A Kék – Fehér koalíció pártjai és az Avigdor Liberman vezette Jiszráel Beitenu „megpróbálják ellopni a választásokat”, nem hajlandók elfogadni a választás végeredményét – állítja Benjamin Netanjahu. A jelenleg ügyvivő miniszterelnök nem tud, és nem is akar belenyugodni abba, hogy hiába szerezte meg hosszú politikai pályafutása legnagyobb győzelmét a március 2-i előrehozott parlamenti választásokon, sem a Likud 36, sem a körülötte kialakult jobboldali koalíciós tömb 58 mandátuma nem elegendő a kormányalakításhoz.
A Bibinek becézett politikus azt hangsúlyozza, hogy a Likud a voksolás kétségbevonhatatlan győztese, hárommal több képviselői széket nyert, mint a Beni Gánc vezette rivális Kék-Fehér koalíció, vagyis az dukál, hogy a Likud alakítson kormányt. Nem a koalíciós blokk, hanem a győztes párt mandátumszáma a mérvadó, vélekedik most Netanjahu, aki elfeledkezni látszik arról, hogy szeptemberben, a második kudarccal végződő előrehozott választás után még maga is másképpen gondolta. Tavaly ősszel ugyanis, amikor a Kék-Fehér nyert 33 -31 arányban, akkor még a koalíció mandátumszámára hivatkozva követelte a Likud és maga számára a kormányalakítási lehetőséget.
Netanjahu ugyanakkor több fronton harcolva mindent bevet hatalmon maradása érdekében. Nem véletlenül, hiszen Izrael csúcstartó miniszterelnöke – 14 éves hivatali idejével az eddigi rekorder Ben Guriont is megelőzte – ma már nem csak a bársonyszékért, hanem politikai túléléséért is küzd. Az új Knesszet jövő hétfőn, 16-án ül össze, Netanjahu pere pedig kedden, március 17-én kezdődik. A miniszterelnök ellen három ügyben, vesztegetés, csalás és bizalommal való visszaélés miatt emelt vádat a főügyész. Netanjahu boszorkányüldözést, puccskísérletet kiált, politikai elfogultsággal vádolja mind a főügyészt, mind a tárgyalására kijelölt bírákat, következetesen és egyre hevesebben vonja kétségbe az izraeli igazságszolgáltatás függetlenségét, próbálja aláásni annak hitelességét. Pedig Aviháj Mandelblitt izraeli főügyész igazán nem vádolható baloldal iránti elfogultsággal, hiszen 2016. február elsején történt kinevezése előtt épp ő volt Netanjahu miniszterelnöki kabinetjének vezetője.
Bár Bibi maga mondott le képviselői mentelmi jogáról és ártatlanságára hivatkozva vállalta a bírósági eljárást a kampányban, hétfőn meggondolta magát és tárgyalása 45 napos elhalasztását kérte, amit azonban másnap már el is utasított a bíróság. Sőt, arról is bírói döntés született, hogy az ügyvivő miniszterelnöknek személyesen meg kell jelennie a nyitó tárgyaláson. Netanjahu nem lenne az első izraeli magasrangú politikus, akit elítélnek korrupcióért, viszont ő az első olyan miniszterelnök, aki ellen hivatali ideje alatt emeltek vádat. Ügyvivői tisztségében azért maradhatott, mert az izraeli törvények szerint ugyan a minisztereknek azonnal le kell mondaniuk, ha vádat emelnek ellenük, ez a rendelkezés azonban nem terjed ki a kormányfőre.
A Kék-Fehér koalíció többek között ezért is kezdeményezi, hogy a Knesszet alakuló napján, hétfőn terítékre kerüljön az a törvényjavaslat, amely megakadályozza vádemelés alatt álló képviselők miniszterelnöki kinevezését, emellett pedig a kormányfői tisztség két terminusra való korlátozását. Ha ez a javaslat átmegy, akkor Netanjahu elesik a kormányalakítás lehetőségétől. Talán nem véletlen, hogy ebben az esetben is igen rövidnek bizonyult a kezdeményezést mélységes felháborodással elítélő Netanjahu memóriája. Az izraeli sajtó emlékeztet, hogy 2008-ban, a baloldali Kadima vezér Ehud Olmert miniszterelnök korrupciós botránya kapcsán ő maga is támogatott egy ilyen jogszabályt. Az a törvény akkor elbukott, Olmert viszont még a vádemelés előtt lemondott.
Bibi azonban nem mond le, ő a végsőkig harcol. És nem is teljesen kilátástalanul. Noha Gáncnak Liberman, az arab Közös Lista és a baloldali pártok támogatásával 62 mandátuma van, eggyel több, mint a kormányalakításhoz szükséges 61, nem dőlhet hátra, mert ez a többség egyelőre tényleg csak elméleti. Amennyiben megvalósul ez az összefogás az történelmi pillanatot, fordulópontot hozhat az izraeli politikában, hiszen először eredményezne együttműködést az arab pártokkal. És ezt egyik oldal sem emészti könnyen, a Kék-Fehéren belül egyelőre két képviselő szegül ellen hevesen bármiféle, akár szorosabb, akár lazább együttműködésnek az arabokkal. Nélkülük viszont nincs többség, és hiába fenyegetőzik a Kék-Fehér kizárással, a képviselői mandátumtól akaratuk ellenére nem tudják megfosztani a renitenseket. A koalíció második embere, a Jes Atid elnöke, Jáir Lapid kedden a Facebookon azzal mentegette a baloldali tömb fentartásokkal fogadott történelmi lépését, hogy ugyan nem ez az a koalíció, amit akartak, de ez az egyetlen kiút a tavaly áprilistól tartó patthelyzetből – vagy az arab pártok külső támogatásával kisebbségi kormányt alakítanak, vagy jöhet a negyedik választás, amint azt Netanjahu szeretné.
Nyilván a radikális nacionalista Avigdor Libermannak sem az az álma, hogy az arab pártokkal kormányozzon, de ennek tudatában állt be a Kék-Fehér mellé és ígérte meg a minap is, hogy közös erővel „kihúzzák Izraelt az iszapból”. Hogy sikerül-e az rövidesen kiderül, de tény, hogy egy negyedik választással igen mélyre süllyedne Izrael a politikai iszapbirkózásban.
