Németországban az utóbbi napokban némiképp háttérbe szorult a belpolitika, így a kereszténydemokratáknál indult utódlási harc is, a koronavírusos megbetegedések miatt, szerdán azonban ismét a belpolitikára terelődik a figyelem, s rossz esetben elmélyülhet a belpolitikai válság.
Miniszterelnök-választást rendeznek Türingiában, de kétséges a siker. Az utóbbi egy hónap krízise, Annegret Kramp-Karrenbauer lemondása a CDU elnöki tisztségéről, Mike Mohring, a CDU türingiai tartományi vezetőjének távozása, majd a szabaddemokrata FDP kiesése a hamburgi törvényhozásból, alapvetően e keletnémet tartományból indult ki. Február 5-én ugyanis, a tartományi kormányfőválasztás harmadik körében, a CDU és az FDP mellett a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) párt is Thomas Kemmerichre, az FDP jelöltjére szavazott, első ízben fordult tehát elő a második világháború óta Németországban, hogy a szélsőségesek váljanak a mérleg nyelvévé. Kemmerich nevére néhány hónap múlva valószínűleg alig emlékszik bárki is, ám mind a CDU, mind az FDP központjában óriási felháborodás fogadta megválasztásának körülményeit, Angela Merkel elfogadhatatlannak nevezte a történteket, így Kemmerichnek nem volt más választása, napokon belül bejelentette távozását. Az egész eset azonban óriási lavinát indított el Németországban, s megtépázta a CDU és az FDP tekintélyét, de az AfD népszerűsége is csökkent.
Türingiában megállapodás született az előrehozott választásról, annak időpontjáról azonban nem. A szerdai miniszterelnök-választáson induló, balpárti Bodo Ramelowot, aki Kemmerich megválasztásáig töltötte be a kormányfői tisztséget, ezért csak ideiglenesen tartományi vezetővé tennék meg. De megválasztják-e? A helyzet meglehetősen bonyolult. A berlini CDU kiadta ukázként: a párt nem közösködhet sem az AfD-vel, sem a Balpárttal. Magyarán a párt nem támogathatja Ramelowot. Mivel azonban utóbbi baloldali, a Balpárt, a szociáldemokraták, valamint a Zöldek alkotta koalíciójának nincs meg az abszolút többsége az erfurti törvényhozásban, ezért négy átszavazóra lenne szüksége akár a CDU-tól, akár az FDP-től. S különösen fontos lenne, hogy már az első két szavazási kör valamelyikén megszerezze a kellő többséget, mert ha nem, a harmadik felvonásban már az a forgatókönyv is elképzelhető, hogy az AfD is Ramelowra szavaz. Miért? Azért, mert a párt abból indul ki: ha Kemmerichnek távoznia kellett azért, mert az Alternatíva képviselői rá voksoltak, akkor Ramelownak is vennie kell a kalapját. Annyi bizonyos, hogy az első két körben az AfD még nem dobja le az „atombombát”, ekkor még ugyanis a párt képviselői az AfD saját jelöltjére, Björn Höckére voksolnak. Utóbbi az AfD ultrajobboldali szárnyához sorolható.
Látszólag megoldhatatlan a helyzet. Már csak azért is, mert ha a CDU nem működne együtt Ramelowval, akkor a saját lábába lőne: ha rövid időn belül kiírnák az előrehozott választást, a kereszténydemokraták sok mandátumot vesztenének, így le kellene mondaniuk a – költségtérítéssel együtt – mintegy havi hétezer eurós apanázsról. Egy kiút azonban mégiscsak lehet a válságból. Mivel a szavazás titkos, vélhetően négy CDU-képviselő mégiscsak átszavaz Ramelowra. Ez esetben a türingiai CDU hivatkozhat arra: a párt tartotta magát a központi utasításhoz, de arról nem tehet, hogy négy képviselője másként voksolt.
A CDU türingiai frakciójának új vezetője, Mario Voigt hétfői megválasztása után arra utalt, bizonyos kérdésekben lát lehetőséget az együttműködésre egy baloldali koalícióval, hogy így biztosítsák a tartomány stabilitását.
