Épp csak elhagyjuk a Görögországtól hat kilométerre fekvő török Edirnét péntek hajnali öt órakor, amikor a határsávhoz vezető úton rendőrségi torlasz miatt kell fékezni. Felfegyverzett rendőr közli ellentmondást nem tűrő hangon: nem mehetünk tovább. Nem segít, hogy elmondjuk, újságírók vagyunk, és ahogy az elmúlt napokban, úgy most is a pár kilométerre lévő Pazarkule határátkelőhöz tartunk.
– No! No! No! – ismétli meg háromszor is a rendőr, aztán nagy mozdulatokkal mutatja, hogy menjünk vissza, ahonnan jöttünk. Megfordulunk. Pár száz méterre viszont találunk egy mellékutat, ahol kicsit tovább tudunk jutni. Onnan már rálátunk a Marica nevű határfolyó partjára – arra a részre, ahol csütörtökön néhány óra alatt átmeneti tábor nőtt ki a semmiből, ahogy újabb menekültek érkeztek. A felkelő napban azonban már csak a tábor hűlt helyét látjuk. Ez pedig rögtön megmagyarázza a hirtelen jött rendőrségi szigort. A török hatóságok, amelyek eddig meg sem próbálták távol tartani a menekülteket – néhány órával csütörtök esti Putyin-Erdogan tűzszüneti megállapodás után – az éjszaka közepén elkezdték elszállítani a menekülteket.
Mire hajnali fél hat körül a helyszínre érünk, épp látjuk még, ahogy a rendőrök fehér buszok felé terelik a még itt maradt néhány menekültet a Marica partjáról. A buszok pont úgy néznek ki, mint azok, amikkel idehozták őket.
A jelek szerint a török rendőrség sokaknak még csomagolásra sem hagyott időt: a folyó partján levetett cipőket, ruhadarabokat látunk. Egy táborhely előtt még ott a csütörtök esti segélycsomagból osztott gyerekpelenka, és egy játék, egy kék színű kis repülőgép. Ahogy lassan az utolsó menekültek is eltűnnek, szinte rögtön megjelennek az errefelé százszámra élő kóbor kutyák, aztán köztisztasági munkások jönnek, és látunk fosztogatókat is, akik még a nincstelenekből is hasznot húznak, a menekültek hátrahagyott holmijaiból válogatnak.
A török hatóságok fellépése annyiban nem váratlan, hogy ezen a határszakaszon az elmúlt napokban történtek sokszor feltűnően nagy összhangban voltak a világpolitikai eseményekkel. Korábban több kommentár is úgy vélekedett: Erdogan török elnök az EU-ra és az oroszokra akart nyomást gyakorolni azzal, hogy a menekülteket „ráengedte” a görög határra. Ezrek özönlötték el a térséget miután Törökország bejelentette, hogy megnyitja kapuit a menekültek előtt. Folyamatosan érkeztek a menekültek, pedig a görög határőrök mindvégig ellenálltak a nyomásnak. Csütörtök este aztán szíriai tűzszünetről állapodott meg az orosz és a török elnök. Ez pedig szakértők szerint jelentősen csökkenti a Törökországra nehezedő migrációs nyomást. Feltűnő módon a török hatóságok épp ezután, néhány órával a megállapodást követően elégelték meg – legalábbis Edirne térségében –, hogy újabb és újabb menekültek verjenek tábort.
Ugyanakkor a hírek szerint továbbra is ezrek vannak még azon a frontzónának nevezett területen, amelyet egyik oldalon a görög határ zár le, másik oldalon a török rendőrség. Csütörtök még úgy tűnt, ebben a zónában lényegében csapdába estek a menekültek, se előre, se vissza nem mozdulhatnak. Többek szerint azért nem, mert a török hatóságok így akarták fenntartani a feszültséget és a világ figyelmét. Pénteken viszont már ebben is változás volt érzékelhető. Több olyan menekülttel is találkozunk, aki a frontzónából tér vissza, vagyis a jelek szerint feloldották a zárlatot. Az iraki férfi azt mondja, négy napot töltött „bent”, éhezve a hidegben, ám végül feladta és a feleségével visszamennek Isztambulba. A Fallah néven bemutatkozó férfi szerint a török rendőrség emberséges, nem bántja őket. Ő már inkább Európára haragszik: „Számukra mi nem vagyunk emberi lények!”
