Hollandiában, az amszterdami Schiphol repülőtérhez közeli körzeti bíróságon kezdődött meg hétfőn az MH 17-es utasszállító tragédiája kapcsán megvádolt első személyek pere. Az eljárás a vádlottak távollétében, holland jog szerint zajlik. Egyelőre négy vádlott, az orosz Igor Girkin, Szergej Dubinszkij és Oleg Pulatov, valamint az ukrán Leonyid Harcsenko ellen indult el az eljárás, de további vádemelések várhatók. A tárgyalást Hendrik Steenhuis főbíró vezeti és várhatóan egy évig is eltart.
A helyszínválasztás is szimbolikus, a lelőtt maláj utasszállító erről a repülőtérről szállt fel, azzal a reménnyel, hogy 12 óra múlva Kuala Lumpurban landolhat. A történetek felderítésén egy holland, ausztrál, maláj, ukrán és belga tagokból álló, nemzetközi nyomozócsoport dolgozott, amely tavaly májusban zárta le a vizsgálatát. A nyomozók kétségbe vonhatatlanul megállapították, hogy bár a repülő ukrán területen, a donyecki szeparatisták uralta részen zuhant le, a 298 emberrel az orosz hadsereg fegyvere végzett: a BUK típusú légvédelmi rendszer, amelyből a rakétát kilőtték, a Kurszkban állomásozó 53. légvédelmi dandártól származott.
Mint ismert, a Malaysia Airlines 17-es számú, Amszterdamból Kuala Lumpurba tartó menetrend szerinti járatát 2014. július 17-én délután egy légvédelmi rakéta semmisítette meg. A fedélzeten lévő 283 utas közül 196 volt holland állampolgár. Ez volt a legtöbb halálos áldozattal járó légikatasztrófa a 2001. szeptember 11-ei amerikai terrortámadások óta.
Az elmúlt hat évben Oroszország kitartóan akadályozta a tények megállapítását, illetve az igazságszolgáltatást. Az orosz hatóságok kezdetben számos különböző verzióval álltak elő, hogy eltereljék magukról a gyanút. Feltehetően ez volt ugyanis a 2014 tavasza óta zajló kelet-ukrajnai háború legnagyobb orosz baklövése.
Az úgynevezett Donyecki Népköztársaság harcosai is megdöbbentek, amikor egy darabokra szakadt utasszállító füstölgő roncsai, rengeteg civil holtteste, a bőröndökből széthullott személyes holmik fogadták őket a Hrabove település melletti mezőn, alig 50 km-re az orosz határtól. Ők ugyanis abban a hiszemben érkeztek elsőként a helyszínre, hogy ott majd egy ukrán katonai gépet találnak. Amint azt az utólag nyilvánosságra került hangfelvételek is bizonyítják, megrémültek és pánikba estek, amikor a valósággal szembesültek. Minden bizonnyal szép számban semmisítettek meg vagy tüntettek el bizonyítékokat, annyira azonban nem tudtak „hatékonyak” lenni, hogy eltereljék a gyanút önmagukról és a szeparatista köztársaságokat fegyverzettel és katonákkal is támogató Oroszországról.
Az orosz Interfax hírügynökség ukrán forrásokra hivatkozva még aznap diadalmasan jelentette, hogy a repülőgépet 10 000 méter magasságban, egy Buk rakétával lőtték le. Csakhogy, bármennyire próbálta Moszkva akadályozni a nemzetközi nyomozást, viszonylag gyorsan kiderült, hogy a rakéta a szeparatisták által felügyelt területről érkezett. Vagyis a BUK nem lehetett az ukrán hadseregé, s mivel a lázadóknak elméletileg nem volt ilyen légvédelmi rendszerük, az önjáró kilövőegység csakis orosz segítségként érkezhetett a szakadár köztársaságba. Nem mellékesen, ezt a rakétatípust csak alapos kiképzésben részesült személyek tudják használni, így vélhetően nem a Putyin orosz elnök által „traktoristáknak” nevezett donyecki lázadók, hanem jól képzett orosz katonák indították útnak a végzetes lövedéket.
