Az Egyesült Királyságban is fokozódó, e sorok írásakor 273 megbetegedést és két halálos esetet regisztráló koronavírus-válság közepette érthetően a súlyánál kevesebb figyelem jutott az EU-val folytatott, a jövőbeni kereskedelmi kapcsolatokról szóló múlt heti Brüsszelben tárgyalások első fordulójának. Habár legalább a szigetországban letelepedett európai állampolgárok megnyugtató hírt kaptak még a hétvége előtt, hiszen a Belügyminisztérium bejelentette: további 8 millió fontot bocsát a "rászorultak" támogatására, hogy megszerezzék a maradásukhoz elengedhetetlen „letelepedési engedéllyel rendelkező” jogállást.
A brit állampolgárságnál alacsonyabb rendű státusz kiváltásához még több mint egy év áll rendelkezésre, de a belügyi tárcához már eddig 3,2 millió jelentkezés érkezett be, melyek közül közel 2,9 millió kérvényt hagytak jóvá. Sokan vannak azonban, akik egészségügyi állapotuk, angol nyelvtudásbeli hiányosságuk, vagy más okokra visszavezethetően nem váltották ki a jogszerű tartózkodáshoz nélkülözhetetlen ingyenes engedélyt. A belügyi tárca nekik segítene azzal, hogy segélyszervezeteknek és helyi önkormányzatok írnak ki pályázatot pénzügyi forrásokra, hogy jogsegélyszolgálattal, egyéni, vagy általános tanáccsal álljanak az EU-ból érkezett, az adminisztrációs kihívással megbirkózni nem tudók rendelkezésére. Az április elején befejeződő pénzügyi évben imponáló számú, ötvenhét karitatív szervezet vett részt több százezer letelepedési engedély kiváltásában. Mint a bevándorlásért felelős államtitkár, Kevin Foster hangsúlyozta, az Egyesült Királyság "minden követ megmozgat", hogy EU-állampolgárok és azok családtagjai is megkapják a világhálón, telefonon és személyesen hozzáférhető segítséget a jelentkezéshez. A méreteket jelzi, hogy a rendszer 1500 belügyi alkalmazottat foglalkoztat, akik közül 250-en dolgoznak a hét minden napján működő liverpooli segélyhívó központban.
Ha egyébként valakinek is kétsége lett volna a brit kilépés áráról, a Nemzeti Számviteli Hivatal (National Audit Office), a Whitehall kormányzati negyed közkiadási felügyeleti szervezetének számai friss bizonyítékot nyújtanak. A 2016. június 23-án a Brexit mellett döntött adófizetőknek mostanáig 4,4 milliárd fontjába került a minisztériumokba felvett új személyzet, a tanácsadó intézményeknek átutalt díjazás és az esetleges "no-deal", megállapodás nélküli "kizuhanásra" való infrastrukturális felkészülés. Az államigazgatásban ma 9 százalékkal több köztisztviselő dolgozik, mint 2010-ben és minden tizedik vezető közszolga kifejezetten Brexit-ügyekre lett ráállítva.
Ami az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti jövőbeni kapcsolatokat illeti, a megbeszélések múlt heti első fordulója legfeljebb mérsékelt sikert hozhatott, hiszen ennek végeztével Michel Barnier EU-főtárgyaló "nagyon súlyos és komoly" nézeteltérésekről számolt be, elsősorban az emberi jogok és halászat területén. A konzervatív The Daily Telegraph információi szerint a francia diplomata bírálta az Egyesült Királyságot, amiért közölték vele, "sem az emberi jogok európai egyezményének további alkalmazására nem kívánják formálisan elkötelezni magukat, sem azt nem engedik meg, hogy az Európai Bíróság teljes körű szerepet játsszon az európai uniós jogok interpretálásában". Barnier az álláspont felülvizsgálatára kérte brit tárgyalópartnerét, David Frostot, miután ennek beláthatatlan következményei lehetnek a terrorizmus elleni közös küzdelem, illetve az Unió és a szigetország közötti adatátvitel területén.
London következetes álláspontja, hogy tiszteletben tartja az emberi jogokat. Nem hajlandó ugyanakkor elfogadni, hogy az új megállapodás egyik záradéka lehetővé tegye az Európai Bíróság rendelkezéseinek kényszerű alkalmazását a brit hazai jogban. A várt nézetkülönbségek ellenére is a brit kormány arra számít, hogy az alkudozás végeztével Brüsszel tudomásul veszi: a kilépéssel kifejezett népakaratnak megfelelően a szigetországra nem vonatkoznak az Európai Unió törvényei és az európai bíróságok döntései.
Hasonlóan merev elutasítással fogadta a száztagú brit tárgyalódelegáció a majdani kereskedelmi megállapodásnak a halászati jogokra vonatkozó elveit. Az Egyesült Királyság az EU és Norvégia közötti szerződés alapján évenként megújuló dealt szeretne elérni, amely rögzítené a teljes kifogható halmennyiséget. Ezt a megoldást Brüsszel megvalósíthatatlannak tartja, arra hivatkozva, hogy míg az észak-európai országgal mindössze öt halfajtával kapcsolatos kvótákról kell dönteni, az Egyesült Királysággal száz közös állomány a vita tárgya. London nem is szándékozik a végső deal részévé tenni a halászati jogok elosztását, mert azt ugyancsak a status quo megőrzésének tekintené, azaz "nem történhet meg".
London végeredményben "elégedettségének" adott hangot az első tárgyalási menet "konstruktív" hangneme miatt, hiszen a korábban említettek mellett többek között az úgynevezett "egyenlő versenyfeltételek megteremtése" kérdésében előre lehetett számítani a partnerek ellentétére. A brit delegáció világossá tette Brüsszelben, hogy a szigetországnak 2021. január 1-jén "visszanyeri törvényi és gazdasági függetlenségét, és a jövőbeni viszonynak ezt a tényt tükröznie kell". A következő fordulóra március 18-án kerül sor Londonban. Az EU-nak és az Egyesült Királyságnak kevesebb tíz hónapja van megegyezni, hogy elkerüljék a súlyos gazdasági következményekkel járó "no-dealt", hiszen az év végén jár le a kilépési megállapodásban rögzített "átmeneti időszak". Habár az átmeneti időszak meghosszabbítható, a brit kormány kizárta ezt a lehetőséget.
