Azt harsogja a kormánypárt, hogy az ellenzék ne csináljon politikai kérdést a koronavírus-járványból. Nem tudjuk, ha más színezetű kormány volna hatalmon, tudná-e másképpen kezelni a vírust. Amit tudunk: a tíz év alatt lepusztult egészségügyi hálózat képtelen lenne több tízezer fertőzött ember ellátására.
Ez persze egyelőre - szerencsére - elméleti kérdés. De a gyakorlat is azt bizonyítja, hogy az operatív törzs teljesen tehetetlen. Azt hirdeti ki a római magyar nagykövetség: minden magyar utazzon azonnal haza. Rendben van. De, hogyan? Repülőjárat nincs, kocsival, vonattal, busszal lehet nekivágni, a fertőzött észak-itáliai gócon keresztül. Legyen! Aztán eljut a magyar határra ötszáz vagy ötezer magyar, és ott mi lesz? Végiggondolta-e valaki e nemzetmentő lépés következményeit?
De így lesz az elméletből egyetlen pillanat alatt gyakorlat. Pontosabban nem lesz, mert ez is végrehajthatatlan. Be fogják hurcolni a vírust, akár akarjuk, akár nem, és akkor megint látni fogjuk a lerobbant egészségügyi rendszert a pöttömnyi háziorvosi rendelőkre szabadult ezrekkel, az agyonhajszolt orvosokkal és asszisztensekkel. A kórházakról meg még nem is beszéltünk, ahová el kellene vinnie az érintetteket a meglehetősen hézagos működőképességű mentőszolgálatnak.
Politikai kérdés-e a vírus önmagában, vagy azt kellene belőle csinálni? Politikai kérdés, mert a legtisztább politika, hogy egy hatalom tíz évig hagyta lerohadni az ellátórendszereket. A lepusztult oktatás hátrányait majd évtizedek múltán tapasztaljuk meg, amikor az akkor felnőtt korba lépő nemzedéknek kell majd kezébe venni az ország irányítását. A lepusztult gyógyításét - a terjedő járvány nyomán - már most is látjuk, és csak bízhatunk benne, hogy nem érezzük meg még tragikusabban.
A vírus politikai kérdés: most dől el a 2022-es választás.