Nagy nap a mai a bankok számára. E sorok olvasása idején már kiderült, hogy siker, vagy félsiker az utóbbi időben a kommunikáció minden csatornáján ismertetett azonnali utalás debütálása. Szurkolok a pénzügyi rendszernek, mert ez a lépés valóban jó irányba mutat. Több éve készülnek rá, többször volt halasztás, terjedt a pletyka, hogy nagy- és kisbankok elmaradtak a fejlesztéssel. Ám március 2-ra úgy tűnik összeállt minden. A szövetségük szerint felkészültek, irdatlan pénzt tettek a fejlesztésbe. Jól kellett együttműködniük a végére, mert ez tipikusan olyan fejlesztés, hogy vagy mindenki megcsinálja és működik, vagy – ha toldozott-foldozott megoldás születik és akadoznak az átutalások – a végeredményt kudarcként könyveli el a közvélemény. Arról nem is beszélve, hogy az országban egyszerre bevezetett azonnali átutalás egyfajta kuriózum, ilyet más ország még nem csinált.
Csak hát a technikai feltételek megléte nem minden. Ahhoz, hogy valóban készpénz helyett használjuk az öt másodpercen belül célba érő átutalást, meg is kell kedveltetni a ma még inkább a bankót gyűrögető vásárlókkal, vagy legfeljebb kártyával fizetőkkel. A jegybank is ostorozza a pénzintézeteket, hogy drágák, tegyék olcsóbbá a bankolást. Az azonnali utalásnál maradva: nehéz lesz megmagyarázni, hogy miért jobb az azonnali átutalás a készpénznél, ha egy ezer forintos ceh után még néhány száz forintot fizethetünk átutalási díjként. A készpénzen pedig tudvalevőleg nincs plusz költség.
A megoldás az egy számladíjért járó korlátlan ingyenes utalás lenne. Enélkül elképzelhető, hogy jól indul az új rendszer, de féllábasan és gyorsasága ellenére nem éri el a kritikus tömeget, mert a készpénzhasználat érdemi visszaszorítását csak újabb kedvezményekkel lehet elérni. Állítólag a bankoknál már készen van az új típusú számlacsomagok tervezete, de amíg a kormány nem törli el a tranzakciós illeték rájuk jutó részét, eszük ágában sincs bevezetni és ebben a kérdésben a jegybank is az oldalukon áll. A kormány eddig egy szó sem szólt. Vajon miben érdekelt?