Ha a kormánynak valóban „nagyon fontos a klímavédelem”, ha a kormánynak valóban „kiemelt célja a családok lakhatásának támogatása”, akkor miért hagyták el az energiastratégiából az otthonok energetikai korszerűsítését támogató célzott programot? – veti fel Facebook-oldalán Tóth Bertalan. Az MSZP elnöke ebben és írásbeli kérdéseiben arra hívta fel a figyelmet, hogy az illetékes Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) által előzetes szakmai egyeztetésre tavaly szétküldött szöveg még a magánlakások egészének mélyfelújítását tartalmazta.
Az anyagban az épületállomány évi 3,3 százalékának renoválását tűzték ki célul. Ebben célzott épületenergetika-felújítási programot vázoltak 1,4 millió vidéki családi házra, ezen belül 1,2 millió „Kádár-kockára”. Vissza nem térítendő támogatást és kedvezményes hitelt helyeztek kilátásba. Harmadrészt 1,4 millió (ebből 0,65 millió távfűtéses) társasházi és lakásszövetkezeti lakás felújításának ösztönzésére vonzó hitel- és úgynevezett esco-típusú megoldások kialakítását ígérték. (Az escók esetében a fogyasztó a megtakarított fogyasztásból törleszti a felújítási hitelt.)
Bár a kormány januárban bemutatott új, 2030-ig kitekintő Energiastratégiája egyértelműen az előzetesen kiküldött, elsőként a Népszava által bemutatott vitaanyagon nyugodott, a végleges változatból mindez kimaradt. Az okokat firtató januári kérdésünkre Kaderják Péter, az ITM energia- és klímapolitikáért felelős államtitkára inkább megfeddte lapunkat: érvei szerint a kormány hivatalos álláspontját nem tükröző, így szerinte nem is létező anyagok idézése csak megzavarja a gondolkodást.
Tóth Bertalan idézi Kaderják Péter később az Indexnek adott nyilatkozatát, akiknek az államtitkár azzal indokolta a tervek kihúzását, hogy vannak olyan vidéki lakóházak – akár Kádár-kockák –, amelyek felújítása többe kerülne az épület teljes értékénél. Az MSZP-elnök szerint ez azt az üzenetet hordozza, hogy ha vidéken élsz és nincs pénzed szigetelésre, felújításra, akkor fizesd csak a magasabb fűtésszámlát, és szennyezd bátran a levegőt. Ezt teljességgel elfogadhatatlannak ítéli. Az államnak nem pusztán „közgazdasági” érvek mentén kellene meghatározni egy energiahatékonysági programot, hanem szociális, energiaszegénységi, környezetvédelmi szempontokat is érvényesítenie kellene.
Nem a közlekedés vagy az ipar, hanem a lakosság a legnagyobb felhasználó. A fogyasztás évről évre nő, a legtöbb energiát pedig a fűtés emészti fel. Minél kevesebb pénzből gazdálkodik egy háztartás, a kiadások annál nagyobb részét teszik ki az energiára fordított költségek. Ezekben az ingatlanokban sokszor idős, egyedülálló emberek élnek, akiknek a biztonságos megélhetését veszélyeztetik az egyre magasabb fűtési költségek. A nyugdíjuk ugyanakkor nem elegendő a nyílászárók cseréjére vagy a szigetelési munkálatokra. Részben ezzel is függ össze, hogy az idei télen közel 150 ember fagyott meg, többségük a saját, fűtetlen otthonában. Ráadásul a magyar családok jelentős hányada szeretné energetikai szempontból korszerűsíteni otthonát, csökkenteni a rezsiköltségeit, de nincs rá pénze, és számukra a kedvezményes hitelkonstrukciók sem jelentenek segítséget. Tóth Bertalan mindezek nyomán számos kapcsolódó kérdést intézett a különböző szaktárcákhoz. Ebben felhívja a figyelmet, hogy egy „Kádár-kocka”, vagyis egy 1960 és 1980 között épült családi ház fajlagosan kétszer annyi energiát fogyaszt, mint egy panellakás. Ráadásul a hazai lakások kétharmada elhanyagolt. Egy felmérés szerint a tulajdonosok 90 százaléka szerint a felújítás állami feladat. Szintén felhívja a figyelmet, hogy egy vizesedő, rosszul szigetelt ingatlan téli fűtési költsége 300-500 ezer forint, amit a szociális tűzifaprogram mindössze néhány tízezer forinttal csökkenthet.
Tóth Bertalan több ponton felhívja a figyelmet a klímavédelem fontosságára vagy a családi lakhatás kiemelt támogatásáról szóló általános kormányzati nyilatkozatok, illetve a valóság és a tettek közötti éles ellentétre. Az MSZP-elnök azt a kérdést is feszegeti, hogy ki húzta ki a tervezetből e fontos pontokat.
A többség maximum kifesti a lakást
Szándékozik-e felújítani, korszerűsíteni lakását az elkövetkező egy évben? – teszi fel a kérdést negyedévente a lakosságnak a GKI Gazdaságkutató Zrt., a válaszokból pedig az látszik, hogy a válsághoz képest jelentősen erősödött a lakásfelújítási kedv, a 2007-es szintet ugyanakkor még a tavalyi csúcson sem érte el, azóta pedig ismét némiképp alábbhagyott a lendület. A 2007-es felméréskor ugyanis még több mint félmillió háztartás tervezte ingatlana korszerűsítését, 2012-ben számuk 100 ezer alá esett, jelenleg pedig mintegy 435 ezren szeretnének felújítani. Igény ugyanakkor igencsak lenne a korszerűsítésekre, a KSH legutóbbi lakásfelmérése szerint legalábbis a mintegy 4,5 millió lakóingatlan kétharmada felújításra szorul.
A forráshiány, a lakosság heterogén anyagi teherviselő-képessége ugyanakkor gátat szab a lehetőségeknek. Az építőanyagok ára az elmúlt két évben 20 százalékkal emelkedett, és megfelelő szakembert is csak nehezen és drágábban lehet találni – sorolta Petz Raymund, a GKI igazgatója, megjegyezve: a lakásfelújítók 60 százalékának volt már dolga kontár kivitelezővel.
A lakossági tervek alapján így csak minden tizedik lakás újulhat meg a következő egy évben, de a következő három évben is csak minden ötödik. Ez – ha a tervek valóban megvalósulnak – 2022 végéig mintegy 750-800 ezer lakás esetében jelent kisebb-nagyobb korszerűsítési munkákat. Zömmel inkább kisebbeket, hiszen a többség a felújítás alatt festést, mázolást vagy tapétázást ért: ezt a megkérdezettek 14 százaléka említette. Az olyan, a lakások energiahatékonyságát növelő felújítások, mint a nyílászárók cseréje (4,6 százalék), a hőszigetelés (2,8 százalék), vagy a fűtési rendszer korszerűsítése (2,1 százalék) már jóval ritkábban szerepel a tervek között. Napkollektort, napelemet pedig a háztartások kevesebb, mint egy százaléka telepítene. Ez utóbbi olyan költségigényes beruházás, hogy az állami támogatás ellenére sem lett igazán népszerű. Ezen egy esetleges új támogatási rendszer sokat javíthatna – fogalmazott Petz Raymund.
A felújítást, korszerűsítést tervezők több mint fele egyébként csak egy feladatot végeztetne el, alig harmaduk pedig kettőt, ami rávilágít a finanszírozási gondokra. A felújítási szándék és a jövedelmi helyzet ugyanis nem meglepő módon összefügg: az alsó három jövedelmi decilisbe tartozó háztartásoknak csupán alig több mint tizede, míg a felső három decilisbe tartozók majdnem harmada tervez felújítást.
Tibor Dávid, a felmérést idén januártól támogató Masterplast elnöke a fentiek ellenére bizakodó, szerinte a klímaváltozással kapcsolatos teendők egyre inkább tudatosulnak a lakosságban. A fenntarthatóan üzemeltethető, hatékony energia-felhasználású lakások iránt egyre nő a kereslet, és a szabályozás szigorodása is a felújítások felé tereli a figyelmet. Érdeklődésünkre úgy fogalmazott: arra számítanak, hogy a kormányzati klímavédelmi bejelentéseket rövidesen olyan állami támogatások elindulása is követi majd, amelyek ösztönzik az energiahatékonyságot növelő lakásfelújításokat, hiszen környezetvédelmi szempontból a legnagyobb energiafogyasztók a lakóépületek, így e téren lehetne a leginkább a szén-dioxid-kibocsátást csökkenteni.
– Varga Dóra
Fázós a meleg vidéken
A hatvankilenc éves Bajzáth Mária Eger egyik külső városrészében, Felnémeten él egy ötvennyolc négyzetméteres, tufakőből épült kis családi házban. Az asszony nyugdíját most emelték száztízezer forintól száztizenegyezer forintra, ebből kell kifizetnie a fűtési szezonban minden hónapban harmincezer forintot a gázszámlára: az összegben még nincs is benne a meleg víz, azt ugyanis villanybojler állítja elő. Nyári hónapokban könnyebb a helyzet, akkor mindössze 1700 forintra csökken a gázszámla, de ebben az időszakban sem tud takarékoskodni, mivel gyógyszerre egész évben szintén havi harmincezer forintot költ. Arról, hogy szigetelni tudja a házat, nem is álmodhat: egy rokoni hitelnél adóstárs, amíg az le nem jár, nem kap kölcsönt egyetlen pénzintézettől sem.
Kétszer ekkora, ám ugyanúgy szigetelés nélküli házban él, mégis kevesebbet fizet az a nyugdíjas szilvásváradi asszony, aki fával fűt: az enyhe tél miatt a mostani szezont hat köbméternyi tűzifával kihúzta, ami piaci áron köbméterenként 23 ezer forint, vagyis a szeptember végétől április elejéig tartó időszakban körülbelül havi 20 ezer forintra rúg a fűtési költség, de keményebb teleken ez rögtön a másfélszerésre, vagy akár a kétszeresére is nőhet. Igaz, rendszerint csak egy helyiségben használja a cserépkályhát, s a nyitott ajtókon keresztül fűti a többit. Egy ugyanilyen méretű, de hőszigetelt házban a fűtés, a főzés és a meleg víz együttes költsége – már amennyiben nem fűtik fel a házat nappal 22, éjszaka pedig 18 foknál melegebbre – egy másik, Eger környéki településen, Novajon havi 20-30 ezer forint között mozog.
Az elszegényedő falvakban azonban a legtöbben se fával, se gázzal nem tudnak fűteni, nekik marad az olcsó, de alacsony hatékonyságú, rossz minőségű lignit, vagy épp a családonkénti egy köbméter szociális tűzifa. Még mindig van, aki falopással próbálja átvészelni a telet, de fűtenek műanyaggal, gumiabronccsal, rongyokkal is, ami miatt a kémények kormosak, rendszeresen el is dugulnak, a visszaáramló füst pedig akár életveszélyes is lehet.
– D. J.
