Az embereknek csak annyi kellene elvennie és elhasználnia a természeti erőforrásokból, hogy decens életet élhessenek. Ehelyett túlfogyasztunk, majd pazarlunk, mert a tudati változás és az ezzel járó felelősségvállalás nem történt meg. Nem szelektív hulladékgyűjtésre lenne szükség például, hanem inkább hulladék-csökkentésre – említ példát az Új Egyenlőség legfrissebb podcastjában Pataki György ökológiai közgazdász.
A cowboy-szemléletű gazdaságtan épp arról szól, hogy egy cowboynak érzékelhetetlen a hatása a nagy prérin, mindegy, mit tesz. Csakhogy a préri már nem üres, beszűkült a tér mindenkinek, aki itt él és szeretne túlélni. Már nem élhetnek az emberek úgy, hogy amit eldobnak, annak semmi hatása. Figyelni kell, hogy mennyit vesznek ki és pazarolnak el. Az űrhajós megközelítés – azaz, hogy az életben maradás záloga a létfeltételekkel való takarékos gazdálkodás, illetve az újrahasznosító szemlélet – azonban úgy tűnik, képtelen beépülni a piaci társadalom logikájába.
