„Hiába a sok évtizedes szakmai és anyai tapasztalat, minden gyereknek más a habitusa, a mai napig sokat tanulok tőlük otthon és a rendelőben is. A legkisebb gyerekünknél például figyelnem kell arra, hogy ne szakadjon el a cérnám, mert ha egy picit is felemelem a hangom vagy morcosabban nézek, képes elsírni magát az egyébként roppant életrevaló majdnem kétéves. Úgyhogy marad a nagy levegő és a magamban számolás. Persze sokat segít a higgadtság megőrzésében az is, hogy rengeteget tanultam a kicsikről” – magyarázza dr. Aschenbrenner Zsuzsa. Aki elsősorban nem klasszikus gyerekorvos, hanem pszichoszomatikus szemlélettel vezet baba-mama konzultációkat, valamint pár- és családterápiákat. Úgy mondja, a magánpraxisa a hatodik gyereke. „Gyakori jelenség a kisgyerekek között, hogy testi tünetekben mutatkoznak meg lelki problémáik, illetve a szülő-gyerek kapcsolat kisiklásai. Ha indulatkezelési, étkezési és alvási problémák vagy szobatisztaság körüli nehézségek, illetve a kiskamaszoknál például hányinger, fejfájás tartósan jelen vannak és a kivizsgálások eredményei negatívak, akkor érdemes a családban (és a gyerekintézményben is) körülnézni. A szigorú szabályokat, túlzott elvárásokat állító légkör helyett inkább a család megtartó erejére és szeretetteljes elfogadásra van szükség.”
Elkerülni a gyesbetegséget
Aschenbrenner Zsuzsa a Bakonyból származik, anyukája háztartásbeli, apukája állatorvos. Elvárás volt, hogy a két gyerek az orvosi pályát válassza. Az elsőszülött baleseti sebész lett, Zsuzsa viszont nem felel meg maradéktalanul annak a sémának, hogy legyen orvos és otthonlévő anya, feleség is egyszerre. Bár öt gyereke van, nincs naponta meleg vacsora és patikarend sem otthon. Van viszont feladatmegosztás, jól bejáratott logisztika. És ennek eredményeképpen egy agilis, tevékeny nő, aki többnyire elégedett anya és feleség is.
Az egyetem mellett dolgozott segédápolóként a Heim Pál Gyermekkórház onkológiai osztályán, ott tanult igazán sokat az empátiáról és saját magáról is. Dolgozott gyermekintenzív és koraszülött részlegeken, és átélte, milyen érzés, amikor meghal egy betege. „Lelki alkat kérdése is, hogy adott pillanatban tudunk-e erősek lenni vagy elérzékenyülünk. Persze az évek múlásával valamelyest megedződünk, de velem a mai napig előfordul, hogy könnybe lábad a szemem egy nehéz pillanatban, például a szemben ülő szülőket hallgatva.”
Zsuzsa a férjével együtt végzett a SOTE-n, és mivel egy helyen akartak dolgozni, Tatabányára költöztek, a helyi kórház gyerekosztályán, illetve sebészetén kaptak állást. Ám a karrier helyett jöttek az utódok: négy év alatt három gyerekük született. „Összesen öt évet babáztam szinte nonstop. Közben Mórra költöztünk, és amikor a három kisgyerekkel voltam otthon, a gyesbetegséget megelőzendő folyamatosan képeztem magam és elkezdtem rendszeresen futni.” Először egy kört bírt, ami pont 400 méter volt, másnap sikerült kettőt, azóta viszont már a férjével együtt többször teljesítette a maratont is. 2016-ban Budapestre költöztek és szakmailag elölről kellett felépítenie mindent. Ami viszont ennél is nagyobb feladat volt: elengedni a berögzült sémákat.
Közösségi média nélkül nem megy
„Amikor a gyerekeim iskolások lettek, eleinte nehéz volt, hogy ne legyek elégedetlen egy ötösnél rosszabb jeggyel. Nekem ugyanis magasra tették a mércét diákkoromban, komoly önismereti munka volt, hogy a saját gyerekeimmel másképp csináljam. De azt hiszem, sikerült. A legnagyobb fiunk leérettségizett tavaly, magyar és külföldi egyetemekre is felvették, de azt kérte, hadd hagyjon ki egy évet: tanít, a Greenpeace-nél aktivista, részt vesz egy politikai párt ifjúsági tagozatának munkáiban és most újra felvételizik. Nagy kihívás volt, hogy a terveiben támogatni tudjam, hiszen engem más szemlélettel neveltek. Úgy érzem, sikerült elfogadó, nyitott, »jófej« szülővé válnom.” Hiányokból üzemanyagot létrehozni: ez volt a doktornő tavalyi TEDx előadásának egyik témája is. És a bátorság. Sosem félt változtatni. Amikor érezte, hogy nincs a helyén, továbblépett, legyen az költözés, továbbtanulás vagy éppen szembemenni a szülői elvárásokkal, hiszen nem a klasszikus orvosi karrierre vágyott.
„A XXI. században magánpraxisban dolgozva muszáj jelen lenni a közösségi médiában is. Naponta fél-egy órát töltök ezzel. Van, hogy bevásárlás, vezetés közben jön egy gondolat, és a parkolóban írok egy posztot. Autodidaktaként, a férjem segítségével tanultam marketinget, de gyakran inkább a szívemre, szülői és orvosi tapasztalataimra, megfigyeléseimre hagyatkozva, intuitív módon írok bejegyzéseket, cikkeket.” Facebook-csoportjaiban szívesen segíti a szülőket, válaszol a kérdéseikre. Ráadásul mindezt jó időbeosztással megoldja úgy, hogy a csemetéi előtt ne nyomkodja a telefonját. A már felnőtt gyerekei pontosan tudják, hogy mire érdemes használni az okoseszközöket, roppant önállóak, ám a kamasznál még előfordul, hogy elmerül a világháló bugyraiban, úgyhogy nála muszáj határokat szabni, az ovis ellenőrzés mellett alkalmanként nézhet tévét, a legkisebb viszont még nem „képernyőképes”. A nagyfiú vegetáriánus és elkötelezett környezetvédő, természetes, hogy a szelektív szemétgyűjtést már az alig kétéves is lelkesen és tökéletesen tudja. „Az önállóságra való nevelés egy ötgyerekes családban szinte adja magát. A nagyfiunk két éve eltörte a lábát az iskolai sítáborban, külföldön meg kellett operálni. A hóhelyzet miatt nem tudtunk kiutazni hozzá, de ő mindent elintézett egyedül: a kórházi kezelést, a biztosítóval való kapcsolatfelvételt és a hazautat. Elmondhatatlanul büszke és meghatódott voltam. A külföldi egyetemi felvételire is egyedül utazott ki. Negyvenhat évesen is meg tudnak lepni, remek érzés, hogy bátrak, talpraesettek, életrevalóak, példaképek is a számomra. Ha bizonytalan vagyok, elég arra gondolnom, ahogyan ők intézik a dolgaikat, motiválóak tudnak lenni. És nagyon jó érzés, hogy ők is büszkék rám, ha például tévében, rádióban szerepelek vagy cikkem jelenik meg.”
Segítség az információdömpingben
Időnként a nagylány bevállalja, hogy lefekteti a két kicsit, akkor Zsuzsa és férje a legutolsó mozielőadást még elérik vagy beülnek egy olyan étterembe, ahol későig van konyha. „Jó lenne erre még több időt szakítani, mert feltöltenek. Szeretek egyedül is lenni, ami viccesen hangzik egy héttagú családban, de néha ez is sikerül.” Persze van, hogy túlvállalja magát, olyankor előfordul, hogy türelmetlen és elszakad a cérna. Akkor veszi a cipőt és fut néhány kilométert.
Baba-mama konzulensként és családterapeutaként azt tapasztalja, hogy a szülők gyakran elvesznek az információdömpingben, nincsenek tisztában alapvető fogalmakkal vagy félreértelmezik azokat. „A korábban uralkodó tekintélyelvű nevelési stílus helyett ma a megengedőbb, kötődő nevelés a jellemző. De ezt lehet úgy is, hogy vannak keretek, azon belül viszont partnerként kezeljük a gyereket, megadva neki a szabadságot és a választás jogát, tiszteletben tartva az ő személyiségének határait is. Jó, ha a leendő szülők le tudnak ülni gyerekvállaláskor és megbeszélik, hogy kinek mi a fontos, ki mit hozott otthonról. Ha ezt előre tisztázzák, akkor újdonsült családként talán jobban tudnak működni. Fontos a család határainak védelme és a benne élők komfortérzete is.” Zsuzsa folyamatosan azon dolgozik, hogy az eddig megszerzett tudását és tapasztalatait összegyúrva segítse a kisgyerekes családokat. Azt vallja: a gyerekek kiváló tükörként is működnek, viselkedésükben megláthatjuk magunkat – a hibáinkat és persze azt is, ha valamit elég jól csinálunk.
