorolt, a hatalmi túlsúlyon alapuló nyomásgyakorlást is.
Sérelmezi azt is, hogy a miniszterelnöki nyilatkozatban a gyöngyöspatai cigány gyerekek elkülönítése és alacsonyabb szintű oktatása miatt megítélt kártérítés elutasítása után Orbán Viktor közvetlenül a fogvatartottak rossz börtönviszonyai miatt kirótt kártérítések elutasítását is említette. Túl azon, hogy ez is a bíróság döntésének semmibevételét jelenti, a nyilatkozat összekapcsolta a cigányság és a bűnözés fogalmát.
Az ügyészség az említett nyilatkozatokat a „jogalkalmazást érintő közéleti állásfoglalásként” minősítette. Horváth Aladár fontosnak tartotta megjegyezni, hogy szerinte viszont olyan autokrata deklarációról van szó, amely a miniszterelnököt – és általa a végrehajtó hatalmat – a jog fölé helyezi. Demokráciákban a hatalmi ágak szétválasztásából eredő alkotmányos jogelv, hogy a kormányfő elvitathatja ugyan egy bírósági ítélet jogosságát és arányosságát, azonban annak végrehajtása számára nem lehet vita kérdése.
